Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-04 / 18. szám
AZ ANYASÁGI SZABADSÁGÉ első gyermekükről gondoskodnak. A javaslat szerint — a harmadik időszakban — sor kerül hároméves fizetett szülési szabadság biztosítására. Tekintettel e fontos javaslatra, a Szlovák Nőszövetség ez év március 13-án országos értekezletet hívott össze, amelyen Szlovákia összes járásából megjelentek a nőszövetség funkcionáriusai, valamint részt vettek a szlovák és a csehszlovák Népjóléti Minisztérium, a Komensky Egyetem jogi karának és a Szlovák Szakszervezeteknek a képviselői. Részletesen megvitatták a minisztériumi javaslatot, s hozzászólásokkal, észrevételeikkel segítettek még igazságosabbá, tökéletesebbé tenni a tervezetet. Felvetették, hogy az édesanyák már az első gyermek után kapjanak anyagi támogatást, hiszen társadalmunk feladata az ifjú házasok támogatása, akik éppen a kezdeti években — tehát első gyermekük születése idején — nagy anyagi nehézségekkel küzdenek. Talán így kedvezőbb képet mutat népesedési statisztikánk, amely az utóbbi években a születések számának rohamos csökkenését jelzi. Kérték, hogy a szülési szabadság módosításának második időszakában kettő és fél — a harmadikban három évre hosszabbítsák meg a fizetett szülési szabadságot. Továbbá, hogy a pénzügyi támogatás ne feltételezze a nő előzetes munkaviszonyát, tehát nem dolgozó édesanyák is kapják meg. Tekintetbe kell venni, hogy Szlovákiában nagyon kevés a munkalehetőség, és bölcsőde-, óvodahiány miatt — tehát nem munkakerülésből — az édesanya nem dolgozik, esetleg első gyermeke születése után nem vállalhatja a beutazást, a több műszakos munkát. Hogy ne lehessen visszaélni a pénzügyi támogatással, a javaslat szerint felül kell vizsgálni az okokat, amiért az édesanya nem dolgozott, s a körülményeket, megvannak-e a családban a kisgyermek egészséges nevelésének, fejlődésének feltételei. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy nem minden sokgyermekes családban törődnek megfelelően a gyermekekkel, annak ellenére, hogy a gyermekpótlék tetemes összeget tesz ki havonta. Testi, lelki fejlődésüket nem biztosítják. A javaslat ezért korlátozza a pénzügyi támogatást a negyedik gyermek születéséig. Azonban, hogy ez a korlátozás ne sújtsa azokat a sokgyermekes családokat, amelyekben a szülők teljes ellátást, jó nevelést nyújtanak gyermekeiknek, tekintet nélkül a gyermekek számára, az édesanyának jár majd a pénzügyi támogatás. A javaslat nem feledkezik meg a gyermekeiket egyedül nevelő édesanyákról, valamint az örökbefogadó anyákról sem. Úgy tervezik, hogy az első gyermek születése, illetve örökbefogadása után kap majd pénzügyi támogatást. (A tervezett összeg havi 500.— korona. Ha az anya két, két évnél kisebb gyermekről gondoskodik, az első változat szerint ez az összeg 650.— korona, a második szerint 700,— korona — lenne). Mindez, természetesen még csak javaslat, amely részben még módosulhat. Azonban tény, hogy 1970 január egytől életbe lép a kétéves fizeteft szülési szabadság A Szlovákiai Nőszövetség nézete szerint anyagi támogatást csak a nagykorúságukat elért anyák kapjanak, vagyis ne azok a kiskorú nők, akiknél még nincs a feltétele annak, hogy gondoskodni fognak megszületett gyermekükről. Társadalmunk célja és feladata, hogy az egészséges, családi közösségek megszilárdítását és kialakítását elősegítse és szociális intézkedéseink is ezt szolgálják. Csakis ilyen családi közösségek nevelhetnék fel társadalmunknak értelmes és érzelmekben gazdag új nemzedéket. Az értekezlet résztvevői javasolták még, hogy a bölcsődék problémáját se vegyék le a napirendről, mert ez továbbra is időszerű tekintve, hogy a dolgozó édesanyák, kétévestől hároméves korig továbbra is itt fogják elhelyezni kicsinyeiket, ezenkívül sok szakképzett és felelős munkakörben Dr. Lila Hojcová és Dr. Astrid Skultétyová dolgozó nő korábban munkáha áll majd, mint ameddig szülési szabadságra lesz igénye. Külön felhívták a figyelmet a mezőgazdaságban (növénytermesztésben) dolgozó nők helyzetére. Az idény-szakokban a növénytermesztésben dolgozó nők társadalmilag rendkívül fontos munkát végeznek. A szövetkezet és az állami gazdaság azonban nem tud számukra még egész esztendőre rendszeresen, folyamatos munkát biztosítani. Ennek ellenére idénymunkájukat állandó munkaviszonynak kell tekinteni, s ha az édesanya gyermeket szül, gyermeke kétéves koráig jogosult legyen a pénzügyi támogatás felére. Reméljük, hogy a szülési szabadság meghosszabításával kapcsolatos új törvény kidolgozásakor figyelembe veszik a nőszövetság javaslatait, hogy a fizetett szülési szabadság valóban az édesanyák, a családok, gyermekeink helyzetének megszilárdítását, egészségesebb, nyugodtabb ás boldogabb életfeltételeinek kialakítását szolgálja. Sí trikó .Margit és Gubik Irma a gyulc' szünetében tapasztalataikról beszélgetnek. Több mint ezerháromszáz küldött vett részt Nyitrán, azon az ünnepélyes gyűlésen, melyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendezett a 20 éves évfordulójukat ünneplő szövetkezetek tiszteletére. Mindnyájan alapító szövetkezeti tagok. Idősebb emberek, akik kenyerük javát már megették. Ősz hajuk, ráncba futott homlokuk, kérges tenyerük élő bizonyítéka annak, hogy az utolsó húsz esztendő nem múlt el fölöttük gond nélkül. Sokat kellett küzdeniük, harcolniuk a kezdeti, és később is a nehézségek miatt, ezer akadályt legyőzni — amíg eljutottak a máig, amikor már jelentős eredményekkel dicsekedhetnek. Húsz esztendő a történelemben annyi, mint a tengerben az esócsep. Am ezeknél az embereknél életük egyharmadát jelenti. Sőt még ennél is többet: a fiatalságu-Dömény elvtárs, a nyárasdi szövetkezet elnöke magyarul szólt a jelenlevőkhöz. Prandl S. felvétele kát. Mert ahogy elnéztem őket, negyven-hatvan év között vannak. S ez azt jelenti, hogy a szövetkezet alapításakor többnyire még pajkos legények, huncut menyecskék voltak, akik fiatal fejjel könnyen megértették a szövetkezetesítés komoly jelentőségét. Vonzotta őket az új, az ismeretlen, de mindenekelőtt a könnyebb megélhetés. Lehet, sokkal könnyebben képzelték el, mint ahogy azt véghez kellett vinniük. A gyengébbek hamar föladták a harcot — az első nehézségek után otthagyták a mezőgazdaságot, más helyen kerestek munkát. Emlékezzünk csak vissza, az ötvenes évek elején hányán hátat fordítottak a mezőgazdaságnak! Csaknem egy kerek millióval csökkent azóta országunkban a mezőgazdasági dolgozók száma. De ezek az emberek kitartottak! Az 6 meggyőződésük erősebb volt a csábításnál, melyet az ipari dolgozók pillanatnyi előnye nyújtott. Munkájukért a bér csak alamizsna volt — mégis kitartóan dolgoztak. A jablonovi szövetkezet elnöke is megjegyezte felszólalásában, hogy négy évig dolgozott havi négyszáz koronáért — holott az iparban kétezret is megkereshetett volna — s ebből héttagú családját kellett ellátnia. Mégsem hagyta ott a szövetkezetét. S helyesen cselekedett. Mert ma már gazdag, milliókkal rendelkező szövetkezetük van, ahol a tagok havi jövedelme meghaladja a kétezer koronát. Húsz év alatt a szövetkezeti parasztság helyzete gyökeresen megváltozott. Ma már a szövetkezeti tagok évi jövedelme országos méretben meghaladja a 14 313 koronát. Ez elsősorban annak az eredménye, hogy a munkatermelékenység a húsz évvel ezelőttihez mérten 360 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés országos méretben pedig 60 százalékos növekedést mutat. S kik állnak ezek mögött az eredmények mögött? Emberek — ezek a kérges tenyerű, ősz hajú szövetkezeti tagok, akik húsz éven keresztül rendületlenül harcoltak a természeti, gazdasági és politikai nehézségek közepette, amelyek állandóan nehezítették utukat. S ez a harc még ma sem szűnt meg. Mert még most sem teljesen gördülékeny az az út, melyen eljuthatnak odáig, hogy végre egyenlő partnerként léphessenek fel a nemzeti vállalatokkal szemben, hogy végre a többi nemzetgazdasági dolgozóval egyenlő politikai és gazdasági elismerésben részesülhessenek. Az asszonyok sem maradtak ki ebből a harcból. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az ünnepélyes gyűlés résztvevői között elég sok volt a nő. Hárommal ismerkedtem meg közülük — mind a hárman, az elnökkel együtt, 20 éves évfordulóját ünneplő szövetkezetüket képviselték. S ez sokat mond. Végre a férfiakkal egyenlő elismerésben részesülnek. Ha a munkában megelőzik a férfiakat, legyen itt is övék az elsőbbség. Simkó Margit, a tőrei szövetkezetből jött a legelső szövetkezeti elnökkel, Furinda Rudolffal együtt. Elgondolkoztató, hogy az ország legrégibb szövetkezetének képviselője éppen — nő. — A 17 alapító tag közül jelenleg már csak én dolgozom egyedül a szövetkezetben — mondja magyarázatképpen Simkó Margit. Erős túlzás lenne őt ezért hősnek nevezni, de mégis van valami ebben a megállapításban. Vámosladányból Gubik Irma érdemelte ki azt az elismerést, hogy részt vegyen ezen az ünnepi gyűlésen. Huszonnégy éves fiatal menyecske volt, amikor megalakult a szövetkezet. Azóta már a gyermekei is a szövetkezetben dolgoznak. S ő maga húsz éven keresztül csaknem egyfolytában az állattenyésztésben dolgozik! Szinte elgondolni is sok, hogy húsz éven keresztül alig volt néhány szabad vasárnapja, ünnepnapja . . . Anna Hanová a badíni szövetkezet növénytermesztési dolgozója. Miért éppen őrá esett a választás? — A traktorosokon kívül mi, asszonyok végzünk minden munkát a szövetkezetben. Én kezdettől fogva ott vagyok, s húsz év alatt még egyszer sem utasítottam vissza, ha munkába hívtak — mondja szerényen. Ezek az emberek már átélték a legnehezebbet. Kitartásukért elismerés és köszönet illeti őket. Ami pedig ezután jön, csak könnyebb és jobb lehet. így gondoljuk. De hogy mit hoz a következő húsz esztendő, az mégis a jövő titka. Am nézzünk bizakodóan eléje Zs. S
