Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-20 / 16. szám

összeállítása nyolc színnel, vagyis nyolc orsóval való munkát kíván. Az igénye­sebb mintákat színes papírminta-rajz szerint szövik, és bizony a sűrűre préselt sorok igen lassan szaporodnak egymás mellett. Szegényová Alzbeta, a szőnyegüzem mesternője, végigvezet a szövőnők biro­dalmán és kíváncsiságomat kielégíti szakszerű magyarázatával. Az üzemben 79 szövőnő készíti a megrendelésre gyár­tott színes kelim, vagy ahogy más néven ismerjük, torontáli szőnyegeket. A meg­rendelők válogathatnak a színek, minták és a szőnyegek nagysága között. A kelim szőnyegek négyzetmétere megrendelésre 295 koronába kerül. Ha például egy 3X5 méteres szőnyeg árát számoljuk, ez elég csinos összeget tesz ki, de ha szá­mításba vesszük, hogy egy szövőnő nyolc órai munkaideje alatt 1,20 m2 nagyságú anyagot sző, akkor már gondolkodóba esünk. A terem egyik sarkában a kész szőnyegek szemkápráztató tarkasága vár csomagolásra. Modern és hagyományos kelim mintájukkal kellemes melegséget árasztanak a műhelyteremben is, hát még milyen széppé, és otthonossá vará­zsolják majd a türelmetlenül váró meg­rendelő lakását. Hogy türelmetlenül vár­nak a megrendelésre azt elhisszük, mert jelenleg hat hónap a leszállítási határ­idő. Az üzem. újdonsága az eredetileg kis­méretű faliszőnyegnek szánt, színes, hosszúszőrű reakrit anyagból készült Jetty elnevezésű puliszőnyeg. Megmun­kálása nagyon igényes, és bizony nem is olyan olcsó, egy négyzetméter 650—700 korona a minta és a színösszetétel sze­rint. De vannak igényes rendelők is, akik egész hálószobákat akarnak bevonni vele. A báránybunda érzését és látszatát keltő szőnyeg nyersanyagát Hollandiából importáljuk, ami egy kissé késlelteti a gyártást. Egy szőnyeg elkészítése három­szor annyi időt igényel mint a kelim szőnyegé, mert egy munkásnő csak 0,40 m2-t tud szőni nyolc óra alatt. A kész kis faliszőnyegek szépek, melegek, ízlé­sesek és tényleg a lakások díszévé vál­nak. A Pletatex szövetkezetnek még kötött áru, műanyag és halászháló készítő üzemrészlegei is vannak, összesen 340 nő dolgozik ebben a kimondottan női üzemben. Sajnos a sok nő közül eggyel sem találkoztunk mesternőnél magasabb beosztásban, pedig talán mégis csak a nők ismerik legjobban a női üzem prob­lémáit. Nagy segítséget jelentene szá­mukra, ha megalakítanák a Nőszövetség üzemi szervezetét, amely az üzem dolgo­zóinak csak hasznára válna. VARGA MAGDA lom, és utólag bejelentem a többit. Úgy is tettem. Aprópénzzel fizettem, gyorsan, és odaléptem az előttem álló lányhoz. Éreztem, hogy a hangom re­meg, gondoltam, már úgyis tud min­dent. — Kérem — mondom — én ezeket á dolgokat máshol vettem. — És vártam a választ, hogy ezt előre kellett volna mondanom, hogy azt mindenki mond­hatja, hogy fáradjak hátra, már hallom a telefont a szolgálatos rendőrőrszobá­ra, már hallom, ahogy diktálják a jegy­zőkönyvet és látom a vásárlók gúnyos mosolyát és hallom epés megjegyzései­ket. — Hogy „lám, úgy kellett neki, egy Tixért képes szégyenbe kerülni, meg hogy nem is nézni ki belőle", meg ha­sonlókat, — amikor a kiszolgálólány kedvesen hozzám fordul: — Tudom, kérem, én már láttam, amikor belépett. Azért vagyunk itt, hogy figyeljünk. Loósz Dezső A MÉLYEN NYITRAI MAGYAR FŐISKOLÁSOK — állásfoglalásunkat kö­zölte az Üj Ifjúság — azóta csend Egyik fő feladatuk a ha­gyományépítés Pontosan nem emlékszem rá, mikor és hol olvas­tam Gálán Gézának egy szellemes szójátékát, mely valahogyan így hangzott: — a főiskolai hallgatók hivatásukat híven betöltve, hallgatnak. — E szó­játék ténye bármennyire is szomorú, igazolást nyer a nyitrai magyar főiskolások szellemi életében is. A nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub március 28-ra hivta össze új vezetőségét választó taggyűlését. A gyűlésen megjelent Duray Miklós és Duka Zólyo­mi Árpád, a magyar ifjúsági központi tanácsának részéről és Varga Sándor titkár, a CSEMADOK KB képviseletében. Jelen voltak még a tanári kar kép­viseletében Kardos István és Zalabay Zoltán, vala­mint Motesicky Árpád, a CSEMADOK járási titkára. A közel ötszáz nyitrai magyar főiskolásból a gyűlé­sen csak nyolcvananf!) vettek részt. A gyűlés vitájában legtöbbet emlegetett, tisztázat­lan kérdés a hovatartozás megoldatlansága volt. Pe­dig a magyar ifjúsági klubok eddig még nem jóvá­hagyott szervezete, a MISZ már húszezer tagot számlál. Sok járási statisztikai adat, így a komáromi járásban is azt bizonyítja, hogy a hivatalosan el nem ismert MISZ-nek a taglétszáma sokkal több, mint a hivatalosan elismert Városi és Falusi Fiatalok Szer-Középen Fodor Rudolf, a Juhász Gyula Ifjúsági klub új elnöke vezete, amely eddig mindössze 220 tagot számlál komáromi járási méretben. A nyitrai magyar főiskolások és klubjuk passzivi­tása még az általános csöndben is kuriózumnak szá­mít. A magyar főiskolások élete pedig főleg Nyitrán alakulhatna közösségi életté, négy-ötszáz tagú társa­dalmi csoporttá. Helyzetük ezt lehetővé teszi. Ennek ellenére a nyitrai magyar főiskolások klubja csak szakaszosan működik — vagy inkább az egyik vizs­gaidőszaktól a másikig vergődik. Pedig ténykedésé­nek körülményei kedvezőbbek, mint a pozsonyi Jó­zsef Attila Ifjúsági Klubé, vagy a prágai Ady Endre Diákköré. A főiskolás ifjúsági klubok tagjai szét­szórtan élnek a főiskolákon, tehát a szervezés és a kapcsolatok fenntartása külön nehézségek elé állítja őket. A gyűlés vezetői kijelentették, hogy társadalmi életük sivár helyzetén, az eddigi egyetemes csenden kívánnak változtatni. Sajnos az ott felolvasott „programjuk“ nem volt más, mint egy negyedéves műsorterv. A felszólalók is csak az eddigi klubelnö­kök munkájáról és a CSEMADOK és a klub kapcso­latáról vitáztak, eredmény nélkül. Végre Kardos István tanár vitafelszólalásában rá­világított a műsorterv és a program közötti különb­ségekre. Egyberv felhívta az ifjúsági vezetők figyel­mét arra, hogy a nyitrai magyar főiskolások elsődle­ges feladata a hagyományteremtés. Évente rendez­hetnének kulturális seregszemlét és társadalompoli­tikai szimpóziumokat. A továbbiakban titkos szavazással megválasztot­ták a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub új vezető­ségét. Az új elnök Fodor Rudolf lett. A gyűlésnek legnagyobb fogyatékossága az volt, mint már az előbbiekben jeleztem, hogy a főiskolai hallgatók ... csak hallgattak. Ha a gyűlésen nincse­nek vendégek jelen, talán még vita sem alakul ki, vagy ha ki is alakul, mellékes problémákról. A csend után továbbra is bennem feszül a kérdés: Miért éppen a nyitrai főiskolások — nemzetiségi létünk megtartói és továbbvivői, a magyar pedagó­gusok, és a jövő falvainak felnövekvő magyar értel­misége, a mezőgazdasági mérnökök passzivitása a legnagyobb? Pedig nekik kisebbségi sorsuk miatt kellene vál­lalni a többletet, ök az elkötelezettjei a humánum­nak és egyben igénylői is. Ezért nem értem, hogy a nyitrai főiskolások miért nem tudják (vagy nem akarják?!) vállalni az európai színvonalú társadalmi és kulturális szerepet. Miért élnek abban a meg­győződésben, — esetleg minden meggyőződés nélkül — problémamentesen — hogy magyar falvaink értelmiségének csak kenyérkereseti jellegű küldetés rendeltetett? Gágyor Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom