Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-16 / 7. szám
Saragat köztársasági elnök a földrengés sújtotta Szicíliába repült és rögtön 25 nincstelen családot hívott meg a római elnöki palotába. Egyúttal felhívta az olasz népet, hogy kövessék példáját és adjanak szállást a szerencsétlen sziget lakóinak. Megígérte, hogy az olasz állam új, földrengésnek ellenálló házakat fog építtetni. De a menekültek nem nagyon bíznak az ígéretében. A sziciliaiak bizalmatlansága Rómával szemben nem alaptalan. Ezelőtt 60 évvel, a messinai földrengéskor 84 ezer ember pusztult el. Akkor az olasz kormány megígérte, hogy jáváteszi a károkat. Erre a célra szakbizottságot hivott létre, de az még mindmáig az elszenvedett károk feldolgozásával foglalkozik .. .1 (se) az egyik kis színháznál, az Echelle de iacob-ban. Itt végre érvényesült a hangja, dalai. Keresetének minden fillérjét haza vitte: Heléne első gyermekét várta. 1954-ben megérkezett a kis Marie-Heléne, majd öt év múlva követte őt a másik kicsi. — Nem volt könnyű a megtett út — emlékezik vissza Hugues Aufrey — már tizenöt éve énekelek, de csak az utóbbi négy évben van sikerem. Ázsiai és közép-keleti útja nem hozott sikert. Csak 1961-es amerikai turnéja jelentett fordulatot. Itt sok neves énekessel ismerkedett meg, közöttük Bob Dylan-nel. Amerikából mintegy 30 dalt hozott, amelyeket lefordított. S ez volt az a repertoár, amely Hugues-nek meghozta az annyira áhított sikert és népszerűséget, s persze a pénzt is. Aufrey nagyon szorgalmas, dolgos ember. Naponta néhány órát gyakorol zenekarával, sohasem késik, sohasem mulaszt el egyetlen próbát sem. S az eredmény? Este, ha dalaival tiltakozik a háború borzalmai ellen, ha lágyan énekel a szerelemről vagy a barátságról, akkor olyan csend van a teremben, hogy a légy zümmögését is meg lehet hallani... A hallgatóság egyetlen dalával szemben sem közömbös, akár a néger szolgáló, tíz gyermek édesanyja halálát mondja el, akit ura hirtelen haragjában agyonütött botja aranygombjával, akár a lélegzetelállítóan szép balladát az apáról, aki az éhhaláltól való félelmében hat gyermekét, feleségét és magát is megölte... És az egész világhoz szól akkor, ha dalaiban fölzeng a béke vágya, mert a háború a végső pusztulást jelentenél Songjai a vietnami öldöklés ellen is szólnak, és a fiatalok szinte fanatikus lelkesedéssel és rajongással hallgatják. Minden bizonnyal azért, mert érzik, hogy Hugues Aufrey nem pózol, dalai nem modern frázisok. Hangjával mélységes emberi meggyőződésből harcol a közömbösség, az önzés, az igazságtalanság ellen. (ZM) megérdemlik Az SZNT nemzeti bizottságokkal foglalkozó bizottsága kidolgozta a májusi választások előkészítésével kapcsolatos feladatok harmonogramját. A választások előkészítése során a bizottság a legnagyobb figyelmet a káderpolitikának szenteli. Az egyes járásokban a képviselőjelöltek nemzetiségi összetétele természetesen megfelel a lakosság nemzetiségi megoszlásának. Például a dunaszerdahelyi JNB képviselőinek 20 százaléka szlovák, 80 százaléka magyar nemzetiségű. A komáromi JNB képviselői közül 70 százalék magyar, 30 százalék szlovák nemzetiségű. E százalékarány betartásával a lakosság minden irányú érdekeinek figyelembevételét biztosítja a Szlovák Nemzeti Tanács. Ismerjük őket, talán naponta találkozunk velük. Ügy öltöznek, beszélnek, sietnek, mint a többi asszony. Mi az, amiért mégis mások, mint mi, amiért írni akarunk néhányukról? Asszonyi gondjainkat, mindenben helytállni akaró igyekezetünket nem kell külön említeni. És az ő „műszakjaikat" még az is gyarapítja, hogy nekik szavaztunk bizalmat, őket választottuk képviselőinknek, hogy megértő szívvel, határozott szóval, biztos kézzel segítsenek a többiek, mindannyiunk gondjainak könnyítésében, problémáink megoldásában. — írjatok rólukI — mondták a járáson, kérték az asszonyok. — Miért? S mért éppen róluk? — Mert segítettek. Mert — megérdemlik. Pedig nem könnyű róluk írni. Nem azért, mintha valami különleges élettörténetük lenne. Sőt. Nagyon is hasonlít bármelyikünkéhez. Éppen ezért. SCHINDLER ILONA már szülőfalujában, Sókszelőcén minden társadalmi és kulturális megmozdulásban részt vett. Alig nőtt ki az iskolapadból, amikor CSISZ- és CSEMADOK tagként járt gyűlésekre, s egymás után játszotta a főszerepeket a műkedvelőkkel előadott színművekben. Igaz, akkor méq tellett a szabad idejéből. Csakhoqy megszokták, hogy Ica majd megcsinálja, Ica majd elmegy s íay van ez azóta is. Most a járási szociális üqyosztály dolgozója, s a JNB képviselője, pártbizottsági tag, lakhelyén, Vágsellyén a nőszövetség elnöke — eqy tízéves kislány, meg eqy ötéves fiú anyukája. Ez tehát azt jelenti, minden perce drága. Korán kel, hogy a családot „munkába" készítse. A kapkodva elfogyasztott reggeli után fia az óvodába, lánya a napközibe megy. Neki — utaznia kell Galántára. Ritka munkanap, ha nem kell gyűlésre mennie, vaqy valamelyik ügyfele panaszában intézkednie. Amíg a munkából hazafelé utazik, gyorsan számbaveszi, mi vár rá a „második műszakban“. Főzés, mosás, takarítás? Rendszerint mindegyikből annyi — amennyire erejéből, idejéből futja. Mert olvasni Is kell, a gyerekekkel foglalkozni, s néha a tévé műsorára is odapillantani. Különösen, ha színházi közvetítést adnak. Mert nagyon megszerette a szavak muzsikáját, játékát. Sajnos, erre már nincs ideje, hogy ő Is szerepeljen. Talán ha a gyerekek nagyobbak lesznek? Mielőtt elalszik, még azon töpreng, sikerül-e több gyógyfürdőbeutalást szereznie, vagy egyegy idős ember nyugdíjrendezésében segítenie. S reggel újrakezdi a munkát, intézkedést. KONCOS ILONA 1957-től képviselő, s' ha valaki megkérdezi tőle, mi az, amiért az emberek tíz éve kitüntetik bizalmukkal, csöndesen azt feleli: — Talán annyi, hogy lehetőségeimhez mérjpn igyekeztem kéréseiket teljesíteni. Ögyallán lakik, onnan jár be Komáromba. Bántja, hogy e nagy község fiataljainak nincs kultúrotthona. Mert enélkül ma már nehéz közös rendezvényekre összehozni, kulturális tevékenységre biztatni az ifjúságot. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a képviselők megértsék, s beszéljék választóik nyelvét. Ez egyik nagyon lényeges feltétele a közvetlenebb kapcsolat, bizalmasabb hangnem kialakulásának. Mit vár az idei választásoktól? Azt, hogy az elkövetkező Időszakban megoldjuk azokat a problémákat, amelyekre eddig nem futotta lehetőségeinkből, erőnkből. S még valamitl Hogy több lesz-a fiatal képviselő, mint eddig. Mert igaz, hogy az idősebb emberek több tapasztalattal rendelkeznek, a fiatalokhoz mégis közelebb állanak korosztályuk gondjai: Lakás, gyermekintézmények, a kezdő fizetések szintje. — Nem fárasztó a sok szakbizottsági ülés, a választókkal való beszélgetések, s mindaz, ami ( egy képviselő munkáját jelenti? — Van-e jobb, s megnyugtatóbb érzés mint az, hogy valakinek örömet szereztünk, hogy egy magányos, beteg emberről gondoskodtunk, vagy hogy mi is tettünk azért valamit, hogy sár nélküli jó úton járjanak iskolába a gyerekek? JAKUS ILONÁT, a dunaszerdahelyi járás képviselőjét Bősön mindenki ismeri. Pedig Bősnek több mint háromezer lakosa van. Ennek nem az a magyarázata, hogy azért, mert képviselő. Találóbban, s szebben mondják a bősiek: Megérti a más baját. Ez a mondat akkor lenne szokványos, ha nem lenne igaz, ha nem lenne mögötte annyi igazság, amennyit szavakkal ki sem lehet fejezni. Mert Jakusné hétgyermekes család lányaként nőtt fel. Ahol pedig ennyi gyermek van, ott gond, baj mindig van elég. S így elég a bizonyításból annyi, hogy Jakus Ilona ajtaján gyakran kopognak. Nem azért, mintha munkaidőben nem szakítana időt az emberek számára, habár az ötezer hektáros állami gazdaság könyvelőiéként sokszor ellepik — s hazakísérik a számrengetegek is. De faluhelyen kényes problémáikat, még anyagi természetű ügyeiket is inkább viszik sötétedés után más gondjaiba ajánlani, mint fényes nappal. — Milyen panasszal keresték fel leggyakrabban képviselősége négy éve alatt az emberek? — A szövetkezetből az öregek általában alacsony nyugdíjjal mentek el. Nyugdíjemelési kérelem volt a legtöbb. De közérdekű probléma is volt — még van is — Bősön elég. Rosszak voltak az utaink. Nem volt egészségházunk. Most már az utak jók, tavaszszal az AG elkezdi az óvoda építését is, az orvosok lakása is épül ... Sajnos, az elhelyezkedéssel baj van, ami a nőket illeti. Még nem tudjuk, valamilyen helyi gazdálkodási üzem létesítésével, kisipari termelőszövetkezettel — vagy másképp oldjuk-e meg. xxx Aki a szenzációt, s a változatosságot szereti olvasni, szemünkre vetheti: nincs benne semmi különös. Mindennap találkozik az ember ilyen asszonyokkal. Olyanok, mint a többiek. Hát éppen azért. Mert olyanok is. Es mégis — annyival többek, amennyivel több gondot vesznek le más válláról, többet dolgoznak a közös ügyek, társadalmunk érdekében. HARASZTINÉ M. E. Spécii felvételei
