Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968 - ősz / A Nő kézikönyve
Ne legyen ideges Mindenki ideges — ez közismeri lény. A lelkiélet szakértői szerint az idegesség és a félelem éppen olyan természetes velejárója az életnek, mint az éhség vagy szomjúság. A szervezet ezekkel az önvédelmi reakciókkal védekezik minden olyasmi ellen, ami veszélyeztethetné az egyén egészségét, önbizalmát, biztonsági érzését, boldogságát vagy saját emberi méltóságának tudatát. A pillanatnyi felindulás, aggodalom, rövid ideig tartó idegesség ugyan nagyon kellemetlen állapotok, de nem járnak komolyabb következményekkel. Akkor azonban már fel kell figyelni rájuk, amikor egyre gyakrabban, erősebben jelentkeznek, ha a felindulás nincs arányban a kiváltó okkal, s ha utána levertséget, fáradtságot érzünk De honnan tudja az ember, hogy elérkezett-e már ehhez a veszélyes stádiumhoz? Ha őszintén felel az alábbi kérdésekre, megközelítő képet nyerhet idegállapotáról. Mélyen érintik önt a jelentéktelen gondok és apró csalódások? Nehezen érti meg a környezetét, s úgy érzi, hogy a környezet sem érti meg önt? Az élet apró örömei már nem keltik fel önben a megelégedettség érzését? Viszályog egyes emberektől és helyzetektől teljesen indokolatlanul, jóllehet azelőtt ezt nem érezte? Gondolataiban örökösen a saját gondjain rágódik, s képtelen kikapcsolódni? Gyanakvó és nem bízik meg barátaiban? Nem egészen biztos benne, hogy teljesíti-e kötelességeit? Gyötri saját tehetetlenségének tudata az élet adta nehéz helyzetek megoldását illetően? Ha a kérdések többségére .igennel“ is felelt, ez még nem jelez katasztrófát. Egészségi állapotán sokat javíthat, ha megfogadja a következő tanácsokat. Ne fojtsa magába gondjait-bajait. Feltétlenül „gyónjon' meg valakinek, de ügyeljen, hogy okos, megfontolt személyt válasszon bizalmasául. Ez lehet közeli hozzátartozó, férj, feleség, az apa vagy az anya, a tanító vagy az orvos, de akár véletlen útitársa a vonatban. Tíz ilyen .gyónás' közül kilenc teljes megkönnyebbülést eredményez, sőt egyik-másik bizalmas beszélgetés után más megvilágításban látja majd a dolgokat és a megoldás kulcsát is megtalálja. Olykor-olykor tegye félre a gondjait. Már az is jót tesz, ha rövid időre is sikerül kikapcsolódnia, megszabadulnia kínzó gondolataitól. Egy jó könyv vagy film, kirándulás, esetleg szórakoztató társasjáték minden bizonnyal meghozza a feledést. De vigyázat! — azért legyen mindig kész visszatérni megoldatlan problémáihoz, s határozza el, hogy ha „formába lendül* leküzdi őket. Ne engedje úrrá lenni maga fölött a haragot! Már tapasztalatból tudhatja, hogy minden dühkitörést depresszió követ. Dühét kitűnően levezetheti valamilyen fizikai tevékenységgel — például kertészkedéssel, takarítással, barkácsolással stb. A harag elmúltával józanul, megfontoltan lát majd hozzá a nehézség leküzdéséhez. Néha engedni kell a negyvennyolcból! Ha valaki a csökönyösségét még támadó fellépéssel is aláhúzza, az mérgelődő kisgyermekre emlékeztet. Ragaszkodjon ahhoz, amit helyesnek tart, de mindig nyugodtan. Néha pedig be kell látnunk, hogy tévedtünk — senkinek sem esik le ettől a korona a fejéről. Meglátja, ebben a percben azonnal feloldódik a belső feszültség, s úrrá lesz a helyzeten. Mások érdekében is tegyen valamit! Ne gubózzék be, s ne töprengjen folytonosan a saját búján-baján. Próbáljon másnak a segítségére lenni problémája megoldásában, s meglátja, hogy saját gondjai automatikusan eltörpülnek. Az, hogy valakinek a hasznára vált, megelégedéssel tölti majd el. Ne mindent egyszerre! Az idegileg kimerült embernek még az egyszerű, mindennapi feladatok is megoldhatatlanoknak tűnnek. A közmondással élve: bolhából elefántot csinálnak. Az ilyen ember úgy érzi, hogy problémái tömkelegéből már nincs is kiút. Pedig van! A kikerülhetetlenül fontosaknál kell kezdeni, s míg ezeknek nem jártunk a végére, addig nem gondolunk a többire. Mire pedig ezekre sor kerül, már nem látjuk őket olyan óriásinak. Nem fontos, hogy mindenben tökéletes legyen! Némelyeket állandón gyötör az aggodalom, hogy ebben vagy abban a helyzetben nem állják meg a helyüket. Túlbúzgóságuk sokszor fájdalmas csalódásokkal bosszulja meg magát. Elégedjünk meg azzal, hogy azt a munkát jól elvégezzük, amihez tehetségünk, adottságunk van. Nagyon ártalmas, ha állandó versenyfutást rendezünk a sikerért, mindenkiben veszélyes vetélytársat látunk, akit mindig mindenben le kell győzni, meg kell előzni. Ez az állandó feszültség méreg az idegrendszernek! Engedd meg másoknak, hogy olyanok legyenek, amilyenek! Aki túl sokat vár környezetétől, az rendszerint csalódik. Ne akarja a feleségét, férjét, barátját mindenáron a saját elképzeléseinek megfelelően átformálni. T udatosítsa magában, hogy mindenkinek joga van a saját egyéniségéhez. És még valamit: ne csak bírálja a környezetét, hanem a jó tulajdonságokat is fedezze fel az emberekben. Higygye el, kapcsolatai így sokkal gyümölcsözőbbek lesznek. Ne merüljön el a magányban! Sok emberben vert gyökeret az a keserű meggyőződés, hogy nem értékelik őket képességeik szerint, s hogy a társaság elzárkózik előlük, holott az ő hibájuk, ha visszahúzódnak és elszigetelődnek a közösségtől. Ha néha-néha kibújnának odújukból, az emberek is közelednének feléjük. Ha ön is ilyen megrögzött remete, akkor sürgősen lábaljon ki magányából, amely a lelki egyensúlyát veszélyezteti. Meglátja: minden akció reakciót szül. Jól jegyezze meg: a bizalom (nem a hiszékenység!) és a remény minden neurózis biztos ellenmérge!
