Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-13 / 15. szám
GQ О a § K. N ьо £ Q£ О Q г Ul О U4 S UJ N 4 S' Bolondos és fura, elkésett farsangi históriának vélném jó magam is ezt a bizarr történetet, ha nem kedves ismerősöm, Lácfa H. ez a különös véletlen folytán művészettörténészed adeptusból lett rendőrtiszt meséli el és rakja elém sorjába a bizonyítékokat: fényképeket, jegyzőkönyveket, valamint a jogérvényes bírói ítéleteket..'. így aztán akarva nem akarva, meggyőződtem róla, hogy valóban furcsa paradoxokkal teli korban élünk, amikor ódon délcseh városkák és falvak templomainak faláról műkincsek, barokk és reneszánsz festmények, Moldva-parti és Százava-völgyi egykori kolostorok folyosóinak szobortalpazatairól gótikus madonnák, barokk Nepomuki Szent Jánosok szobrai lépnek le, s hol dzsipen, hol pedig motorkerékpáron, de nem egy esetben modern külföldi jelzésű Volkswageneket vesznek igénybe, hogy megunt évszázados magányukat elhagyják és útra keljenek — világot látni. Érdekes módon a legtöbb esetben Prágába indulnak, mintha bizonyítani akarnák, hogy a Moldva-parti metropolist nem hiába hívták már a korai középkorban, Caput regni-nek és a városok anyjának. Igaz, Prágából viszont hol Becs, hol pedig Nürnberg felé kocsikáznak. És ha nagyon sok esetben mégsem jutnak el a kemény valuták ígéret-földjére, annak gyakran olyan következetesen okvetetlenkedő és határozottan jószimatú tehetséges emberek az akadályai, mint Láda H. rendőrszázados, akivel a százavai kolostor kasztellánusánál barátkoztunk össze, vagy a közbiztonság olyan derék és szorgalmas, lelkiismeretes munkatársai, mint Jozef Rak és Václav Drabozala . .. Ezek mindent elkövettek és elkövetnek, hogy a szentek ne lovagoljanak túl gyorsan útlevél és vízum nélkül nyugati irányba, s így aztán nemegyszer megtörténik, hogy a külföldre igyekvő szent corpusból a bíróság előtt gyakran corpus delicti lesz. De talán kezdenénk a Százává kies, gyönyörű völgyében, amely télen-nyáron vonzza bel- és külföldi kirándulókat. Szép téli alkonyat volt, úgy Jégtörő Mátyás napja körül lehetett... A Százává völgyének lankáin, a becukrozott fenyvesek között nyüzsögtek a kirándulók. És a helybeli kocsmárosok alig győzték a munkát. így volt ez azon a szép téli vasárnapi délutánon, vagy tán inkább alkonytájban Aldasinban is. Éppen ezért Jozefina Vykukalovának, a helybeli sekrestyésnőnek fel sem tűnt, hogy a XIV. századbeli gótikus Szent György kápolnából fiatal pár, egy magas barna fiú és egy elbűvölően bájos szőkeség lépett ki elégedett mosollyal. Biztosan csókolóztak, bocsájtotta meg nékik nagylelkűen Jozefina a szent hely profanizálását, s elnéző jóindulatában észre sem vette, hogy a szerelmesek valami hosszúkás, viaszkos vászonba takart valamit nagy sietve dobtak egy A. D. jelzésű sötétkék dzsipbe, majd gyorsan tovább álltak. A sekrestyésnő csak akkor rémült meg, amikor az esti ájtatosság előtt meggyújtotta a gyertyákat s rádöbbent arra, hogy az oltárról hiányzik egy gótikus madonna, melynek az értékét az emlékvédő hivatal jó néhány tízezer koronára becsülte. Ezalatt a sötétkék dzsip értékes terhével, kacskaringós utakon haladva Jilové u Prahy nevű község temetőfalánál állt meg. A fiú kiszállt, nagyokat káromkodott, szidta a Mototechnát, párja pedig didergett az ülésen. — Kényszermegállós, állapították meg a falusi gyerekek, s mivel a hideg nagyobbnak bizonyult mint kíváncsiságuk, otthagyták a tanácstalan motorosokat és hazamentek. A két „szerelmes" pedig akcióba lépett. A derék falusiak csupán jó néhány hét múlva fedezték fel, hogy a temető kápolnájából hiányzik a Szent család menekülése című, XVII. századból származó barokk festmény... Az A. D.. . . jelzésű sötétkék dzsip kalózai még aznap éjfél előtt, amikor a fogcsikorgató hideg, a szövetkezet éjjeli őrét is bezavarta a meleg kuckóba, megtekintették Szent Márton ütött-kopott külsejű templomát is és az ezüst gyertyatartókon kívül egy nagy értékű monstranciát loptak el, és valamelyik üres nyaralóban eltöltött éjszaka A SZENTEK DZSIPEN LOVAGOLTAK A szlovák madonna kópiáját is meg akarta szerezni Herbert Wolf úr, akinek ügynökei Selmecen, Lőcsén, Szepesolaszin és másutt is működtek. A szerző és F. Spécii felvételei Cesky Krumlov és vidéke, a délcseh gótikus madonnák rezervációja. után, a reggeli szürkületben zsákmányukkal befutottak Prágába. — Délután elkészítem a listát, aztán majd elmégy vele Jaroslav Candáthoz, az Alcronba, mondta szőke cinkosának a fiú, mielőtt elváltak volna . . . Csakhogy ebben az időben L. H. rendőrszázados polgári ruhás munkatársai már figyelték Jaroslav Candátot, aki különböző gyanús kinézésű egyénektől kisebbnagyobb csomagokat vett át, és ezeket két külföldi állampolgárnak kézbesítette. Mert nemcsak a Százává völgyéből kerekedtek fel a szentek s keltek útra Prága irányába. A délnyugat cseh határvidék unatkozó szentjei is nyugtalankodni kezdtek, az önző falusiak a rozoga templomokat már rég elhanyagolták, sőt a szomszéd faluba jártak éjféli misére is. így aztán Szent Karácsony éjszakáján a három királyok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik a két évezredes hagyomány szellemében hosszú álmukból karácsonykor ébrednek fel, elhatározták, hogy a Staré Sedliste-i barokkszobrokat vidámabb helyre viszik. Betörték az elhagyott templom ajtaját, Gáspár őrködött, míg két társa Menyhért és Boldizsár dolgoztak . .. Két festmény és néhány barokk szobor hihetetlen gyorsasággal tűnt el a három király hátizsákjában. A zsákmányt B. Stefan, egy rosszhírű áttelepült vette át a fiatalkorú három királytól, akik egy-egy olcsó, bécsi áruházi jelzéssel ellátott rancher (texasz) nadrágot kaptak jutalmul. És másnap már ment a sürgős távirat Prágába: „Gyuri gyere gyorsan, Stefan." Még aznap, úgy alkonytájban egy piros, 686-Z-7623 nyugatnémet jelzésű Volkswagen érkezett Bor u Tachova nevű község perem utcájába és a sötét este leple alatt a szentek, a képek és a monstranciák részben a piros Volkswagen csomagtartójában, részben pedig a hátsó ülés alatt helyezkedtek el. Majd az illusztris társaság Prágába utazott Cézár Ramon Menotti, olasz állampolgár kocsiján. És Menotti úr is elkészítette a listát, s természetesen a hozzávaló árjegyzéket is .. . ő is a prágai Alcronba készült... A szentek szerelmesei közé tartozott a prágai Nemzeti Galéria egyik munkatársa is, akit L. H. százados Sobéslav Straka néven említ. Straka úr régiség-szakértő s mellesleg műemlékgyűjtő, Motorkerékpárján gyakran leróndult Dél-Csehország festői tájaira, ahonnan egy alkalommal három gyönyörű gótikus délcseh madonnát és több egyházi táblafestményt hozott magángyűjteményébe. És egy rideg, fagyos téli este, Straka úr, aki különben is zbraslavi lakos, illetve csak volt, 93. számú ház homlokzatának mélyedéséből Szent Flórián 150 éves faszobrát is ellopja. Straka úr fanatikus szerelmese a régiségeknek, gyűjteménye valóban felbecsülhetetlen műértékekkel dicsekedhetne, ha . . . Ha Straka úr a régi, gótikus délcseh madonnáknál, barokk szenteknél, táblafestményeknél, sőt még a Nemzeti Galéria depozitóriumából eltulajdonított, holland eredetű, Jézus feltámadását ábrázoló fareliéfnél is nem szerette volna jobban a zöldhasú százasokat, illetve a nyugatnémet márkát és a dollárt... Igaz, az osztrák schillinget sem vetette meg. És ez lett a veszte. Mert amikor ezt a műkincset a bécsi Altwien aukciós teremben fantasztikus áron elárverezték, egy csehszlovák szakértő, aki „véletlenül" a közbiztonság tisztje volt, és L. H. volt a neve, a reliéfben felismerte a prágai Nemzeti Galéria elorzott tulajdonát. Számára aztán már csak gyerekjáték volt a bécsi eladó nevét megtudni, amely „véletlenül" azonos volt annak a külföldi állampolgárnak a nevével, aki Prága egyik villanegyedében lakott, s akivel Straka úr, Jaroslav Candát és az egzotikus Cézár Ramon Menotti néven szereplő latin-amerikai úriember is nagyon gyakran érintkezett. — Nevezzük egyelőre ezt a bécsi urat Herbert Wolfnak, — mondotta nevetve L. H. százados, mivel úgy vélem, hogy az úgynevezett Wolf úrnak még van néhány ügynöke, akit rövidesen lefülelek .. . Herbert Wolftól és Straka úrtól L. H. százados eljutott Jaroslav Candátig, aki valutát síbolt, briliánsokat és műkincseket csempészett. Irodája, vagyis rendelője az Alcron szálló Snack-bárja volt. J. Candát transfer listáján szerepelt többek közt egy Rembrandt önarckép is, amelyért 50 000 USA dollárt kért Herbert Wolftól, valamint Van Dyck „A szent család" című festménye is, amelynek az ára 10 000 dollár volt. J. Candát nagy bánatára azonban Herbert Wolf úr sem rendelkezett pillanatnyilag ilyen nagy összeggel, s így aztán a két remekmű hazánkban maradt. És L. H. százados Candáttól eljutott a sötétkék dzsip szerelmes párjáig, valamint a három fiatalkorú király illetve királyfi megbízójáig, a bori B. Stefanig. És ezzel a kör le is zárult. Természetesen a bíróság előtt. Menotti, Straka és Candát gyűjtőszenvedélyükre hivatkoztak. Hiába I — Megszámláltattál és könnyűnek találtattál, írta fel a törvény betűjének és szellemének értelmében a döntést a tárgyalóterem falára a bíróság. Csupán Herbert Wolf nem került még egyelőre a vádlottak padjára. Nem azért, mintha nem vallott volna és nem lett volna ellene elegendő bizonyíték. Ő szabadon van, mert ő a csalétek, a mágnes, amely vonzza és felfedi műemlékeink lelkiismeretlen kalózainak további csoportjait... A délcseh gótikus madonnákat, a barokk szenteket L. H. rendőrszázados pedig visszairányította eredeti lakhelyükre, hogy a tájjal és a táj népével tökéletes harmóniában továbbra is díszei, büszkeségei legyenek szocialista hazánknak. BARSI IMRE
