Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-13 / 15. szám

tea TOLLAL a TOLLRÖL Vagy húsz esztendővel ezelőtt nagy port vert fel a textiliparban egyes nyugati mű­anyaggyárosok és vegyészmérnökök állítá­sa, hogy pár éven belül a műanyagok ki­szorítják a piacról a hagyományos szerves anyagokat, a gyapjút, gyapotot, tollat és a pelyhet. De az aránylag olcsón árusított, tartós, rugalmas műanyagokról nemsokára kiderült, hogy rossz hőszigetelők. Például a műanyagpárna és az elektromos paplan sem pótolhatja a tolipárnát vagy a pehely­paplant. A jó minőségű liba-, kacsatoll és pehely hiánycikk. A legnagyobb nyersanyagterme­lő országok sem tudnak annyit előállítani, amennyivel a bel- és külföldi igényeket ki tudnák elégíteni. Hazánkban leginkább a déli, magyarlakta vidékeken nevelnek szár­nyasokat tollnyerás céljából. Toll ritkán kapható üzleteinkben, mert kitűnő minősé­ge miatt exportra is alkalmas. A tollexport felvirágzása óta leginkább nagymamáink felesleges pehelydunyháiból és vánkosaiból csináltatunk toll- és pehelypaplanokat. Az Augusztus 29. utca 1 szám alatt van a bratislavai Közszolgáltatási Vállalat Toll­tisztító üzeme. Az ajtón figyelmeztető tábla: „Tolltisztítás megvárásra is!“ Reggel 7-től este hétig hóviharszerűen kavarog a sok toll a két „Vartburg“ gyártmányú tolltisztí­tó gépben, hogy onnan fertőtlenítve, zsír­tól, szennytől megszabadulva, pár dekával könnyebb súllyal egy szívógép segítségével visszatérjen ismét egy-egy új vánkos- vagy dunyhacihába. A toll kitisztítása talán fél órát sem vesz igénybe, és mégis hányán vannak, akik, vagy azért mert nem tudják, hogy hol keressék az üzemet, vagy a szál­lítás kellemetlensége végett, ritkán tisztít­­tatják ágyneműjüket. Az üzem vezetője erre is gondolt. „Háztól házig“ szolgálata a ci­­pekedést is elvégzi helyettünk, csak be kell jelentenünk kívánságunkat. A toll néhány koronás tisztítási díjával az üzem nehezen teljesíti az igen magas összegben, havi 26 ezer koronában megállapított üzemtervet. Talán a terv a lakosok számához mérten nem is túlméretezett, de sok családban nem is gondolnak a toll tisztítására. Pedig mi­lyen szép paplanok készülhetnének a fel­frissített toliból, régi dunyhából, amelyek könnyebben elférnek a mai modern lakások ágyneműtartóiban. A tiszta tollal nem is kell messzire men­nünk, csak egy utcasarok az egész. A Mic­­kiewicz utca 12 számú ház udvarában az Egyesített Ipari Vállalatok paplankészítő üzemében két és fél — három kiló toliból, szép új paplant készítenek számunkra. Csak egy kikötésük van, hogy tiszta tollat hozzanak a megrendelők, mert az itt dolgo­zó nők egészsége sem lehet senki számára közömbös. Paplanra való anyagokban, anginban és brokátselymekben válogathatunk az irodá­ban. Itt találhat mindenki ízlésének és er­szényének megfelelőt, de hozott anyagból is vállalják a paplanok varrását. A hatalmas varróteremben le-fel jár a „Mamut“ elnevezésű paplantűző gép. A munkásnők keze alatt meg nem áll a mun­ka. A szalagrendszer szerint mindenki Végh Margit néni beszegi a paplanokat. L. Lisicky felvétele tudja a dolgát. Napi 35 — 40 paplan készí­tése hozza meg a havi 900 — 1000 korona keresetet. Sok bosszúságot okoz számukra a gyenge paplanvarró gépselyem. Gyorsan szakad, állandó fűzögetése meglassítja a munka menetét. Az üzemben a hát munkásnő számára ügyesen berendezett pihenőszoba, kis tea­konyha, mosdó, tussoló teszi kellemessé a pihenés perceit. Munkaszünet alatt az alkalmazottak tollportól mentes friss leve­gőt szívhatnak, ami rájuk is fér, mivel nincs kizárva, hogy az asszonyok tüdeje, a porelszívó berendezések ellenére is olyan már, mint egy igen finom pehelypaplan. Jóllehet a munkatörvénykönyv szerint az üzem nem esik az egészségre ártalmas munkahelyek kategóriájába, de talán nem ártana ezt a paragrafust mégiscsak felül­vizsgálni. Fiatal pár érkezik az irodába. A kész paplanokért jöttek. Megtapogatják a csil­logó brokátot, közben huncutul egymásra mosolyognak. Talán éppen arra gondolnak, hogy a nagymama sem fog haragudni, hogy a dunyhából paplanok lettek. V. M. Д popírruho nyomában Ebben az esztendőben sok gyár, üzem, nemzeti válla­lat ünnepli fennállásának 20-ik évfordulóját. Mindegyik igyekszik ebből az alkalomból valami újdonsággal lépni a nagyközönség elé. Ilyen meglepetést tartogat a 20 éves svitavai VÍGON A üzem is a vásárlók számára, az első csehszlovák papírruha formájában. Az Egyesült Államok­ban először napvilágot látott papírruha már megjelent Franciaország és Anglia iparában is, és jelenleg Ausztriá­ban aratott nagy sikert, ahol a különleges áruk üzlet­házaiban kerül forgalomba. Ha igaz, akkor nálunk az idei nyár slágere lesz ez a „föderáció ruhájának“ elneve­zett újdonság. Ezt az előnevet pedig azért kapta, mert a morvaországi Vigonában gyártják az alapanyagát, Csehországban, a prágai Pergamentka üzemében nyom­ják a mintáját és a szlovákiai gajaryi Textilanka kisipari szövetkezet varrodájában adják meg a „papitex“ anyag­ból készült ruhák végső fazonját. Mint általában minden újdonsággal, ezzel szemben is bizalmatlanok az emberek, ezért kérdéseinkkel felkerestük a gajaryi Textilanka dolgozóit. Makyta Milán, a szövetkezet elnöke először is csodál­kozva vette tudomásul, hogy a sajtó sokszor túlságosan korán értesül mindenről, de mégis szívesen válaszolt kérdéseimre. — A papírruhák varrása a szövetkezet munkakörébe tartozik, de az üzem újonnan átalakított dévényi részlegé­ben, a konfekció varrodában kerül gyártásra. — Mikor kerül ki az üzemből az első kész újdonság? — Reméljük, hogy minél előbb. Jelenleg a berendezési munkák folynak. Egyelőre 30 varrónőt alkalmazunk és két műszakban naponta 1500 ruha varrása lesz az üzem terve. Eddig 150 000 ruha elkészítésére kötöttünk szer­ződést. Mivel morva szabadalom, a ruhák 50 százaléka Brnoban kerül eladásra, a többi az ország minden részében. — A ruha anyaga valóban papírból készül? — Nem, csak így nevezik. Az alapanyagot viszkóza, hulladék teszil és polyeszter keverékéből préselik. Minő-VoStálová Cecilia 20 éve a szövetkezet dolgozója Hogy tetszik a papír­ruha modellje? sége már átesett a „keresztelőn“, ugyanis már tavaly 200 darabol gyártottak belőle, és kiadták próbahaszná­latra. A kapott vélemények és tanácsok nyomán javítot­ták a minőségét. Nincs ok a bizalmatlanságra. — Nem megy szét egy alapos nyári záporban? — Nem. Bírja a vizet, sőt 40 fokos vízben kétszer, háromszor mosható is. Nem megy össze, nem nyúlik ki és langyos vassal jól vasalható. Vegyileg nem szabad tisztítani. Mindenesetre nem készül állandó házi haszná­latra, csak nyaralásra, sétára, strandra. Előnye, hogy nagyon könnyű, súlya 15 dkg. Kicsire összehajtható, jó­formán retikülben is elfér. A színekkel és a mintákkal nem vagyunk megelégedve, tarkább és több, különféle mintára lenne szükség. — Mennyibe fog kerülni? — Igazán olcsó lesz, 19 korona darabja. így senki sem sajnálja majd nyár végén eldobni. A ruhák varrása munkalehetőséget jelent szövetkezeti dolgozóinknak. Összesen 210 nő dolgozik üzemeinkben, és állandó mun­káról kell gondoskodnunk számukra. — Mi minden készül a szövetkezetben? — Általában olcsó és keresett iparcikkeket gyártunk. A pamuttörülközők, — évente 1 millió 200 ezer darab, — a termelés 50 százalékát teszi ki. A ma már divatját múlt neccfüggönyök készítéséről a gépek kisebb átalakításával áttértünk a gyümölcs, zöldség és burgonya necczacskók és zsákok gyártására. Ez az ország egyedüli függönyrojt­­készítő üzeme, és évente 2 millió 400 ezer koronáért exportálunk függönyrojtott külföldre, még Új-Zélandba is. Emlék és jubileumi zászlócskákat készítünk színes festés­sel, minden nagyságban, megrendelés szerint. Egyes munkarészlegeink sajnos nagyon szétszórtan vannak. Festőüzemünk Devinská Nová Ves-ben, varrodánk pedig Devinben van. Ebben az évben leszünk mi is 20 évesek. — Ehhez szívből gratulálunk, és milyen terveik van­nak a következő húsz évre? El se hiszi, hogy milyen nagyok. Először is üzem­részlegeinket szeretnénk egy helyen összpontosítani. Hozzákezdtünk 12 millió korona befektetéssel egy új üzem építéséhez, amelyhez tízévi kölcsönt kaptunk. Nem lesz könnyű tíz év alatt az adósságot a haszonból kifi­zetni. Egyre újabb és korszerűbb gyártási lehetőségeket keresünk, így vállaltuk a papírruhák varrását is. Jó érzéssel hagytam el a szövetkezet irodáját, mert úgy tapasztaltam, hogy itt tudják, hogy mit akarnak. A papírruha modelljéért azonban nekem is Devinbe kel­lett mennem, ahol a kezdet nehézségeivel küzdő Textilan­ka varróüzemben megvárásra elkészítették képeslapunk számára a papírruha első mintadarabját. VARGA MAGDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom