Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-16 / 7. szám
Magunk Michűl Dunda VÉDELMÉBEN Eszükbe sem Jutott, hogy történelmet csinálnak. Hogyan Is gondolhattak volna Ilyesmire, amikor csak azt tudták és érezték, hogy azt, amiért megszámlálhatatlan bajtársuk és elvtársuk ontotta vérét, áldozta életét, adta legdrágább kincsét, az egészségét — a szabadságot, az emberhez méltó életet most ki akarják ragadni a kezükből. Igaz, hogy a második világháború vérzlvatara elsodorta a grófokat, nagybirtokosokat, Iparmágnásokat, igaz, hogy a fasizmus réme legyőzve és összemorzsolva eltűnt Európa színpadáról és Igaz az Is, hogy a romokon egy ú] csehszlovák állam épült. A munkások és a parasztok állama. De nálunk csak a felszín volt nyugodt a béke első két évében, a mélyvizek zavarosak voltak. A burzsoázia vissza akarta állítani uralmát. Az ú) népi demokratikus Csehszlovákia alapja a Kassai Kormányprogram volt. Nemsokára kiderült, hogy a Nemzeti Front pártjai közül egyesek meggyőződésből Írták alá, és voltak olyanok, akiket a körülmények késztettek erre, azt remélve, hogy aknamunkával majd csak sikerül eltéríteni a köztársaságot a szocializmushoz vezető útról. A küzdelem a Kassai Kormányprogram pontjainak megvalósításáért rövidesen az osztályharc Jellegét öltötte magára, s a politika alakulása válsággal fenyegetett. xxx Michal Dunda. Már a hatodik X felé halad, de kék szeme, szava-Járása, egész lénye fiatalos, töretlen lelkierőt árul el súlyos betegsége ellenére Is. A Polygrafické závody alkalmazottja, s mint nyomdász, évtizedeket tud maga mögött a Práca nyomdájában. Kedves, készséges, ás szívesen emlékezik vissza a győzelmes február eseményeire. Húsz évvel ezelőtt ő Is ott állt a barikádokon sokadmagával, mindenre készen. — Mér akkoriban Is Itt laktunk néhányan a nyomdaházban, s így éjjel-nappal talpon voltunk, mert bármelyik percben történhetett valami, szükség lehetett ránk. De nem akkor kezdődött, negyvennyolc februárjában, hanem az előző év őszén. Ekkor már kiéleződött a helyzet, a nemzeti szocialisták, a néppártiak és a demokraták szint vallottak. Tudja, érették, hogy ha nem cselekednek azonnal, végük van; s előkészítették a puccsot. Lettrlchék elvesztették a fejüket, mert egymás után kényszerültek állásaikat feladni. Nagy csapást Jelentett számukra a földosztás, az államosítás, az első kétéves terv. 1947 második felében már gátlástalanul és nyíltan Írták kormány- és államellenes cikkeiket. Mégpedig Itt nálunk. Ugyanis a Demokrata Párt központi sajtószervét, a „CAS“ clnjű lapot Itt nyomták a mi nyomdánkban. Sőt ml több, a negyvenhetes év nagy szárazságát (hiszen emlékszik, Jóformán az éhínség küszöbén álltunk!) Is ki akarták használni: azon fáradoztak, hogy Csehszlovákiát bevonják a Marshall tervbe, s így kössék a nyugati kapitalizmushoz. Ml Itt a nyomdában persze mindent tudtunk, és bizony nem néztük tétlenül a fejleményeket. A nyomdászok szakszervezete mindig Is a legerősebbek közé tartozott, s most sem késlekedtünk akcióba lépni. Szóval nálunk az összefogásban nem volt hiba, ámbár akadtak olyanok Is, akik azt mondták, biztos, ami biztos és a kisujjukat sem mozdították. De a többség rendületlenül dolgozott: „eltűntek“ a kéziratok, „véletlenül“ összetörtek a kiszedett formák a nyomdában. Vigyáztunk, nagyon vigyáztunk, mert egy percig sem kételkedtünk abban, ha arra kerül a sor, a burzsoázia nem riad vissza a fegyverektől sem. — Ml sem féltünk. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának utasításai alapján februárban a nagyobb üzemekben, s persze nálunk a nyomdában Is, megalakultak a népi milícia egységei. Ekkor már a kapukat Is bezártuk, mert a Demokrata — Nem könnyű. Ezt bizonyltja az Is, hogy milyen kevesen vagyunk nők — miliclsták. Az első május 9-1 katonai díszszemlén még aránylag sokan voltunk: egy egész női őrs vonult* föl. Csaknem csupa fiatal lány, akik Idővel állást változtattak, férjhez mentek, háziasszonyok lettek... Én kitartottam, már 18 éve állok a helyemen. — Hogy én miért nem vetettem le az uniformist, amikor megszülettek a gyermekeim? Mondjam úgy, hogy politikai öntudatom tartott vissza ettől? Nem szeretném, ha frázisnak venné, de ez az Igazság. Ugyanis én már egészen fiatal lány koromtól fogva mozgalmi rfiunkát végeztem az ifjúsági szervezetben. Akkor, ötvenben, elképzelhetetlen volt számomra, hogy mindezt abbahagyjam, sőt több akartam lenni, mint CSISZ-funkclonárius. így választottam a milíciát. Nem is bántam meg soha, szeretem a hivatásomat, szeretem a pontosságot, amit megkövetelnek tőlem, a rendszert, a fegyelmet, s az évi kötelező gya-Bohumila Tichá Párt a saját újságja számára szerette volna kisajátítani az egész nyomdát. Február 23-án megkezdődött az egységek fokozatos felfegyverzése, s a partizán-főparancsnokság tapasztalt, kipróbált harcosokat küldött az üzemekbe — a Dinamit gyárba, a kikötőbe, a ligetfalusi Kovosmaltba, a Matadorba, de a vidéki városok üzemeibe Is, hogy segítsenek a szervezésben. Hát így volt ez kérem a milíciával... — és Dunda elvtárs Ismét, mint beszélgetésünk alatt annyiszor, nagyot szívott a cigarettájából. xxx A magas, karcsú fiatalasszony, Bohumlla Tichá szótlanul ült mellettem. ö vezetett be a társalgóba, ő mutatta be Michal Dundát. A zubbony, karszalagja mutatta, hogy ő Is a milícia kötelékébe tartozik. — Érdekes hivatást választott Nem nehéz egy asszony számára? Bohumila asszony mosolygott: Fr. Spácil felvételei korlatokat Is, mert habár ez bizonyos megterhelést jelent, de ugyanakkor kikapcsolódást és változatosságot is. — És otthon? A magánéletben is Ilyen „katonás“? — Dehogylsl Tudja ml a hobbym? Csodálkozni fog: a kézimunka és a háztartás! E két profilhoz még csak azt szeretném hozzátenni, amit ők nem mondtak el: Michal Dunda egyenruháján három kitüntetés tanúsítja helytállását a húsz év előtti válságos napokban, Bohumila Tichá pedig kötelessége példás teljesítéséért, a februári események tizedik évfordulóján, érdemeiért első fokú kitüntetést kapott. És még valamit: az idei Jubileum alkalmából a Polygrafické závody népi mlllclsta egységét ismét kitüntetésre terjesztették elő, s egyénileg Dunda és Tichá elvtársakat is. Láng Éva
