Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-11 / 19. szám

— Vannak öltözködő és nem-öltözködó filmszínésznők, azt hiszem, én az utóbbiak csoportjába tartozom, és nem vagyok benne egészen bizonyos, hogy beszélgetőpartnere leszek-e. De, tessék, próbáljuk meg. Bár, mint látja. —

mondja mosolyogva és végigmutat magán.

Marina Vlady, a neves francia filmszínésznő, ezúttal huszár-vörös Helancs-nadrágot visel, brüsszeli csipkeblúzzal, lábán könnyű, szattyánbőr-csizma, vállán panyókára vetve rövid nercbunda. Mindegyik darab külön-külön nagyon szép, így együtt mégsem tűnik Vogue-modellnek, ami természetes is, hiszen filmfelvételnél találkoztunk, s nem társaságban, vagy divatházban. Néhány mondat után azonban kiderült, hogy ennek a sok nyelven beszélő, igen művelt asszonynak, roppant szigorú önkritikája mellett igen határozott véleménye van a divatról is.

— Semmit sem szeretek az öltözködésben, ami nem célszerű és nem természetes. El kell ismernem azonban, hogy a célszerűség és természetesség követelményén belül rengeteg variációs megoldás lehet — ebből a szempontból tehát a divatot, mint a variációk stílusát és vonalát megszabó tényezők összességét jogosnak fogadom el. Mint minden ember, természetesen én is szeretem a szép holmikat, de irtózom minden ezekkel kapcsolatos túlzástól. Éppen ezért a nagy divatbemutatók világa teljesen hidegen hagy. Hosszú évek óta nem veszek részt egyen sem. Különböző filmjeim ruhatervezői a megmondhatói és tanúi, hogy még filmruháimban is a lehető legnagyobb egyszerűségre és célszerűségre törekszem. Ezen bizony sokszor vitatkoznunk is kell, s mindig azzal igyekeznek meggyőzni: „Nehogy a film látványosságának rovására menjen“. Már annyi interjúban elmondtam, talán ön is hallotta, vagy olvasta valahol, hogy igen jómódú család féltett gyermekeként nőttem fel, és már egész fiatal koromtól

önálló keresettel is rendelkezvén, magam is igazán mindent megvehettem volna. Ügy vélem azonban, hogy a lehetőségekkel élni tudás realitása és fegyelme jelenti az igazi gazdagságot. Aki két fogással jól lakik, hiába rendel negyven fogásos menüt — ezt túlzásnak tartom. Ugyanez a helyzet a divattal is: ami túlmegy a köznapi, és társasági realitáson, azt nem szeretem, túlzásnak tartom.

— Mivel magyarázza, hogy az asszonyok gyakran túlöltözöttek?

— Ez nehéz kérdés, mert azt kellene előbb tisztázni, mit értünk túlöltözöttség alatt. Én mondjuk abban az értelemben használom a szót, hogy a reális igényeken és szükségleteken túl, fölösleges túlzásokba esnek. Ebben az értelemben az öltözködés kimondottan intellektuális probléma: akinek elég esze van, mindig éppen úgy öltözik, ahogy kell. Még sohasem láttam például Marlene Dietrichet, Nadja Tillert, Anna Magnanit, Michele Morgant, Danielle Darrieuxt, és még sok nevet sorolhatnék, — túlöltözve. De ifjú csillagokat, s művészileg nem olyan sikeres pályatársakat igen... Talán ők öltözködésükkel akarták magukra felhívni a figyelmet? De lehet, hogy tévedek, és semmiképpen sem szeretnék rosszmájúnak látszani. Természetesen, az senki előtt sem titok, hogy az öltözködés a természet bizonyos hibáinak korrekcióját is jelenti. Teljesen tökéletes emberi test talán egyáltalán nincs, vagy ha van, csak nagyon kevés. Az öltözködés, és bizonyos divatirányzatok igen nagy lehetőséget jelentenek főképp az asszonyok számára, hogy kisebbnagyobb alkati hibáikat eltüntessék. Én azonban azt szeretem, ha ez teljesen diszkrét formában történik, és a magam ruhatárával kapcsolatban ehhez szigorúan ragaszkodom. Sokan azonban attól félnek, hogy a diszkrét korrekciót mindenki észreveszi, és ezt szégyellvén (holott ez egész természetes, semmi szégyellnivalót nem találok rajta) inkább a túlzó öncélúságot választják ... Nem tudom, nem vagyok-e túl elvont?

— Azt hiszem, hogy nagyon pontosan fogalmaz. Csak azt nem látom világosan, hogy ezek után ön tulajdonképpen a divat mellett, vagy ellen van-e?

— Azt hiszem senki sincs a divat ellen. Én bizonyosan nem vagyok. Természetesen követem is a divatot, s őszintén szólva az nem nagyon érdekel, hogy ki diktálja, s milyen mozgatórugók szabják meg változását. Bár számomra sem közömbös, hogy hogyan és milyen hatást kiváltva jelenek meg az emberek előtt, de az öltözködésemből sohasem csináltam problémát. Éppen ezért nem kerestem kapcsolatot a nagy divatházakkal, nem veszek részt a Párizsban az évente, már hagyományosan megrendezett sztárok divatbemutatóján, amikor a hat legnagyobb divatház modelljeit világhírességek viszik a közönség elé, s nem falom az öltözködésünket megszabó, nagy példányszámú magazinokat sem ...

A beszélgetés elakad. A téma legalábbis, amit Marina Vlady kívánt és akart mondani róla, kimerült.

De néhány órával később egy mondat erejéig visszatérünk rá. A színésznő, a közös vacsorára csodálatos borsózöld angol kosztümben érkezik. Egyszerű, sima kosztüm ez, a mostanában oly divatos, kisformájú, és igen diszkrét, aranyozott fémgombokkal. Csodálatosan áll rajta. Nem is állom meg szó nélkül:

— Yves Saint Laurent büszke lehet a szalonjára Rámmosolyog,

— Azt hiszem téved. Ezt a ruhát az édesanyám varrta nekem, két év előtt, szórakozásból

(Fenyves)

A történelem sok nagy utazást tart számon. Odüsszeusz húszéves bolyongásában, Kolumbusz világrészeket feltáró indítékaiban is megtalálható a közös vonás. Mindez azonban nagyon távoli múlt.

A huszadik században kialakult az utazás más formája. A gyors és egyre gyorsuló gépek soha nem látott sebességgel röpítik az embereket a világ különböző tájai felé. Ez a század olyan mozgási lehetőségeket teremtett az emberiség számára, amelyekről korábban csak a fantasztikus regényekben volt szó. Nincsenek távolságok. Minden közelebb került az emberekhez... S az ember ezt igyekszik Is a maga módján kihasználni.

Közeleg a nyár, a szabadságok ideje. Készülnek az útitervek, ki hová, merre induljon, ha elérkezik az idő. Most tehát nézzünk egyet a sok lehetőség közül. Egy interjú keretében megpróbálok néhány tanócscsal szolgálni.

A közelmúltban felkerestem az IBUSZ magyar utazási iroda prágai kirendeltségét (a Vencel-tér 2. számú ház), és megkértem Szűcs Miklós elvtársat, az iroda vezetőjét, válaszoljon néhány kérdésemre.

— Az IBUSZ tudomásunk szerint ez idáig csupán nyugati országokban szervezte a Magyarországra látogató turisták útjait. Hazánk az első szocialista ország, ahol megnyílt az IBUSZ Irodája.

Utazási irodánk prágai kirendeltsége a CEDOK-kal való közös megegyezés alapján létesült a múlt év szeptemberében.

Valóban, Bécs, Frankfurt, Stockholm, London, Róma, Montreal, Berlin, Párizs után Prága az első szocialista főváros, ahol IBUSZ iroda nyílt. Szó van róla, hogy a közeljövőben Pozsonyban is nyitunk képviseletet. Ez azonban egyelőre még csak terv.

— Miért van szükség arra, hogy Pozsonyban is nyíljon IBUSZ iroda?

Azért, mert az érdeklődőknek csak

11 százaléka prágai, a többi túlnyomó részt Szlovákiából van.

— Mi a tulajdonképpeni rendeltetése az irodának?

— Kirendeltségünk szolgálataival több irányú segítséget igyekszik nyújtani azoknak az érdeklődőknek, akik szabadságukat hasznosan és kellemesen akarják tölteni Magyarországon.

— Mit jelent ez a gyakorlatban?

— Elsősorban tájékoztatjuk őket azokról a lehetőségekről és feltételekről, amelyek az üdüléssel és a turisztikával összefüggnek. Hazánk gazdag természeti szépségei, kulturális létesítményei egyaránt pihenést és kellemes szórakozást nyújtanak.

— Milyen előnyt jelent az érdeklődők számára, ha az IBUSZ képviselet segítségével utaznak?

— Véleményem szerint egyik legnagyobb előnye az, hogy az összes hivatalos formaságokat elintézzük helyettük. Szállást és ellátást biztosítunk, az igényektől függően drágább vagy olcsóbb árkategóriákban. S mindez csehszlovák koronában fizethető előre.

Mit ajánlana az érdeklődőknek?

— Magyarországon turisztikailag a két legkeresettebb hely Budapest és a Balaton vidéke. Ezeken kívül azonban még sok szép, érdekes kirándulóhely van, ahol minden igényt kielégítő ellátásban részesül a külföldi turista. Hogy csak néhányat említsek: Eger, Hajdúszoboszló, Sopron, Szeged.

A Balaton-parti fürdőhelyek, mint Fonyód, Badacsony, Balatonalmádi, Keszthely, Siófok, Tihany, kényelmes, modern szállodákkal, motelekkel, compingekkel, olcsó táborozási feltételekkel várják a kirándulókat.

Az IBUSZ prágai képviselete várja a jelentkezőket, azokat, akik idei szabadságukat Magyarországon töltik. Reméljük, ez a rövid információ hozzájárul ahhoz, hogy ezt a szabadságot hasznosan, kényelmesen és lényegesen gondtalanabbul tölthessék, mint máskor.

— Ma —