Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-13 / 15. szám
Sok ember tanúsíthatja, hogy Antonio Sansone, a világhírű olasz fotoriporter, felettébb különös ember. Szinte megszakítás nélkül úton van, országról országra utazik, képeket készít és képeket árul, s érdeklődési köre annyira kiterjedt, hogy sokszor még jó barátai sem tudják kideríteni, hogy tulajdonképpen mi mindennel nem foglalkozik. Antonio, ez a független, egyetlen ügynökséghez, vagy tröszthöz sem tartozó fotoriporter, a legkülönfélébb megbízóknak dolgozik: csak a minap fejezett be egy nagy riportot Kínáról, a National Geographie Magazine-nak, közben a szocialista országokról szóló fejezeteket illusztrálja egy közeljövőben megjelenő olasz enciklopédiában, melyet máris a világ egyik legjelentősebb kiadványának tartanak. Csak a szocialista országokról hétszáz kép lesz benne, ebből félezernél több színes I És így tovább. Épp ezért lepett meg, amikor egy nap egyszerre csak hozzám fordult és azt mondta: — Ha akarod, kimehetünk a filmgyárba. Egy kollégától hallottam, hogy Gianna Serra itt, Münchenben, forgat. Rómában elszalasztottam, most szívesen lefényképezném ... Véletlenül találkoztunk össze a müncheni utcákon, s véletlenül fogalmam sem volt róla, ki az a Gianna Serra. Hallgattam hát. — Ember — kiáltotta Antonio, élénk, heves, temperamentumos stílusában, — ez a nő a westernek királynője. Mint tudod, az amerikaiak erős konkurrenseket kaptak az olasz és spanyol westernekben, és nem hazafiúi felbuzdulásból mondom, de az olasz cowboyfilmek ma már nemegyszer jobbak, mint az amerikaiak. Na és ezekben a legsikeresebb filmekben, ha nem is mindig, de igen gyakran Gianna Serra a sztár... Antonio valósággal betuszkol elmaradhatatlan Fiatjába, és máris robogunk Geiselgasteig felé . .. — Az első német westernben játszik. Nem paródia, nem operett, hanem igazi cowboy-film. Majd meglátod Valóban. A műterem eltolható, hatalmas, falnyi ajtaja tárvanyitva, s bentről egy „vadnyugati" város díszlete nyúlik ki a hatalmas parkba, melynek ősi fái közül élénk lövöldözés hallatszik. Egyszerre, egy óriás daru tetején, a lombok Gianna Serra, „A vadnyugat királynője“ ahogy fotóriporterünk, Antonio Sansone látja - -A WESTERNEK KIRÁLYNŐJE о о Еь közül kiemelkedik a felvevőgép, s követi a vadul száguldó lovasokat. A csapatot vörös blúzos fiatal lány vezeti, aki valósággal mestere a lasszódobásnak. Egyetlen mozdulattal borítja a hurkot az előtte robogó testére és rántja le a földre úgy, hogy közben a vágtató ló hátáról maga is a földre ugrik. Stop! — kiáltja a rendező, és a jelenet véget ér. Bájosabb, formásabb fiatal lányt ritkán lát az ember. 164—165 centi magas lehet, nagyon szabályos, csinos arcából barátságos, meleg fényű szemek tekintenek a világba, s annyi báj, annyi nőiesség van a mozgásában, az ember ismeretlenül is első látására rokonszenvez vele. Rendkívül egyszerű, közlékeny és nagyon barátságos. Amellett Antonio Sansone régi ismerőse, így azután hamar kikerekedik a riport: — Huszonötéves vagyok és ez a negyvenhetedik filmem. Egy lóversenypálya közelében nőttem fel, édesapám híres idomár, és már kétéves koromban úgy ültem a lovon, mint más gyerek a hintán. Azután a sokoldalú lovászfiúk között, akik rettegték apámat, szigorú főnöküket, lassacskán sok trükköt elsajátítottam. Amikor tizenkét éves voltam, és nem volt pénzem cukorkára, egy este elszöktem hazulról és egy szomszédunkban vendégeskedő vándorcirkusz „üljön fel rá!" ajánlatát elfogadva, meglovagoltam egy állítólag nagyon vad lovat. Ezért a cirkusztól, még ott az arénában, 6000 lirát, apámtól otthon pedig, nyeregszíjjal, alapos verést kaptam. De mindez a múlté — mondja bájosan mosolyogva — csakúgy mint a pályakezdés nehézségei. Amikor néhány esztendeje nálunk, Itáliában gyártani kezdték a westerneket, az artisták között kerestek olyan lányokat, akik jól tudnak lovagolni, hogy a szép színésznők helyett, majd ők dublírozzák a nehéz jeleneteket. Valaki még emlékezett cirkuszi kalandomra, illetve apám nevére, és a filmesek megkerestek. Tizenöt éves voltam, amikor először lovagoltam Jean Simmons helyett. Néhány hónap múlva beiratkoztam egy színiiskolába: a filmezés nagyon megtetszett nekem. És tizenhét éves koromra, mire a fiús kamaszból nővé formálódtam, megkaptam az első szerepemet. Az igazit. Azóta filmezek . . . Gianna Serra karrierje nem álomtörténet. Kemény munka, sok fáradság, küzdelem húzódik sikerei mögött. Naphosszat lestük a felvételeket, s magam is meggyőződtem Antonio rajongásának jogos voltáról. Gianna fáradhatatlan volt a kamerák előtt, és annyi trükköt, ügyességet mutatott, hogy az ember csodálni kezdte. Meggyőződésem, hogy mindenki így járt volna. Végeredményben valamennyiünkben ott él a „vadnyugat" csak regényekben, s filmekben létező álomvilágának varázsa, és csodáljuk és mindannyian szeretjük — még aki tagadja, az is — az ügyes és erős, mindig az igazságért harcoló cowboyokat. Hát még ha szoknyát viselnek, és olyan bájosak, szépek, mint ez az olasz lány . . . < Gianna és partnere, Armando Stula a díszlet előtt Fenyves György
