Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-27 / 17. szám
a rokonszenves Jiri Prudic igazgató áll, aki turnovi gyökér és az iskola növendéke volt, majd tanulmányait a prágai Iparművészeti főiskolán fejezte be. De nemcsak az igazgató, hanem a tanári kar legnagyobb része ebben az iskolában diákoskodott, és ahogyan azt másfél napos látogatásom alatt о tantermekben és a műhelyekben tapasztaltam, ezek a pedagógusok és szakemberek egyben fanatikus szurkolói is az iskolának, mindent megtesznek, hogy hírnevét öregbítsék, hogy tanítványaik nemcsak mesteremberek, de egyben lelkesülő művészek is legyenek ... — Éppen ezért nem is könnyű dolog bejutni az iskolába. A jelöltnek először képzőművészeti adottságait kell bizonyítania. És a felvételi beszélgetésre csak akkor kerülhet sor, ha a jelentkező diák rajzolásból is jól vizsgázik —, mondja Zbynék Suk, az ide származott igazgatóhelyettes, aki az igazgatóval váltakozva kísér osztályról osztályra, műhelyből műhelybe. A tanulmányi idő négy évig tart. A diákokat tehetségük és rátermettségük alapján már az első évfolyamtól kezdve különböző szakcsoportokba osztják be. A nebulók itt elsajátíthatják a drágakőcsiszolás és a drágakő-vésnökség, az arany- és ezüstművesség, a nemesfémvésnökség és a műlakatosság mesterségét, művészetét. Nagyon meglep, hogy az általános műveltség alapjait képező tantárgyakat, a földrajzot, történelmet, természetrajzot, nyelveket, sőt még az algebrát is, tekintet nélkül a diákok szakmájára, az egyes évfolyamok (I., II., III., IV.), közösen tanulják, mint egy általános középiskolában. A műhelyekben azonban az évfolyamok összekeverődnek. mi Kivételt a negyedik osztály képez. A negyedikesek már az érettségire készülnek. A műhelyben isi Saját, a tanáraik által jóváhagyott, esetleg kijavított terveik alapján készítik az érettségi dolgozatot; nyakéket, karperecét... Néhányon a kassai, plzeni, libereci, pardubicei egyetemek rektori láncain munkálkodnak. Jana Bakesová egy érdekes asztaldísszel bajlódik a köszörűpadnál, míg Ingeborg Braunerová egy finom, leheletszerű filigrán, nefrittel díszített ezüst nyakéken dolgozik. A tehetséges Ingeborg különben is ott ül annál az ablaknál, ahol néhány évvel ezelőtt a bájos, szőke Daniela ült, az intézet egyik legtehetségesebb növendéke, akinek érettségi munkája, egy bizarr ezüst karperec, az iskola dupla páncélajtóval védett kiállítási termében díszeleg. — Sajnos, Daniela, akárcsak számos kolléganője, az érettségi után nem volt hajlandó sem Jablonecben, sem Liberecben, sem pedig Turnovban műhelymunkával kezdeni. Pedig az élvonalba verekedhette volna fel magát, mint Dusán Novotny, Jaroslav Polak, Ladislav Palacka és H. Vlcková, hogy csupán néhányat említsek volt növendékeink közül, akik tudásukkal karriert csináltak, mondja lehangoltan az igazgató.. — Ennek egyik okát abban látom, — kapcsolódik a beszélgetésbe Zbynék Suk, a helyettes, hogy az idők folyamán az iskola erősen feminizálódott. Természetesen, nem a tanári kar, teszi hozzá nevetve. Majd komolyan folytatja: „például az aranyművesek műhelyében a harmadikosok és a negyedikesek összevissza huszonheten vannak: huszonkét lány, meg öt fiú! A köztársaság majd minden városó-Sím ЩН ШИ JHUUSMfflT KÉSÉI Ilyen iskola is van! ban szükség lenne a turnovi iskola homo maturónsaira, hordjanak azok nadrágot vagy szoknyát, az igazgatóság azonban nem tud eleget tenni kérésüknek. A diákok száma alig haladja túl a százat, Szlovákiából már négy vagy öt éve nincsen jelentkező. Magyar nemzetiségű diákja a turnovi ékszerésziskolának talán még nem is volt. Pedig Jirí Prudic és Zbynék Suk szívesen látnák, ha hazánk magyarlakta tájairól is odavetődne hozzájuk egy-egy vándorfecske, hogy Dél-Szlovákia városainak is meglegyenek a saját szakemberei! Igaz, az iskolának, amely még mindig a régi, bagolyvárnak is beillő épületben székel, hála egyes járási funkcionáriusok „bölcsességének", még internátusa sincs. A vendégszerető turnoviak azonban szívesen szállásolják el a város híres ékszerésziskolájának diákjait, jöjjenek ezek bárhonnan, s beszéljenek bármilyen nyelven is ... A másfél napos látogatás a kiállítási teremben végződött. A régi szecessziós ékszerek és dísztárgyak mellett, antik mintákat utánzó vagy teljesen modern nyakláncok, karkötők, plasztikák, csiszolt és vésett kazetták, vázák kelletik magukat. És a sok szebbnél szebb, Brüsszelben, Kairóban, Londonban és Montreálban, a nemzektözi kiállításokon, nemcsak közönségsikert arató, de dicsérő oklevelet és díjat nyert alkotás közepette tanácstalan vagyok. Nem tudom melyik a szebb, melyik a jobb, nem tudom „melyiket szeressem . ..” Egynek azonban nagyon örülök. Hogy eljöttem ebbe az iskolába, és hogy ilyen iskola is van, még ha egyetlen is ez egész országbanI BARSI IMP 4