Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-27 / 17. szám
MEGGYILKOLTA-E SALIERI Mióta Mozart a Varázsfuvola bemutatójának esztendejében, a páratlan Requiem írása közben 1791. december 5-én örökre lehunyta szemét, halálának oka egyaránt foglalkoztatta a zenetörténészeket, esztétikusokat és orvosokat. Mindeddig hiányzott azonban a jogászok véleménye. A közelmúltban aztán egy zenekedvelő szovjet jogász, dr. A. J. Vakszberg megvizsgálta a problémát. A szeretet zeneköltője halálának eddig két változata ismeretes és az igazsághoz eme két feltevés ösvényein kívánnak célhoz érni. Az egyik: Mozart az említett napon, éjjel egy órakor halt meg Bécsben. Heves fejfájása, kimerültsége és magas láza ellenére szinte az utolsó percig dolgozott egy mindmáig ismeretlen, rejtélyes személy által megrendelt gyászmise partitúráján. Temettetésére családjának nem volt pénze, s a költségeket Gottfried van Swieten császári könyvtáros vállalta magára. Mozartot a feltevések szerint 15—20 ismeretlennel együtt helyezték egy tömegsírba. A másik változat már ismeretlen betegségéről szól. A feljegyzések szerint Mozartot igen gyorsan, a halál okának megállapítása nélkül földelték el, habár megemlítik, hogy testén daganatok és fekélyek voltak láthatók. E változat szerint is van Swieten fedezte a III. osztályú temetés költségeit, s azt is megjegyzi, hogy senki sem kísérte Mozartot utolsó útjára. Vakszberg doktor állítása szerint Mozart halála tragikus színezetű, és bűncselekmény jellege van. És most lássuk, milyen gyanú merül fel Antonio Salieri, a Verona melletti Legnanoban, 1750-ben született és Bécsben, 1825-ben meghalt komponista és zenetanár, a „muzsika pápája" ellen? Mozart aligha tudott róla, hogy Salieri keze már első, — tizenkét éves korában írt — operájának sorsába beleszólt. I. Ferenc császár megparancsolta Coltellini Marco-nak, udvari költőjének, hogy készítsen vígoperaszöveget a gyermek Mozart számára, La finita semplice (A színlelt együgyűség) címmel. Melles-4 leg érdemes megjegyezni, hogy a Goldoni vígjátékokból készült szövegkönyvben három magyar is szerepel. A bemutató a császári parancs ellenére egy esztendőt késett és nem Bécsben gördült fel előtte a függöny, hanem Salzburgban, éppen kétszáz esztendeje, 1769. május 1-én. Az összeesküvés értelmi szerzője Antonio Salieri volt. A halál körülményeit vizsgálva, Igor Balsa szovjet zenekutató azon a véleményen van, hogy a nagy zeneköltőt feltétlenül meggyilkolták. A leggyanúsíthatóbb — Salieri. De vajon mivel lehet a gyanút alátámasztani? Mozart állítólag ezt mondta imádott asszonyának betegsége idején: „Konstanze, megmérgeztek.'' Röviddel a temetés után, Salieri kijelentette: „Természetesen, nagy kár olyan tehetségért, mint Mozart volt, de jó, hogy meghalt. Ha még sokáig élt volna, a mi muzsikánkért senki nem adna egy falat kenyeret sem." Számos költő — így Puskin is — meg volt győződve róla, hogy a gyilkos — Salieri. Híres tragédiájának — amelyet minden szovjet gyermek iskolai tankönyvből ismer — a „Mozart és Salieri''nek is ez a témája. Vakszberg doktor felderítette, hogy Mozart özvegye — férje halála után harminc esztendővel — olyan kijelentést tett, ami szerint ő is mérgezésnek tartja Mozart tragédiájának okát. Egy zenetörténész azt állítja, hogy Konstanze csupán évekkel később, az 1800-as évek elején kezdte keresni férje sírját. A kijelentés ellenére jó barátságot tartott Salierivel, sőt kisebbik fiát is vele taníttatta. Guido Adler bécsi zenekritikus az egyik bécsi egyházi irattárban megtalálta egy lelkész feljegyzését, amelyben püspökétől feláldozásért esdeklik Salieri számára. Vajon mit tartalmazhat a gyónási titok burkába csomagolt feljegyzés? Egyesek a temetés napján dúló viharral magyarázzák, hogy Mozartot senki — felesége sem — kísérte utolsó útjára. Nikolaj Slonimski, egy lengyel származású amerikai zenetörténész bebizonyí-Wolfgang Amadous Mozart. Ismeretlen со festő műve. A prágai Bertramkában őrzik. Az egykori prágai Nostitz-féle színház, amelynek falait Mozart két operájának ősbemutatójával (Don Juan, 1787. okt. 29 és Titus 1791. szept. 6) szentelték fel. (J. Berka egykori metszete) Prága — Mozart város. A Károly-hid, amely a zeneköltő életében a cseh főváros egyetlen hídja volt. Mozart Bertramkában levő lakhelyére igyekezve gyakran átkelt rajta. (J. Balzer egykori metszete a prágai Nemzeti Galériából) Konstanze Weber Mozart (1762—1842), a zeneköltő rajongásig szeretett felesége. A müvet Josef Lange festette 1783 körül, jelenleg a giasgowi egyetemé. Mozart halottas ágyán. Ismeretlen mester müve. ■fi
