Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-30 / 35. szám
Név: Lakhely: SOHA JOBBKOR, mondják asszonyaink A címben idézett, s az „éppen ideje“ üdvözléssel fogadják Terebestől Komáromig asszonyaink az új nőszövetség alakulását. Ez a régen várt örvendetes eseménynek, jó hírnek járó fogadtatás, — amelyet nem a csodálkozó „miért éppen most?“ fogad fenntartással, — sok mindent elárul. Elsősorban azt, hogy hazánk aszszonyainak eddig nem volt érdekvédelmi tömegszervezetük, az eddigi szervezési formák — a nőbizottság, a kötetlen tagságú nőszövetség — nem birkóztak meg az asszonyok rengeteg problémájának, gondjainak megoldásával. De a jogosan várt, s remélt új szervezet felett érzett elégedettség azt is elárulja, hogy a nők tisztában vannak azzal, mit jelent társadalmunk, hazánk számára a Januárban elindított demokratizálódási folyamat, amely új lehetőségeket nyit a nők helyzetének rendezésére az egyenjogúság igazi értelmezése alapján. A tagtoborzó gyűlésekre éppen abban az időszakban került sor, amikor hazánk lakossága egyértelműen a CSKP iránti bizalmát, a szocializmus demokratikus továbbfejlesztésében való aktív részvételét bizonyította. A nőszövetség a párt akcióprogramja alapján dolgozta ki saját programját — ez azt Jelenti, hogy támogatni kívánja a CSKP és kormányunk politikáját, amely most először foglalja magába a nők helyzetének társadalmunkhoz méltó rendezésének kérdését. A Szlovákiai Nőszövetség rendkívüli fontosságot tulajdonit a CSKP akcióprogramja azon részének, amely a Nemzeti Front feladataival foglalkozik. Mint a Nemzeti Front tömegszervezete, a nők széleskörű részvételét akarja biztosítani társadalmunk további fejlesztésében. Ezért most legfőbb cél, s gond: a tagtoborzás. Sok házba betérnek, nyilvános gyűléseken, utcán, üzletekben beszélnek az asszonyokkal a nőszövetség funkcionáriusai, a nőmozgalom szervezői. Minden járás más formát választ a tagtoborzásra, ami jellegének legjobban megfelel. Hogy melyik lesz a legeredményesebb? Azt majd a tagok létszáma dönti el. Mi úgy látjuk, hogy A KÖVETENDŐ PÉLDA MOST IS: DUNASZERDAHELY A járási nőszövetség irodája főhadiszállásra emlékeztet. Egymást váltják benne a jelentést tevő s „parancsra“ — tanácsra váró „harcosok“, nőszövetségi elnökök, elnökségi tagok, hogy a tagtoborzás legújabb eredményeit a titkárral, Steckler Borbálával megbeszéljék. Cseng a telefon, jelentést kér a Szlovákiai Bizottság. — ötvenhárom faluban alakul meg a helyi szervezet, 50—150 taggal. Szeptember 15-ig befejezzük a tagtoborzást. A járási konferenciát november végére tervezzük — mondja Steckierné. Az alakuló gyűlést a legtöbb faluban már megtartottuk. A végleges eredményt még nem tudjuk. Biztosat majd akkor mondunk, ha a kérdőíveinket eljuttattuk az asszonyokhoz. Ez a kérdőív nem szerepel a nőszövetség hivatalos nyomtatványai között. Dunaszerdahelyl „specialitás“. Ügy gondolják ugyanis, hogy az asszonyoknak érezniük kell, az új szervezet képviseli, védi az érdekeiket, segít nekik. Viszont hogy segíthessen, ismernie kell az asszonyok kívánságait, elképzeléseit, gondjait. Hogy a legégetőbb gond a munkalehetőségek hiánya, az nem titok. Az 1967-es év végén a járásban 12 301 munkaképes nő nem dolgozott. Mivel a következő években új üzemek megnyitására kerül sor, azt kell most felmérni, milyen körülmények között élnek — s hogyan szeretnének dolgozni az asszonyok. Sokszor hallottuk már más járásokban azt a megjegyzést, hogy a dunaszerdahelyieknek könnyű, a Járás vezetői méltányolják a nőszövetség szerepét, számítanak rá a munkában. Ez Így igaz, mert a munkésbeískolázást éppen ezeknek a kérdőíveknek az alapján kezdik majd el. Ezt a tekintélyt viszont csak tartalmas munkával, eredményes tevékenységgel lehet kiérdemelni. És ebben a dunaszerdahelyl asszonyoknál az elmúlt években sem volt hiány. Ezért bíznak most is abban, hogy ígéreteiket — az új munkalehetőségeket, körültekintőbb gondoskodást, a tanulási, szórakozási lehetőségeket — biztosítják új tagjaiknak. A GALÄNTAI JÄRÄSBAN IS NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS a jelentkezés, szervezetbe lépés lehetőségei iránt. Itt a régebbi tömegszervezet, a Zivena nagyon jól működött. Azóta viszont elment az asszonyok kedve a nőszövetségí munkától, mert sokszor látták úgy. hogy az csak néhány választott — sokszor kiválasztott — asszony ügve lett. A Járási titkár, Maár Erzsébet és az elnök, Vanvek Anna szerint a nőszövetség mostani elnökei, a helyi szervezetek vezetőségi tagjai végzik az úl szervezetbe a tagtoborzást, s ez ott jó, bizalomébresztő és eredményes, ahol a nőbizottság eddig is dolgozott. Előkészítették a nyilvános gyűlések szervezését is — amelyeket szeptemberben tartanak majd meg, s reménykednek, hogy legalább annyian lelentkezoek az új szervezetbe, mint amennyi tagja a Zivenának volt. Nem elég azonban csak a gyűléseken szólni a nőkhöz. Üzemekben, szövetkezetekben — dolgozó nők között ez célravezető lehet. Azokkal az asszonyokkal Is törődni kell, akik nem járnak gyűlésre, nem érdeklődnek a nőmozgalom iránt. Ezeket otthonukban kell felkeresni. De csak úgy, üres kézzel idegen házakba beállítani — idejétmúlt, s nehéz is. Ahhoz legalábbis olyan kérdőív kell, mint a dunaszerdahelyieké, amely úgyszólván biztosíték a segiteniakarásra. Ezért a galántalak is úgy gondolják, követni kellene a jó példát. — A Magyar Szekció megalakítását elengedhetetlennek tartjuk — mondotta Vanyekné, akinek sok tapasztalata van a nők közötti munkában. — Eddig nehéz volt a helyzetünk a központi szervekben. Sokszor úgy éreztük egy-egv ülésen, konferencián, hogy a magyar nemzetiségű asszonyok csak mostohagyerekek. A szekció — egyenjogúságunk biztosítéka, s biztosítója lesz. Most az a lényeg MENNYI TAGJA LESZ A MAGYAR SZEKCIÓNAK Erre könnyen válaszolhatunk: annyi, ahány magvar nemzetiségű asszony és lány jelentkezik a nőszövetségbe. És itt feleletet kapnak azok az olvasóink is, akik nem voltak tisztában vele, miért kell feltüntetniük nemzetiségüket a jelentkezési lapon. Nem tudjuk, a nőszövetség agitátorai eljutnak-e minden házba, minden asszonyhoz, lány hoz. Lapunk azonban csaknem ötvenezer nőhöz szólhat. Olvasóinkhoz fordulunk tehát, lépjenek ibe a nőszövetségbel Az alábbi jelentkezés! lapot kitöltve küldjék el a nőszövetség Járási bizottságára, a Magyar Szekciónak negyvennyolcezer tagja lesz — ha olvasóink jelentkeznek a nőszövetségbe. S ha így lesz, ml is azt mondhatjuk — soha Jobbkor nem fogtak még össze a nők, hogy egy érdekeiket képviselő szervezet tagjaiként két kezükkel, tudásukkal, tevékenységükkel, aktív megteremtőik legyenek saját, s gyermekeik jobb életfeltételeinek! — he Születési éve és helye: Nemzetisége: családi állapota: Milyen érdekkörben kíván dolgozni: JELENTKEZÉSI LAP a Szlovákiai Nőszövetségbe foglalkozása: (A jelentkezési lapokat a nószövetség helyi bizottságán kell leadni.) aláírás Ahogy a kelet-szlovákiai síkság felé haladunk, a vidék szélesebbre tárul, a hegyek zordsága után olyan, mintha mosolyogna a táj. Ä négy folyótól öntözött, gazdagon termő földek paradicsomi nyugalmat árasztanak. Az emberek is nyugodtan kezdik mondókájukat: „Itt minden rendben volna, ha . .." és a ha után következik a munkanélküliség, a terebesi járás aszimmetrikus gazdaságpolitikája és a nemzetiségi problémák. A legelmaradottabb járás A tőketerebesi járást országunkban gazdaságilag a legelmaradottabbnak ismerték el hivatalos szerveink. A járásban pedig a legelhanyagoltabb rész — Bodrogköz és az egykori Ung megye hozzánk eső része — egyszóval a magyarlakta terület. E területen két ipartelep van összesen, a tiszacsernői átrakodó állomás és a vajáni hőerőmű, amelyek dolgozóinak egy része (s nem kis része) más járásokból telepedett le az ipartelepek köré. A járási nemzeti bizottság adatai szerint a járásból 6000-en keresnek máshol munkát, főleg a Kelet-Szlovákiei Vasműben és az Ostrava környéki ipartelepeken. Sokkal rosszabb a helyzet a nők munkalehetőségét illetően. A néhány kivételtől eltekintve, csak a mezőgazdaságban tudnak elhelyezkedni — hovatováb ott is mindig nehezebben. A járási nőszövetség elnöknője, Agnesa Csátiová szerint a munkanélküli nők száma csak tízezrekben fejezhető ki. A HELYZET VÁLTOZATLAN JUDr. Sutka László, a hóerűmü jogásza „Furcsa nyelvpedagógia ,. Dr. Gttncxy Edit és Dr. Gyimesl György „Maga csak marad fon szápasszony nyűgtől», ás ne politizáljon
