Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-09 / 6. szám
о N и 4-» О KI Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk erdeinkben, hegyi szállodáink, üdülőtelepeink és falvaink közelében, természetükkel ellentétes, szelíd rókákkal, farkassal, vadmacskával, mókussal, vagy már rég elvadult házimacskával. Ezeket az állatokat veszedelmes kór, a veszettség támadta meg. A veszettség heveny ragályos megbetegedés, amely állatról állatra, vagy emberre is átvihető. A fertőzés harapás, karmolás által közvetlen a beteg állat nyálával, vagy pedig a nyállal fertőzött tárgyakkal jut a sértett bőrfelületen keresztül az egészséges állatba, vagy emberbe. A veszett állat már két héttel a betegség tüneteinek beállta előtt fertőz. A fertőzés útja és tünetei. A fertőzésnél a fertőzőanyag, a vírus bekerül a harapás idézte nyitott sebbe, innen az idegrendszer útján feljut az agyba, ahonnan a szétágazó idegek útján ismét visszakerül a test különböző részébe. Minél rövidebb a fertőzés útja a központi idegrendszerbe, az agyba, annál gyorsabb a betegség kirobbanása. Ez az oka annak, hogy egy veszett macska karmolása az arcon sokkal komolyabb a betegség lefolyása szempontjából, mint a kutyaharapás következtében keletkezett mély seb a szervezet távolabbi részén (pl. a combon). A betegség 2—3 héttől 6 hónapig is eltarthat. Gyakran a sebhely már rég eltűnt, amikor az első figyelemre méltó tünet jelentkezik. Jellegzetes pl. a gyermeknél, hogy elveszti étvágyát és játékos kedvét. Visszahúzódik a környezetétől. Az érzékszervek zavara áll be. Ingerli a fény, meg a hang is. Nyugtalanul alszik és napközben is túlingerültség észlelhető rajta. Egy két nap múlva a gyermek arcáról félelem és aggodalom tükröződik. A fájdalmas nyelőizom-görcsök következtében a gyermek iszonyodik az evéstől, meg az ivástól, Ebben az időben erős a nyálmirigyek kiválasztása s gyakori a rekedt, nehezen feltörő hang s a láz fokozatos emelkedése (38— 39), Nem ritkán kitör a dühroham és a gyermek állapota válságossá válik, mert a tünetek megjelenése után a betegség már gyógyíthatatlan, Ezután a tünetek látszólag kedvezőbbek, de azután fokozatosan bénulás áll be. Ebből az állapotból már nincs kiút, 3—4 napon belül beáll a halál. E fertőzés Romániából és Lengyelországból jutott el hazánkba. Az eddigi tapasztalatok szerint Szlovákiában az utóbbi években nagyon megszaporodott a veszettség. Tény az, hogy nem minden kutyaharapás végződik veszettséggel, de az is igaz, hogy sohase tudjuk, melyik kóbor állat hordozója e betegség csírájának. Ezért minden kutyaharapás vagy macskakarmolás az orvos elbírálása alá tartozik. Egyedül az idejében alkalmazott védőoltás mentheti meg az ember életét. Figyeljük, miként viselkedik az állat a házunk körül. A beteg állat viselkedése megváltozik. Az eddig játszadozó, barátságos kutyánk aoatikussá válik, később nem leli a helyét s nyugtalanul ide-oda szaladgál. Gyakran a gazdáját is megmarja. Sokszor emészthetetlen tárgyakat kezd ráqcsólni. A szabadon élő állatok elvesztik félénkségüket s megközelítik az erdőben tartózkodó egyéneket, vagy a házakig merészkednek. Nem egyszer úgy kell őket maqunktól elkergetni. Néha a beteg állatnál hiányzik a túlingerlékenység, vagy a nagyfokú nyálasodás. De vigyázat, mert sokszor az egészségesnek látszó állat is a betegség hordozója lehet. Védekezés a veszettség ellen. Csak az oltóanyaggal védett állat nem betegszik meg veszettségben. Sajnos, a kötelező védőoltás alól egyes kutyatulajdonosok kibúvót keresnek. A kutyák nyilvántartása se teljes. Vidéken sok a kóbor kutya, meg a gazdátlan macska. Ezeket az állatokat a hivatalos közegek, meg vadászaink kötelesek minden további nélkül lelőni. A harapós kutyát minden esetben szájkosárral lássuk el és tartsuk láncon, nehogy kárt okozzon a környezetében. Mi a teendő az orvos távoHétében? A sebhelyet a lehető legsürgősebben meglehetős mélyen ki kell égetni. Súlyos hiba, ha a veszettséq fennállása alkalmával az arcon fellelhető sebet, a sebhely tartós megmaradásának félelme miatt nem vagyunk hajlandók kiégetni, mert innen vezet a legrövidebb út az agyba s ennek következtében gyorsan kitörhet a betegség. Érthető, hogy gyermekeknél gyakrabban fordul elő a veszettség, mint a felnőtteknél. A félelemérzés, valamint az elhárítóképesség, a védekezés reflexe a gyermekeknél még nincsen kifejlődve. A kutya a gyermek legodaadóbb pajtása, játszótársa s egyben védője is. Nem, vagy csak nagyon ritkán szokta megtámadni a védtelen gyermeket. Ezt a gyermek jól tudja. Nagyon gyakran látjuk, hogy a kutya együtt játszik a gyermekkel. Kezét, vagy lábát harapdálja, de sohase vájja fogait mélyen a húsába. Sajnos a betegség beálltával a kutyának ez a szokása megváltozik s a mit sem sejtő gyermek a veszett állat áldozata lesz. Nyilvánvaló, hogy a veszettséq leküzdésében, a vírus terjesztésében a rókák, vadmacskák szaporodásának a meggátlása, a farkasok irtása, a kutyák beoltása, a megmart embernél pedig a korai orvosi beavatkozás, valamint a fokozott óvatosság döntő szerepet játszik. Az orvostudomány a nagyközönség bekapcsolása nélkül nem éri el kitűzött célját, — a veszettség elhárítását. MUDr. Cs. J. NEVELJÜNK EGYÜTT A sajtó, a rádió és a televízió sokat foglalkozik az ifjúság nevelésével, ami helyes, hiszen van min javítanunk. Azt is megfigyelhetjük, hogy az ifjúság neveléséért leginkább a tanítókat vonják felelősségre. Mint pedagógus azokhoz a szülőkhöz fordulok, akik megjegyzéseikkel, tetteikkel nagyban hátráltatják a pedagógus oktató-nevelő munkáját. Az iskola és a család közötti harmóniát a tanító úgy segítheti elő, ha szülői látogatást végez. Igen ám, végezne, ha nem lenne olyan szülő, aki az osztályfőnök előtt kulcsra zárja az ajtót. Más szülők túlságosan elfogultak gyermekükkel szemben. Ügy gondolják, az 6 fiúk, lányuk mindent tud. Egy apa így nyilatkozott előttem: — Ki volt az a barom (mármint melyik tanító), aki a kislányomnak hármast adott, amikor kettese is alig akad a tanulókönyvecskében?! Feltételezem, hogy ez a kijelentés a kislány előtt is elhangzott. Akkor aztán a tanító nevelhet! Szomorú tény, hogy vidéken még mindig sokat hiányoznak a tanulók. Sőt van olyan gyerek is, aki az egész iskolaévben nem mutatkozik az iskolában. Otthon marad a kisebb testvérével, vagy a szövetkezetben dolgozik. Nem tudom, mit tehetnek még a pedagógusok, ha figyelmeztetőt küldenek, szülői látogatásra mentek, büntetőfeljelentést tettek, javasolták a családi pótlék levonását, jelentették a kihágást a biztonsági szerveknek és mindez nem vezetett eredményre ? Fájó probléma a tanulók alkoholfogyasztása. Különösen a bortermő vidékeken gyakori eset ez. A szülő meggondolatlanul a pincébe küldi boréri 12 — 13 éves gyermekét, és a fiatal legényke nótázva jön haza a szőlőhegyről. Az is megesett, hogy a tanuló roszszul lett az iskolában. Az ok: „borosteát“ hozott tízóraira. Mikor behívattuk édesanyját, azzal mentegetőzött, hogy orvos „rendelte“ gyerekének a forralt bort. Néhány év óta alkalmam van figyelemmel kísérni a szülőknek gyermekeikhez való viszonyát, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy sok szülőnek minden előbbre való mint a gyerek. Ezt alátámasztom azzal az érvvel is, hogy a szülő bejön az iskolába kikérni a gyermekét, és nem tudja, hogy az hányadik osztályba jár. Nem egy esetben fordult elő . . . Számos negatív példát tudnék még felsorolni a kifogásolható szülői magatartásról, de helyette inkább néhány pontban összefoglalnám, mit kérünk mi pedagógusok a szülőktől. Ügyeljenek a gyermek napirendjének betartására. A napirend az életkori sajátosságoknak megfelelően szabályozza a foglalkozások: a játék, a tanulás, a házi munka, a szórakozás, a szabad levegőn való tartózkodás, a pihenés és az alvás idejét. Kísérjék figyelemmel a tanuló olvasmányait. Néha olvatassanak el egy-egy részletet hangosan a gyerekkel, máskor a szülő is olvasson fel neki. Legyenek segítségére a tanulásban. Amennyiben a tananyagban a szülő nem ismeri ki magát, és így rávezető segítséget nem tud nyújtani, küldje el a gyereket egy segítségre kész baráthoz, hogy közösen oldják meg a feladatot. Ellenőrizzék következetesen gyermeküket. Az ellenőrzésnek kisebb korban alaposabbnak kell lennie, később egyre több bizalmat mutassunk a gyermekek iránt és mind jobban építsünk önerejére, elvezetve őt az önellenőrzés képességéig. Igen fontos tényező a nevelésben az egyéni példaadás. Szoktassuk a gyermeket kiskorától illedelmes viselkedésre. Ha — tessék, légy szíves, kérem — kifejezésekkel fordulunk felé és apró, figyelmes szolgálatait megköszönjük, ő is hasonlóképpen fog viselkedni otthon, az iskolában, mindenütt. Bízom benne, hogy írásom olyan szülőkre talál, akik megértik, hogy a nevelésben a szülők és pedagógusok kölcsönösen kiegészítik egymást és ezért könnyebben és eredményesebben nevelhetnek — együtt. Varga Jenő, pedagógus-BOROZD és VENDÉGLŐ a végállomásnál Bratislava—Prievoz, Mierová 158. Hideg és meleg ételek A szlovák konyha ételkiili Kitűnő hordókor essé ;ei Kellemes hangulat, jo szórakozik
