Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-30 / 35. szám

Név: Lakhely: SOHA JOBBKOR, mondják asszonyaink A címben idézett, s az „éppen ideje“ üdvözlés­sel fogadják Terebestől Komáromig asszonyaink az új nőszövetség alakulását. Ez a régen várt örvendetes eseménynek, jó hírnek járó fogad­tatás, — amelyet nem a csodálkozó „miért éppen most?“ fogad fenntartással, — sok min­dent elárul. Elsősorban azt, hogy hazánk asz­­szonyainak eddig nem volt érdekvédelmi tömeg­szervezetük, az eddigi szervezési formák — a nőbizottság, a kötetlen tagságú nőszövetség — nem birkóztak meg az asszonyok rengeteg problémájának, gondjainak megoldásával. De a jogosan várt, s remélt új szervezet felett érzett elégedettség azt is elárulja, hogy a nők tisztá­ban vannak azzal, mit jelent társadalmunk, ha­zánk számára a Januárban elindított demokrati­zálódási folyamat, amely új lehetőségeket nyit a nők helyzetének rendezésére az egyenjogúság igazi értelmezése alapján. A tagtoborzó gyűlésekre éppen abban az idő­szakban került sor, amikor hazánk lakossága egyértelműen a CSKP iránti bizalmát, a szocia­lizmus demokratikus továbbfejlesztésében való aktív részvételét bizonyította. A nőszövetség a párt akcióprogramja alapján dolgozta ki saját programját — ez azt Jelenti, hogy támogatni kívánja a CSKP és kormányunk politikáját, amely most először foglalja magába a nők hely­zetének társadalmunkhoz méltó rendezésének kérdését. A Szlovákiai Nőszövetség rendkívüli fontosságot tulajdonit a CSKP akcióprogramja azon részének, amely a Nemzeti Front feladatai­val foglalkozik. Mint a Nemzeti Front tömeg­szervezete, a nők széleskörű részvételét akarja biztosítani társadalmunk további fejlesztésében. Ezért most legfőbb cél, s gond: a tagtoborzás. Sok házba betérnek, nyilvános gyűléseken, utcán, üzletekben beszélnek az asszonyokkal a nőszövetség funkcionáriusai, a nőmozgalom szervezői. Minden járás más formát választ a tagtoborzásra, ami jellegének legjobban meg­felel. Hogy melyik lesz a legeredményesebb? Azt majd a tagok létszáma dönti el. Mi úgy lát­juk, hogy A KÖVETENDŐ PÉLDA MOST IS: DUNASZERDAHELY A járási nőszövetség irodája főhadiszállásra emlékeztet. Egymást váltják benne a jelentést tevő s „parancsra“ — tanácsra váró „harcosok“, nőszövetségi elnökök, elnökségi tagok, hogy a tagtoborzás legújabb eredményeit a titkárral, Steckler Borbálával megbeszéljék. Cseng a tele­fon, jelentést kér a Szlovákiai Bizottság. — ötvenhárom faluban alakul meg a helyi szervezet, 50—150 taggal. Szeptember 15-ig be­fejezzük a tagtoborzást. A járási konferenciát november végére tervezzük — mondja Steckier­­né. Az alakuló gyűlést a legtöbb faluban már megtartottuk. A végleges eredményt még nem tudjuk. Biztosat majd akkor mondunk, ha a kérdőíveinket eljuttattuk az asszonyokhoz. Ez a kérdőív nem szerepel a nőszövetség hiva­talos nyomtatványai között. Dunaszerdahelyl „specialitás“. Ügy gondolják ugyanis, hogy az asszonyoknak érezniük kell, az új szervezet képviseli, védi az érdekeiket, segít nekik. Vi­szont hogy segíthessen, ismernie kell az asszo­nyok kívánságait, elképzeléseit, gondjait. Hogy a legégetőbb gond a munkalehetőségek hiánya, az nem titok. Az 1967-es év végén a járásban 12 301 munkaképes nő nem dolgozott. Mivel a következő években új üzemek megnyitására ke­rül sor, azt kell most felmérni, milyen körül­mények között élnek — s hogyan szeretnének dolgozni az asszonyok. Sokszor hallottuk már más járásokban azt a megjegyzést, hogy a dunaszerdahelyieknek könnyű, a Járás vezetői méltányolják a nőszö­vetség szerepét, számítanak rá a munkában. Ez Így igaz, mert a munkésbeískolázást éppen ezeknek a kérdőíveknek az alapján kezdik majd el. Ezt a tekintélyt viszont csak tartalmas munkával, eredményes tevékenységgel lehet ki­érdemelni. És ebben a dunaszerdahelyl asszo­nyoknál az elmúlt években sem volt hiány. Ezért bíznak most is abban, hogy ígéreteiket — az új munkalehetőségeket, körültekintőbb gon­doskodást, a tanulási, szórakozási lehetőségeket — biztosítják új tagjaiknak. A GALÄNTAI JÄRÄSBAN IS NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS a jelentkezés, szervezetbe lépés lehetőségei iránt. Itt a régebbi tömegszervezet, a Zivena nagyon jól működött. Azóta viszont elment az asszonyok kedve a nőszövetségí munkától, mert sokszor látták úgy. hogy az csak néhány vá­lasztott — sokszor kiválasztott — asszony ügve lett. A Járási titkár, Maár Erzsébet és az elnök, Vanvek Anna szerint a nőszövetség mostani elnökei, a helyi szervezetek vezetőségi tagjai végzik az úl szervezetbe a tagtoborzást, s ez ott jó, bizalomébresztő és eredményes, ahol a nő­bizottság eddig is dolgozott. Előkészítették a nyilvános gyűlések szervezését is — amelyeket szeptemberben tartanak majd meg, s remény­kednek, hogy legalább annyian lelentkezoek az új szervezetbe, mint amennyi tagja a Zivená­­nak volt. Nem elég azonban csak a gyűléseken szólni a nőkhöz. Üzemekben, szövetkezetekben — dolgozó nők között ez célravezető lehet. Azok­kal az asszonyokkal Is törődni kell, akik nem járnak gyűlésre, nem érdeklődnek a nőmozga­lom iránt. Ezeket otthonukban kell felkeresni. De csak úgy, üres kézzel idegen házakba be­állítani — idejétmúlt, s nehéz is. Ahhoz leg­alábbis olyan kérdőív kell, mint a dunaszerda­­helyieké, amely úgyszólván biztosíték a segiteni­­akarásra. Ezért a galántalak is úgy gondolják, követni kellene a jó példát. — A Magyar Szekció megalakítását elenged­hetetlennek tartjuk — mondotta Vanyekné, aki­nek sok tapasztalata van a nők közötti munká­ban. — Eddig nehéz volt a helyzetünk a köz­ponti szervekben. Sokszor úgy éreztük egy-egv ülésen, konferencián, hogy a magyar nemzeti­ségű asszonyok csak mostohagyerekek. A szek­ció — egyenjogúságunk biztosítéka, s biztosítója lesz. Most az a lényeg MENNYI TAGJA LESZ A MAGYAR SZEKCIÓNAK Erre könnyen válaszolhatunk: annyi, ahány magvar nemzetiségű asszony és lány jelentkezik a nőszövetségbe. És itt feleletet kapnak azok az olvasóink is, akik nem voltak tisztában vele, miért kell feltüntetniük nemzetiségüket a jelent­kezési lapon. Nem tudjuk, a nőszövetség agitátorai eljut­nak-e minden házba, minden asszonyhoz, lány hoz. Lapunk azonban csaknem ötvenezer nőhöz szólhat. Olvasóinkhoz fordulunk tehát, lépjenek ibe a nőszövetségbel Az alábbi jelentkezés! lapot kitöltve küldjék el a nőszövetség Járási bizott­ságára, a Magyar Szekciónak negyvennyolcezer tagja lesz — ha olvasóink jelentkeznek a nő­szövetségbe. S ha így lesz, ml is azt mondhatjuk — soha Jobbkor nem fogtak még össze a nők, hogy egy érdekeiket képviselő szervezet tagjaiként két kezükkel, tudásukkal, tevékenységükkel, aktív megteremtőik legyenek saját, s gyermekeik jobb életfeltételeinek! — he Születési éve és helye: Nemzetisége: családi állapota: Milyen érdekkörben kíván dolgozni: JELENTKEZÉSI LAP a Szlovákiai Nőszövetségbe foglalkozása: (A jelentkezési lapokat a nószövetség helyi bizottságán kell leadni.) aláírás Ahogy a kelet-szlovákiai síkság felé haladunk, a vidék szélesebbre tárul, a hegyek zordsága után olyan, mintha mosolyogna a táj. Ä négy folyótól öntözött, gazdagon termő földek paradicsomi nyugalmat árasztanak. Az emberek is nyugodtan kezdik mondókájukat: „Itt minden rend­ben volna, ha . .." és a ha után következik a munka­­nélküliség, a terebesi járás aszimmetrikus gazdaság­­politikája és a nemzetiségi problémák. A legelmaradottabb járás A tőketerebesi járást országunkban gazdaságilag a legelmaradottabbnak ismerték el hivatalos szer­veink. A járásban pedig a legelhanyagoltabb rész — Bodrogköz és az egykori Ung megye hozzánk eső része — egyszóval a magyarlakta terület. E területen két ipartelep van összesen, a tiszacsernői átrakodó állomás és a vajáni hőerőmű, amelyek dolgozóinak egy része (s nem kis része) más járásokból telepedett le az ipartelepek köré. A járási nemzeti bizottság adatai szerint a járásból 6000-en keresnek máshol munkát, főleg a Kelet-Szlovákiei Vasműben és az Ostrava környéki ipartelepeken. Sokkal rosszabb a helyzet a nők munkalehetőségét illetően. A néhány kivételtől eltekintve, csak a mezőgazdaságban tud­nak elhelyezkedni — hovatováb ott is mindig nehe­zebben. A járási nőszövetség elnöknője, Agnesa Csátiová szerint a munkanélküli nők száma csak tíz­ezrekben fejezhető ki. A HELYZET VÁLTOZATLAN JUDr. Sutka László, a hóerűmü jogásza „Furcsa nyelv­­pedagógia ,. Dr. Gttncxy Edit és Dr. Gyimesl György „Maga csak marad fon szápasszony nyűgtől», ás ne politizáljon

Next

/
Oldalképek
Tartalom