Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-30 / 35. szám

ш Adóbürokrácia Minden szövetkezetben, a gépesítés következmé­nyeként, kevesebb munkaerőt igényelnek a mező­­gazdasági termelés klasszikus formái, örvendetes volna a helyzet, ha a szövetkezetek a felszabadult munkaerőket más munkára tudnák átirányítani (szö­vetkezeti kisipar, népi iparművészet, a mezőgazda­sági termények tartósítása, feldolgozása). Az általá­nos helyzet azt mutatja, hogy a gépesítés e munka­­alkalmakat csökkenti, s más munkalehetőségek híján, munkanélküliséget eredményez. Például a kistárkányi szövetkezetben a munkanélküliség problémáját úgy oldják meg, hogy a falusi fiatalokat alkalmazzák ugyan, de nem bővítik a béralapot, és így egyes munkahelyeken, ahol még néhány éve napi 50 koro­nát kerestek az asszonyok, lányok, az idén már csak a felét kapják meg. A szövetkezet csak 130 tagjának tud állandó munkát biztosítani, a többi tag idény­munkás, akiknek átlagjövedelme nem fedezi a lét­minimumot. A szövetkezet elnöke, Fazekas Béla, amo­lyan parasztfiskális. Már régen nem ismeri a szabad idő fogalmát. — Ha a ház előtt meglátják a motoromat — mondja — már jönnek utánam. Sajnos, csak kevés bajon volt módomban segíteni, olyannyira nagyok az adók és kicsik a felvásárlási árak, hogy sem a gyü­mölcs, sem a zöldségtermesztés növelése nem fizető­­dik ki. Télen amikor az egész országban nem lehetett almát kapni, mi tíz vagonnyit etettünk meg a tehe­>­n L Tilos a magyar nyelv használata? A vajáni hőerőmű nehézipari létesítmény — nem sokat segít a munkanélküli nők helyzetén. Anton Bielik, az üzem igazgatója szerint, valamilyen köny­­riyűipar kellene erre a vidékre, mert a hőerőműben az adminisztráción kívül alig tudnak nőket alkalmaz­ni, A nemzetiségi problémák is itt gyökeredznek, a munkanélküliségben — mondja az igazgató. Az emberek, akik nem tudnak jó állást találni, arra po­csékolják az energiájukat, hogy egymás ellen fordul­nak, mert ha valaki nem kap jó állást, annak okát abban látja, hogy nemzetisége miatt van mellőzve, pedig a legtöbb rossznak a kevés munkalehetőség az oka. Amikor aziránt érdeklődöm, miért tiltották be a magyar nyelv használatát az üzem területén, azt vá­laszolja, hogy ez koholmány, mert csak a gyártási folyamat közben tiltották be a nyelv használatát, hogy a vezetőség megértesse magát a magyar munkások­kal. így a munkások is jobban megtanulják majd a szlovák nyelvet... — tette hozzá. JUDr. Sutka László, az üzem jogásza viszont úgy tájékoztat, hogy nem ismertették, hogy mire vonat­kozik a nyelvtilalom, csak táblákat függesztettek ki, körülbelül azzal a szöveggel: „Az üzem területén tilos a magyar nyelv használata!" Ez a módszer nyelv­­pedagógiának viszont nemigen nevezhető. Az igaz­gató a továbbiakban elárulta még, hogy a nemzeti-A nsernöi átrakódé fillom&s „A járásból eOOO-en dolgosnak más járásokban" nekkel. Vagy itt van az országos hírű tárkányi szil­­vórium, no de... számoljunk együtt: egy liter szilvó­­rium előállítási költsége 25 korona (az alapanyag, a szilva előkészítése és termelése, a gyümölcsös kar­bantartása stb.), a főzési adó pedig 42 korona. A kereskedelmi adó 1 literre 29 korona — tehát ösz­­szesen 96 korona. Eladni pedig 100—110 koronáért tudjuk a szilvórium literét. Ilyen „nyereséggel" nem érdemes. Játék az ígéretekkel Gyakori ezen a vidéken, hogy érettségizett lányok csak fizikai munkát végezhetnek, s ilyenkor nem cso­da, ha úgy érzik: fölösleges volt tanulniuk. Király Berta, akivel a bélyi vendéglőben találkoztam, tavaly érettségizett. Most „szakképzetlen kisegítő pincérnő“-i minősítésben dolgozik, és örül, hogy legalább ezt az állást kapta. A helyi nemzeti bizottságok vezetői, mind Helmecen, mind Kapóson az új járás megala­kulásában remélik a problémák megoldásához vezető utat. Ez az új járás a volt királyhelmeci és nagy­­koposi járásokból alakulna. A járási és kerületi párt­­bizottság is támogatja határozatában a tervet. Az új járás még más problémákat is megoldana. Vannak jelenleg a járásban olyan községek, ahonnan 70 kilométert kell utazni a járási székhelyre. Továbbá a terebesi járási szervek nem tartották be a kétnyelvű ügyintézést sem, így akarva vagy akaratlanul, fölös­leges kellemetlenséget okoztak, például a nyugdíju­kat intéző idős embereknek. — Gyümölcsben, zöldségben gazdag vidék vagyunk — mondta Pikor László, a Helmed Városi Nemzeti Bizottság titkára. — Sokat könyörögtünk, hogy építse­nek vidékünkön egy konzervgyárat. Az 50 kilométer­rel északabbra fekvő Terebest választották. így nem javult a munkanélküli nők helyzete, és továbbra is problémát okoz a sok gyümölcs értékesítése. A munkanélküliség problémája pedig egyre nő. A következő években még több fiatal munkaigényével számolhatunk (ugyanis most következnek a nagy sza­­porulatú évjáratok). Helmecen bármikor munkába állhatna 4—5000 nő, Kapóson pedig talán 6000 is. A kerületi vezetőség azt ígérte, hogy 1968-ban megkezdik egy bútorgyár építését Királyhelmecen. De az ígéret ígéret maradt. Most 1970-re tervezik ezt a beruházást, de a helmeciek már nem nagyon tudnak hinni. Mire jó ez a játék az ígéretekkel? Papal} Gyula, a bnrai egyetemista „A demokratizálódás felkavarta a szemetet is ségek békés együttélése érdekében sem a Matica Slovenská, sem a Csemadok szervezeteinek munkáját nem engedte meg az üzemben. Távozom. Egy búcsú­­pillantást vetek az üzem bejáratára, ahol egy hatal­mas plakát toborozza a tagokat a kaposi Maticá­­ba A kaposi városi nemzeti bizottságon már többel tudok meg a helybeli Maticáról. Kenyhercz Gyula elnök és Lívius titkár a Matica határozatából idéz: „Megszüntetni a városban a magyar feliratokat; a magyar személyiségek nevét viselő utcákat átnevezni; Lőrincz Gyulát eltávolítani az SZKP Központi Bizott­ságából; a magyar nemzetiségű tanítók ne dolgoz­hassanak szlovák iskolákban; stb." (Az objektivitás kedvéért meg kell jegyeznem, hogy voltak józan szlo­vákok is a városban, akik nem értettek egyet ezzel a soviniszta határozattal.) Amikor a város vezetősége „nem fogadott szót", valakik akcióba léptek, sárral dobálták meg Erdélyi János szobrát, és a magyar feliratokat fekete festékkel mázolták be. Ezután egy névtelen levél hatására, melyben volt egy olyan ki­tétel is, „mi nem tehetünk arról, hogy Trianon ide­osztott", megindult a nyomozás, amely inkább a levél szerzőjét kereste, mint az önkéntes piktorokat. Aki azonban azt hiszi, hogy a nemzetiségi problé­ma ezen a vidéken újkeletű, téved, Csernőn, ahol 100 tagja van a Csemadoknak, és 2800 lakosból 2000 beszéli a magyar nyelvet, (hogy kinek mi a nemzeti­sége, azt nem tudom, mondja dr. Juhász István, tisza­­csernői orvos — mert sok olyan „szlovákot" ismerek, aki „anyanyelvén" csak néhány szót tud.) Nincs ma­gyar iskola, mert nincs elég gyerek, aki oda járna. E vidéken sokan azt sem tudják, milyen nemzetiség van a személyazonossági igazolványukba beírva. Nem kérdezték meg őket, csak beírták. Kis- és Nagybáron a népszámlálók bárkinek beírták, hogy szlovák nem­zetiségű, tudott, vagy nem tudott szlovákul, az mind­egy volt. Sörös, a szövetkezet elnöke a múltban úgy agitált a szlovák iskola érdekében, hogy aki nem adja oda a gyerekét, azt kitelepítik. Am egy év sem telt el, Matej, a szlovák iskola tanítója panaszkodott, hogy kénytelen mindenkit megbuktatni, mert nem tudnak szlovákul. Alakulnak az új szervezetek A kulturális és társadalmi élet kibontakozása hozta magával a nőszövetség magyar szekciója és a Ma-A hőerőmű kerltóse mellett „Mintha mosolyogna “ gyár Ifjúsági Szervezet kialakításának szorgalmazá­sát. A nőszövetséggel nincsen semmi probléma. A járási szerv megértette a szekció szükségességét, s támogatja a magyar nők munkáját. Dobosné, a helmeci nőszövetség elnöke, bizakodik, hiszen van­nak községek, ahol az önállósodás által a taglétszám 100 százalékkal növekedik. Kezdetben a MISZ szervezése is akadály nélkül ment. A járási CSISZ vezetősége megalakította a magyar nemzetiségi tanácsot, melynek titkára Kónya elvtárs, a CSISZ járási elnöke volt, noha magyarul csak gyengén beszélt, Problémákra akkor került sor — mondja Munik László, a tanács tagja — amikor leküldték Pozsonyból a magyar igazolványokat. Kónya elvtárs akkor így érvelt: „A pozsonyi igazolvány há­rom korona, mi a miénket ingyen adjuk, melyiket választjátok?" Kár, hogy nem tudja megérteni, hogy itt önálló magyar ifjúsági szervezet alakult. Nem ártana — folytatja dr. Gönczy Edit, a magyar ifjú­sági tanács elnöke — ha a MISZ KB jobban tájékoz­tatná a járási bizottságokat, akkor az igazolvány­vitát is elkerülhettük volna. De mi álljuk a sarat. Minden magyar községünkben működik már az alap­sejt. Igaz, már meg is fenyegettek: „Maga csak ma­radjon nyugton szépasszony, és ne politizáljon, mert mi tudunk másképpen is rendet teremteni!" — mond­ták. Ami a nemzetiségi konfliktusokra jellemző, azt úgy hiszem Popely Gyula, abaroi egyetemista fogalmazta meg a legjobban: „A demokratizálódás, mint minden társadalmi átalakulás, a szemetet is felkavarta. Ez a kezdete a jelenlegi mindenféle nacionalizmusnak, amelyek azonban őseredetűek, nagyon sokszor a „történelemcsinálásnak" eredményei. Pedig az ilyen „történelemcsinálások” fonákul hatnak, még akkor is, ha egyes esetekben átmenetileg áleredményeket értek is el vele. Mint például Ján Kollár, a kiváló szlovák író, aki megírta a Staroitalia Slovianska-t, s ebben Róma nagyjait szláv eredetre vezeti vissza. Amikor Kollárt ezért bírálták, hogy műve nem fedi a valóságot, így felelt: „Nem baj, fontos, hogy hatá­sos!" GAGYOR PÉTER 13. Mikor volt a szomorú emlékezetű krompachi tüntetés? 14. Mikor alakult meg a Csehszlovák Köztársa­ság? IS. Mikor Írták alá a müncheni egyezményt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom