Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-13 / 15. szám
A nő a MODERN világban AZ IDEÁLIS ÉLETTÁRS Ki ne vágyódna csillagokat érinteni, egy csodálatos mesevilágba repülni, rózsát feléleszteni, hogy szebbé tegye életünket. Japán a mennybolt, amelyen ilyen csillagok ragyognak. Kert, amelyben rózsák nyílnak — nők: törékenyek, szolgálatkészek, játékosak és mégis komolyak, a melankólia árnyalatával. Mintha csak arra lennének teremtve, hogy megszépítsék az életet. Testalkatuk ugyan nem felel meg az európai értelmezésű női szépségideáinak, viszont úgy engedelmeskedik a karmesteri pálcának, mint egy szimfonikus zenekar. Akinek sikerül egy ilyen csillagot megszereznie, új férfivá iesz. A gyenge erősnek érzi magát, a tehetetlen új életre kel. a neurotikusok őrjöngő csábítókká változnak. Aki személyesen nem élte át, nehezen értheti meg. mit jelent olyan lénnyel találkozni, aki rendelkezik a macskák minden tulajdonságával, sőt még a fenevadak büszke függetlenségével is, de kedveséhez olyan, mint hú kutya az urához. ELSŐ A FÜRDŐ Masakénak hívták. A férfi három hátig türelmesen pályázott kegyeiért. Masakó társadalmi és a nemi különbségeket, ct ehhez tartja magát. Az első helyen á féri áll. Neki szolgálni a legfontosabb feladat mert a nőnek gyermekkora óta tudatábíi vésték, hogy a szerelem szertartás, az élet ünnepe. FÉRJ, SZERETŐ, HŐS ÉS ÜR A japánok többsége buddhista. Bár ez a vallás a lemondást hirdeti, a gyönyört az örömet nem tartja rossznak, gyengeségnek Ellenkezőleg. A fizikai örömöket ugyanúgy élvezik, mint mindazt, ami az életben szép és kellemes. Ezek az életnél is gyorsabban illanó érzékeket és érzelmeket gazdagítják Ami azután jön — az mellékes. A japánok nem hisznek a mennyben, vagy vala mi hasonlóban, ahol az ember földi tetteit megbüntetik, vagy megjutalmazzák. Ezért veszik olyan komolyan mindazt, ami múlandó. A férfi itt egyidejűleg apának, férjnek, szeretőnek, hősnek és úrnak érzi magát. AZ ERKÖLCSI LEKÖTELEZETTSÉG TERHE Bár a japán nők nagyon szolgálatkészek önfeláldozók és engedelmesek, a férfi ré Üdvözlet — a japán mindennapok etikettje olyan szigorú, hogy minden pillanat megköveteli a legnagyobb önuralmat. Még a szerelemre is vonatkoznak azok a törvények, amelyek nem tűrik meg a spontaneitást. A japán nő soha nem mondja meg mit akar. Minden csak célzás. A csokor színe és harmóniája elárulja a férjnek felesége óhajait és érzéseit. végre megtört. Olyan váratlanul, mint a nyugodt tengeren hirtelen támadt vihar. Egysaerűen magával vitte otthonába. Egy kis szoba, fürdőszoba, főzőfülke. Szék egy sem volt, csak néhány párna. Előbb szakét (rizsből erjesztett szeszes ital) tálalt. Később matracokat vett elő. Ez volt az ágy. Aztán vetkőztetni kezdte. Védekezni akart, de a nő csak mosolygott, udvariasan bókolt, amíg teljesen le nem vetkőztette. Bevezette a fürdőszobába és leültette. Beszappanozta, gondosan megmosta és hétszer leöblítette. Végül mint egy engedelmes gyereket, ágyba fektette. „Nem tudom elképzelni," mesélte a barátjának. „Mindent a gyermek komoly buzgalmával csinál. Néha úgy tűnik, mintha nagyon gondosan készítené iskolai feladaté* Mégis éreztem, hogy él. Később megmasszírozott, a nyakamat és a hátamat. Még soha nem aludtam el olyan jól." Aki nem ismeri Japánt, azt gondolhatná, hogy tehetséges prostituáltról volt szó, aki komolyan veszi feladatát. Ez azonban tévedés. Masako egy tiszteletreméltó osakai családból származik és Tokióban tanult. Ami a többi nőktől megkülönbözteti, az a szerelemről alkotott szemlélete. A japán nő a jogok és kötelességek bonyolult szövevényében is pontosan ismeri feladatait. Adva van a férfiak és a nők világa, semmiféle harc a nemek között, hanem mindegyik számára pontosan kijelölt határ. Tiszteletben tartása a nő számára ugyanolyan természetes, mint a lélegzetvétel. Megtanulta megkülönböztetni a széről megnyilvánuló figyelmesség — a: ajándék — teljesen megváltoztatja őket Ugyanis tudni kell, hogy a japán embei számára aligha létezik nagyobb rossz, mini az az érzés, hogy valakinek az adósa. Például az a külföldi férfi, aki Masakot feleségül akarta venni, szokásaink szerint ünnepélyes mozdulattal briliánsgyúrút húzott ujjára. A reakció váratlan volt. Masako elpirult és nagyon izgatott lett. A férfi nem értette az okát és ezért zavartan hozzátette, hogy a briliáns valódi. Ez bizony helytelen volt, mert a lány lehúzta a gyűrűt: „Ezt a kötelességet nem bírom." Tekintete olyan kemény volt, mint azelőtt soha „Ezzel a gyűrűvel boldogtalanná teszel Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elfogadjam." Két különböző világból származó embet félreértése volt. Az ajándékok ugyanis lekötelezik a megajándékozottat. Ezért Masako a gyűrűt megalázónak tartotta, a házasságra kényszerítő eszköznek. Az európai nehezen ismeri ki magát ebben a bonyolult játékban. Különösen, ha nőről van szó. Az érzéseknek ebben az útvesztőjében a japán nők csak saját virtuozitásuknak köszönhetik, hogy engedékenységük ellenére sem válnak a férfiak rabszolgáivá. A házasságról Setuko beszélt, egy fiatal japán asszony, aki egy évig Párizsban tanult. A régi hagyományok szerint nevel-Lsküvö Tokióban. Azelőtt a házasságokat a szülök beszélték meg. De még ma is vannak lányok, akik a szülők által választott férfihez mennek feleségül. ték, ezért engedelmesen feleségül ment a szülei által választott férfihez. A hagyományokon csupán egyetlen határozott módosítást eszközölt: eltávolította élete cenzorját — az anyósát. A normális japán családban ugyanis ő ellenőriz mindent. Ha menye nem tetszik, megtalálja a megfelelő eszközöket és módot arra, hogy fiát válásra kényszerítse. A férfi úgyszólván soha nincs otthon. Ezért az anyósnál lakni veszélyes, hiszen állandó nézeteltérésre kerül sor két magányos, különböző nemzedékhez tartozó asszony között, akik közül az egyik parancsolhat, a másiknak pedig engedelmeskednie kell. A legnagyobb rossz tehát az anyós, aki sok esetben olyan elviselhetetlenné teszi az asszony életét, hogy az az öngyilkosságba menekül. A japán asszonyok saját módszereikkel bánnak a férjekkel, amit Setuko példája is bizonyít: „Ha a férj éjszaka részegen jön haza, másnap reggel virágcsokrot talál. A virágok elrendezése elárulja érzéseimet: álmosság, szomorúság, semmiféle szemrehányás és a szerelem félig rejtett árnyalata. Amit ez után érez, azt önök úgy hívják, hogy lelkiismeretfurdalás. “ A született japán nő soha nem mondja meg, mit akar valóban. Minden csak jelzés, célzás, sóhaj. Minden érzelmi megnyilvánulás csapda lehet a másik számára, amelyből csak ellenszölgáltatás árán szabadulhat. Ilyen körülmények között nehezen állapítható meg, hogy valóban szeret-e a japán ncf. Az európaiak ezt talán soha nem tudják megállapítani R К
