Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-13 / 15. szám
Szállodák a világűrben Pozsonyban,' — a Patrongyár környékén — rövidesen átadják rendeltetésének azt az épületet, amelynek felépítéséhez közel kétmillió dollár segítséget kaptunk. Az épületben helyezik el az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik — Európára vonatkozó — statisztikai hivatalát. Szenzációk r Conrad Hiltonnak, az amerikai szállodakirálynak fantasztikus ötlete támadt. Szállodákat akar építeni a világűrben. Feltételezi, hogy a Marsra, Vénuszra, Holdra látogató turisták megtartják jó földi szokásukat, és szívesen keresik fel az ő kényelmes szállodáit. A corneli egyetem tudósai már erősen foglalkoznak azzal a kérdéssel (természetesen Hilton számlájára), milyen szállodák felelnének meg a világűrben a legjobban. Szerintük három emeletesnél magasabbat egyelőre nem lehet tervezni. Berendezésük a földiekéhez lenne hasonló. A különbség csupán annyi, hogy a Napot münap helyettesítené. Különösen nagy gonddal tervezik a szállodák bárját. A bár személyzetének nem lesz nehéz dolga — mondja Hilton, — csak megnyomnak egy gombot s a csövecskéken keresztül már folyik is az alkohol, természetesen olyan, amilyet a vendég rendel. A hotelkirály reméli, hogy az első szálloda megnyitásánál ő is jelen lesz. EGY macskakiállítás margójára ^4 ctavio Ponzanelli, világ-hírű szobrászművész, a venézuelai szobrásziskola meg alapítója, elkészítette Viero Cáslavská-Odlozüová szobrának tervét. Művészet és ... álszemérem ROBERT TRUSDELL, Kaliforniában élő állatfarm-tulajdonos egy hatalmas parkot vásárolt, ahol természetes, életkörülményeikhez hasonló környezetben tartja azokat a szelídített és vadállatokat, amelyeket különböző állatfelvételekhez és trükkökhöz kölcsön ad a hollywoodi filmgyárnak. Minden egyes esetben maga kíséri állatait a műtermekbe, maga idomitja őket a szükséges feladatokra. Trusdelnek még birkózó korából megmaradt az a szokc-a, hogy szereti a küzdelmet. Méghozzá fiatal alligátorokkal! A régi Egyiptomban a macskát nagyon tisztelték és szerették, sőt szent állatnak tartották. Szigorú büntetésben részesült az, aki megölte vagy bántotta. Elpusztulásuk után bebalzsamozták és eltemették őket. A legnagyobb macskatemető Babastban és Thébában volt. Mikor a perzsa király betört Egyiptomba, elrendelte, hogy minden katonája egy-egy macskát vigyen a karján. Az egyiptomiak féltek bántani a macskákat, és így nem védekeztek a perzsák ellen. Sok hires embernek kedvence a macska, és még több olyannak, aki kiváltságokkal nem dicsekedhet. Szerette a macskát Lincoln, Cl'émenceau. Winston Churchill „sajátkezűig" főzött is néha vörös macsíéléves Cl men kájának. És még nagyon sok művészt, politikust, tudóst lehetne felsorolni, akik kedvelői a különös és kedves állatnak. Talán sokan ehilékeznek rá, hogy Csók István festőművész még az óvóhelyre is magával vitte fekete perzsa cicáját. És most kérdik, miért mondom mindezt el?! Azért mert ez év március 22—23-án megnyílt Prágában az első Nemzetközi Macskakiállitás. Tehát újra „divatba“ jön a macska. Lassan elfoglalja helyét újra az emberek között. Ismerem természetét, amit igazság szerint egészen kiismerni soha nem lehet, mert a macskát hangulata uralja. De az is igaz, hogy soha nem lesz A három grácia szolgája az embernek, gazdája soha nem lesz annyira ura ... mint ura lehet a kutyának. Nem tűri a parancsot... szabadságszeretőbb, mint a kutya. Ugyanakkor sok elhagyott, magányos embernek kellemes társa. És nem igényes. Sok embernek hoz az életébe egy kis melegséget és hiába a sok rosszakaratú gúnyolódó . . . még megnyugvást is ad a macska, játékával, kedvességével megnyugtatja a fáradt, agyonzilált idegeket. És hát falun nagy szükség van rájuk, ez tagadhatatlan. Mert ahol kipusztulnak, ott megnövekszik a patkány- és egértábor. Cutecz Mária Fényképezte Gutecz J. ‘jű a> •aJ _> a . szépségverseny a húszévesek /1 vetélkedője. Sok nagymamájfJL ban régi szép emlékeket idéz fel, ha ilyesmit lát a tv-ben, vagy olvas az újságban, amikor még ő is szép volt, csak hát az idő megkoptatta szépségét, mély barázdákat szántott az arcára, elszélesítette valamikor formás derekát. A Szlovákiai Nőszövetségnek és a Slovenka képeslapnak az az ötlete támadt, rendezzenek „szépségversenyt“ a nagymamák között, de ne a derékbőség szerint ítéljék oda az első díjat s az intelligencia-próbától is tekintsenek el. Az elsőséget göröngyös életútjuk, áldozatkészségük, emberszeretetük, kézügyességük döntse el. Az ötlet nagy visszhangra talált. Nem volt falu, ahonnét legalább egy nagymama ne nevezett volna be a versenybe. Március nyolcadikán minden járásban megválasztották a járás legszebb nagymamáját. A járási versenyek első helyezettjei országos vetélkedőre jöttek össze Pöstyénben. Március 26-án reggel, kilenc órakor a zsűri elfoglalta helyét a Magnólia szálló egyik termében. Utána egyen-ZSÓFI néni MINDENÜTT Pöröl a nap a felhőkkel, kergeti őket minden irányba az égen. Csörgeti láng nyakravalóját. Azután a maga vágta kék csapáson felkúszik a nedves dombok fölé. Nézi alant a mély völgyet. Gömbölyű oldala fateknö. Ügy nyújtózkodik benne a tél, mint egy szőrét hullajtott macska. A teknő alján, oldalán lila foltok. Faluk. A legnagyobb közülük Rozsnyó városa. Innét próbálunk tájékozódni, Rudnát keressük. Nem messze van, néhány kilométer, de alig találjuk meg. Egy öreg ember igazít el bennünket. — Csak nyugodtan tessék balra fordulni, ott van Rudna. Kedves falu, tiszta, mosolygós. Lehet, hogy ez csak a gyönge, tavaszt idéző napsütés varázsa, de úgy tűnik, hogy mosolyog. Az utolsó házból hatalmas domb nő ki, kettéhasitva az eget. Csönd van. Mintha nemcsak Vanyo
