Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-04 / 18. szám
L SVOBODA OSZTRAVABÚL PRÁGÁBA Részletek a Buzuluktól Prágáig című könyvből Tankistáink Vítkovice utcáin, a Vítkovicei Vasgyár térségében folytatták a harcot. Mi a szovjet hadsereggel közösen egész napon át Moravská Ostravát tisztogattuk az ellenségtől. Délután, valamivel öt óra előtt 051-es tankunk megállt a Johanny és a Tésinsky sor sarkán. Tankistáink a sötét acélszerkezetet nézték. Feladatuk itt egyelőre véget ért. De mi lesz a híddal? Elkerülte volna csak egyetlen híd is a hitleristák figyelmét? Badarsági Kétségeinket a tankistáinkhoz csatlakozó két ifjú is megerősíti. Tizennyolc-húsz évesek lehettek. Vállukon zsákmányolt német gépfegyverek, mellükön töltényfüzér díszeleg. — Parancsnok úr — szólította meg az egyik Ivasziuk alhadnagyot — Milol Sykora a nevem, ő meg a barátom, Olüa. A hidat aláaknázták. Tudjuk, merre húzták a huzalokat a németek. Meglestük őket.. . Ivasziuknak megtetszettek a fiúk. — Jól van. Hozok nektek harapófogót és jelzőpisztolyt — mondta és behúzódott a páncélóriás gyomrába. — Ez a zöld fényjel. Lójjétek a magasba, ha sikerült a huzalokat átvágni. És ez a vörös rakéta .. . arra az esetre, szóval... ha nem sikerül. Másszatok a híd alá. Ott nem vehetnek észre a németek. Egyiketek menjen előre, a másik fegyverrel fedezze. Rajta fiúk! Várjuk a zöld jelzést . . . A bátor fiúk elindultak. A tankosok feszült figyelemmel kísérték mozdulataikat, hogy a jelzés után azonnal átkeljenek a hídon. Lihegve érkezett egy összekötő: Hol van Ivasziuk alhadnagy? Amikor a kérdezett megszólalt, jelentést hallott: — Azonnal jelentkeznie kell a zászlóaljparancsnoknál! Nyikolaj Ivasziuk néhány pillanat múlva visszatért: — Mindenki a helyére, indulunk a másik oldalra. A túlsó parton fedeznünk kell az előrenyomuló egységet! Irány a híd, fiúk! Mozgás . . . Hroch tankvezető begyújtotta a 051-est, Ahepiuk rádiós fülére helyezte a hallgatót és bekapcsolta a rádiót, 'Vanék tüzér megtöltötte az ágyút. A 051-es páncálkocsi személyzetének gondolatait az elkerülhetetlen robbanás közelgő pillanata tartotta fogva. A levegőbe, majd az Ostravica áradatába repülnek,* ahol a híd roncsai temetik be őket. Nem kell hozzá más, csak egy láda trinittrotoluol. Egyetlenegy láda! Tudták mi vár rájuk, mégis mentek. Az aláaknázott hídon való átkelés végtelennek tűnt. Mikor következik be a válságos pillanat? A tank teteje nyitva maradt. Ivasziuk tekintete az esti szürkületbe meredt. Mikor pillantja meg végre a jelzőrakéta zöld fényét? A híd acél oszlopai olyanok, mint egy ördögi számológép: nyelik a másodperceket élet és halál között. Hirtelen fénysugár törte meg a szürkületet. Ivasziuk akaratlanul behunyta a szemét. Ilyen fény villan az ágyúból is. . . . Nem! Ez zöld volt! A jelzőrakéta zöld fénye. A fiúknak tehát sikerült! Elérték a híd végét. Ivasziuk megkönnyebbülten sóhajtott fel. Korán. A tankot hatalmas lökés rázta meg. — Panzerfaust! Ki a tankból! — kiáltotta a parancsnok. Hroch őrvezető ugrott ki először, utána Vanék tüzér.' Mi történt Ivasziukkal? Tehetetlenül ülve maradt a helyén. Nem mozdult. A tankot újabb lökés rázta meg. A rádiós összerogyott. Ivasziuk káromkodott, jobb kezével a gránát után nyúlt, töltött és megcélozta a vendéglőt, ahonnan közvetlen veszély fenyegette, mert ott volt elhelyezve a nehéz gépfegyver. Lőtt. Leverte az ellenállást. Egyszerre álmos lett, nagyon álmos. Bal karját fájdalom hasogatta. Elalélt. AléltságábóJ akkor tért magához, amikor a tankot a harmadik találat érte, és az lángolni kezdett. Az önvédelem ösztöne győzedelmeskedett az ernyedtség felett, ami elárasztotta egész testét. Nem maradhatok itt, hiszen ebben a lángoló koporsóban töpörtyűvé égnék .. . Nagy erőfeszítéssel kapaszkodott fel a kijárati nyílásig, legurult a tank tornyából és a földre zuhant. Most minél gyorsabban elkúszni! Sérült karja fájt és vérzett. Szájában az égő olaj fojtó, kesernyés ízét érezte. El, gyorsan el, mielőtt az olaj szétömlik és a lövedéktartalék felrobban! Felállt, odébbvánszorgott, hogy a füstben felismerje, merre induljon. Itt a híd, amott a németek, hátul a mieink . . . Az égő olaj befröcskölte a ruháját. Mint egy lángoló fáklya tántorgott előre, valahová, ahol elolthatja égő ruháját. Egyszerre az ellenség egyenruháját viselő emberrel találta szemközt magát. Kezében lövésre készen tartotta a géppuskát, de az égő lénytől úgy megrettent, hogy képtelen volt lőni. Ivasziuk a tőre után kapott és előre döfött. A német a földre zuhant. A távolban fasiszta gépfegyver éles staccatója hangzott. Ivasziuk már nem látott semmit, csak érezte, hogy valaki — fasiszta vagy bajtárs — a földre rántja. Elvesztette az eszméletét. Ivasziuk alhadnagyot Alexander Hroch őr vezető mentette meg. Saját blúzával oltotta el Ivasziuk ruháján a lángokat. Azután a hídon keresztül átvonszolta a bajtársakhoz. Az eszméletlen alhadnagyot a zábrehi kórházba szállították, ahol sjrült karját amputálni akarták. Kiricsenko szovjet kapitány, sebászorvos azonban elsősegélyben részesítette, és másnap — 1945. május 1-én — Ivasziukot repülőgéppel Moszkvába szállították. Ott megmentették a karját. A 051-es tank hős legénységének emléke ma is ott él Ostraván. A J. A. Komensky parkban kőtalapzaton áll Ivasziuk parancsnok tankja, egy az osztravaiaknak szabadságot hozó tankok közül. Az Osztravicát átszelő hidat arról az ifjúról nevezték el, aki életét kockára téve mentette meg a pusztulástól. Milos Sykorának és fiatal társának életét a fasiszták gépfegyvere oltotta ki, miután a robbanás veszélyét elhárították, és feladatuk teljesítése után visszafelé indultak. 1945. április 30-án 19 órakor Jankó őrnagy jelentette Moszkalenko tábornoknak: az Osztravicán átvezető hídon sértetlenül átkeltünk. A fiúk tudták, hogy Prágának Rybalka marsall tankjai hozták meg a szabadságot. Harcosai jelentős segítséget nyújtottak nekünk Sokolovónál is, velünk együtt szabadították fel Kijevet. és most itt vannak nálunk, a mi arany Prágánkban! Előre hát, nyugat felé! Irány: Cáslav — Kutná Hóra! 1945. május 10-én délután futott be a Szovjetunióban alakult első csehszlovák páncélos brigád nyolc tankja a felszabadított Prágába. Május 17-én gépeink kigördültek az Óvárosi térre. A prágaiak kíváncsian nézegették a harcok nyomait magukon viselő tankokat. Nem voltak olyan mutatósak, sértetlenek és csillogók, mint a csehszlovák nyugati páncélos brigád gépei. De a prágaiak tudták miért. . . Az uráli acélból kovácsolt tankoknak csak kemény harcok árán sikerült megtenniük a haza vezető utat. Nem haladtak szélcsendben, mint nyugati egységeink tankjai, akik a szövetségesek utasítására — közel egy álló esztendeig — csupán a Dunkerqueben bekerített német helyőrséget őrizték Keletről jöttek ... Az Első Csehszlovák Hadsereg katonái bevonulnak a felszabadított fővárosba A család, a dolgozó édesanyák helyzetének rendezése, társadalmi probléma. Nem egyszer foglalkozott vele a „Nő“ is, milyen hátrányos a dolgozó anya és milyen egészségtelen gyermeke számára, ha néhány hónapos korban el kell szakítania a kicsit magától és idegenekre kell bízni, bölcsődébe adni, hogy dolgozni menjen. Kora reggel viszi — esőben, csúcsforgalomban — hozza, s közbén kénytelen otthonmaradni, ha a betegségekkel szemben még kevés ellenállással rendelkező gyermek megbetegszik. — Kinek jó ez? — kérdezték az olvasók szerkesztőségünkbe küldött levelükben. Az anyának és gyermekének nem. De a munkaadónak, s a társadalomnak sem. Ezért úgy kell helyzetünket társadalmilag megoldani, hogy mindannyian jól járjunk vele. Tehát — meg kell hosszabbítani a fizetett szülési szabadságot. Már a huszonhat, illetve harmincöt hetes fizetett szülési szabadság lényegesen sokat javított a dolgozó édesanyák helyzetén. De a magyarországi tapasztalatok azt mutatják, tovább kell mennünk a gondoskodásban. Már az elmúlt évben foglalkoztunk a fizetett szülési szabadság további meghosszabbításával. A föderatív államrendezéskor ennek a kérdésnek- a megoldása átmehet a pénzügyminisztérium hatásköréből a Föderatív Népjóléti Minisztériuméba, amely új javaslatot dolgozott ki és terjesztett elő a fizetett szülési szabadság meghosszabbítására, illetve a kisgyermekes édesanyák pénzügyi támogatására. Eszerint 1970 január elsejétől az édesanyák második gyermekük után részesülnek pénzügyi támogatásban, azzal a feltétellel, ha legalább még egy kiskorú gyermekről gondoskodnak, és gyermekeik száma nem haladja meg a négyet. Gyermekük születésétől számítva két évig kapnak pénzügyi támogatást. A pénzügyi támogatásra való jogosultság feltétele, hogy az anya a kétéves kort be nem töltött gyermeke mellett még egy kiskorú gyermekről gondoskodik, s hogy szülési szabadság alatt nem végez fizetés ellenében munkát, vagy nem élvez teljes rokkantsági — beteg — járadékot. A szülési szabadság meghosszabbításának második időszakában azok az édesanyák is kapnak pénzügyi támogatást, akik ELISMERÉS ÉS JÁR NEKIK
