Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-25 / 21. szám
ÜT (fYERtK _____ANYÁB..... A kis Ferike mar nagyon várja az Anyukát! M.^Г ш Ш A legszélső ház az övék. Ügy áll egyedül, a többitől elhúzódva, mintha nagy bánatával az emberek szeme elől akarna menekülni. A vasárnapi délutáni napsugarak teljes pompába öltöztetik a virágzó almáskertet, megcsillogtatják a háztetőt, bekukucskálnak az ablakokon — mindenáron azon igyekeznek, hogy egy kis vidámságot, örömet csempésszenek be a házba, a ház lakói szívébe. Ám hiábavaló a napsugarak igyekezete, a szomszédok kedves szava, a falubeliek segítőkészsége. Más hiányzik itt. Egészen más ... Anyuka biztató mosolya, meleg simogató sa, gondosan megfőzött, jóízű ebédje ... A négyéves Ferike a konyhában térdepel — nem büntetésből, csak úgy unalomból — bús tekintetével az előtte álló székre mered, csak nézi, nézi a rajta levő színes karikákat, de sehogyan sem tud rájönni a játék ízére. Máskor nem ilyenek voltak ezek a karikák... A konyhában most is olyan rend van, mint azelőtt, mégsem ugyanaz a konyha. Üres. Hiányoznak belőle Anyuka léptei, figyelmeztető szavai: Ferike, ne szórd szét a karikákat! Ferike nem vagy éhes? Ferike rakd el a játékaidat!... Ha az igazi anyuka már nem jöhet, legalább egy másik Anyuka jönne, aki megsimogatná, megkérdezné: Ferike még nem vagy éhes? Én hozzábújnák, puszit nyomnák az arcára s azt mondanám: — nem Anyuci, csak később kérek enni. S akkor olyan jó lenne ... De így?! A kis Ferike még nem érti, miért van ez így. ö csak azt tudja: Anyuka hiányzik. Nagyon hiányzik. Bárhonnan is jönne, csak eljönne. S olyan tudna lenni, mint az előző Anyuka volt. Gondos, dolgos, jószívű. Ferike biztosan tudja, hogy eljön. Mert a karácsonyt is nagyon várta, arra is sokáig kellett várnia, s végül az is eljött. Anyuka is biztosan megjön egyszer... A nagyobbak a kis szobában televíziót néznek. Az ötéves Irénke, mint a ház „királynője“, a heverőn trónol, s három fiú pedig a lábánál ül a szőnyegen. Ügy ülnek itt négyen összehúzódva, mint a szárnya szegett árva madarak. Irénke még néha elmosolyodik Turpi úrfi furfangos kalandjain, de a fiúk csak fizikailag nézik a képernyőt, lélekben egészen más foglalkoztatja őket. A legnagyobb, Imre a kilencedik osztályba jár. Neki van a legtöbb tanulnivalója, — már a felvételi vizsgára is készülnie kell, hiszen a kassai A nagyobb fiúk érdeklődéssel figyelik, hogyan gondozza Apuka a gyümölcsfákat.
