Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-30 / 35. szám
Й KÉTEZER KILOMÉTER I 'S 1 |s I 1 N ’ «о О У =о гм (/> LU ЬЙ OS ш гм и ►— I— =о о —J :=9 ж ж a napfény ORSZÁGÁBAN V. Egyre kevesebb a számuk A nyílegyenes, kifogástalan műúton Olaszország jelentős mezőgazdasági központja — Bologna felé halad társasgépkocsink, Az út mellett ápolt gyümölcsösök, gondozott szőlőskertek húzódnak. Az autóbuszból is látni: ez a vidék megkapta a természettől, amire a termeléshez szükség van — a napfényt és a csapadékot. Nem véletlen tehát, hogy éppen errefelé a legfejlettebb a mezőgazdaság, és a földművescsaládok életszínvonalata itt a legmagasabb. Igaz, ma már ezen a vidéken is sokkal kevesebben foglalkoznak mezőgazdasággal, mint valamikor. A tudomány és technika gyors iramú fejlődése itt is magával ragadta a falusi embert, aki a könnyebb munkafeltételekért, a jobb fizetésért otthagyta a földet, s a gyárakban, üzemekben keresett munkát. Hogy miért? ... A városban tiszta környezet, kollektív munka, magas fokú gépesítés, szociális biztosítás, családi pótlék és havi 120 ezer líra (1000 líra 60 korona) várja a munkást. De mi vár rá a mezőgazdaságban? . . . Reggeltől estig tartó gürcölés, az árpolitikától való állandó rettegés, s mindemellett jó, ha eléri a havi 100 ezer líra jövedelmet. Am vannak itt is kivételek . . . Az olasz kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza a faluról városba való „népvándorlást“. Különböző intézkedések bevezetésével igyekszik a föld mellett tartani a falusi embert. A földművegazdász, geológus szakemberként helyezkedhet el mondja a professzor. Az egyetem agrártudományi szakára nemrég csupán a líceumban végzett diákok jelentkezhettek. Ám innen olyan kevés volt a jelentkező, hogy kénytelenek voltak más iskolák növendékeit is felvenni. Ez újabb problémát hozott magával: az általános középiskolából kikerülő diákoknak kisebb a szakmai felkészültségük, s ez csökkenti az egyetem színvonalát. A fölvételi vizsgát itt nem ismerik, a diákok előtt nyitva áll az egyetem kapuja. Az azután más kérdés, ki engedheti meg magának, hogy egyetemre járjon . . . A diákok származását tanulmányozva megállapítottuk: csupán tíz százalékuk származik szegény családból, a többi nagybirtokos szülők gyermeke. Ezt az arányt elsősorban a magas tandíjjal lehet magyarázni. (Évente 70 ezer líra, ehhez járul a könyvek ára és a vizsgadíj.) Néhány szegény családból származó diáknak, ha jó tanulmányi eredményt ér el, nem kell tandíjat fizetnie. Páran ingyen elhelyezést kapnak az internátusbán, néhányuknak pedig az állam ad ösztöndíjat. A tanulási idő négy év. A vizsgák nincsenek időhöz kötve. Két vizsga letétele között nyolc év is eltelhet. Antoniani professzor nevetve jegyezte meg, hogy náluk egy diák negyven évig is tanulhat anélkül, bogy az iskola ezt kifogásolná. Az egyetem hiányosságaként említette azt is, hogy nem fordítanak elég nagy gondot az idegen nyelvek tanítására. Az agrártudományi tanszéknek jelenleg 600 hallgatója 1. Diadalkapu Bolognában 2. Az olasz nők még libtörés esetén sem tagadják meg a női hiúságot. A gipszkötés csúnyaságát talán enyhíti egy tarka masni! 3. Claudio Antoniani (jobboldalt) a mezőgazdasági tanszék professzora 4. Utunk Bolognába a Riviérán keresztül vezetett. Utcarészlet a világhírű tengerparti fürdővárosbél, Vlareggio-bél. 5. Az olasz földművesek mindig védőöltönyt és álarcot viselnek ha vegyi anyagokkal dolgoznak. Nálunk sajnos ez az úvőintézkedés még mindig nem általános sek például olcsóbban kapják a benzint. A gép- és műtrágyavásárlásnál is kedvezményben részesülnek, A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mindezek nem eléggé meggyőző érvek. Tizenöt évvel ezelőtt ugyanis a lakosság 50 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, s ma már alig 20 százaléka. Ezek is idősebb férfiak és asszonyok. A fiatalok hátat fordítottak a mezőgazdaságnak. Éithető ez, hiszen egy hajtási engedéllyel rendelkező fiatal az iparban könnyen megkeresheti a havi 200 ezer lírát, ami a mezőgazdaságban egy mérnök fizetésének felel meg. VI. Az árkádok városában Bologna az egyetlen olasz város, amelynek polgármestere kommunista. Talán kicsit az 6 érdemének tudható be, hogy ebben a városban nem látni koldusokat, nem találni nyomortanyát, nincsenek munkanélküliek, viszont van elég új iskola, s itt az élelem és más közszükségleti cikkek ára alacsonyobb, mint a többi városokban. E félmillió lakosú városban találni Európa egyik legrégibb egyetemét is. Mi is ide igyekezünk, itt vár ránk Claudio Antoniani, az egyetem agrártudományi tanszékének professzora, aki személyes jóbarátja Spaldon mérnöknek, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanárának. Az olasz iskolarendszer felől érdeklődünk. A professzor krétát vesz a kezébe, s mint diákjainak, a táblára rajzolva magyaráz nekünk is. — Olaszországban az alapműveltséget az ötosztályos népiskola nyújtja. A középiskolák klasszikus és tudományos líceumokra oszlanak. A klasszikus iskolák hallgatói az egyetemen folytathatják tanulmányaikat. A tudományos középiskolákból a műszaki irányzatokon helyezkedhetnek el a tanulók. Aki pedig a középiskola befejezése után nem szándékozik tovább tanulni, az mező-5 ;«4t 4 van, s ebből csupán négy a lány. Évente kétszáz diákot vesznek föl, de mire a negyedik évfolyamba jutnak, alig marad belőlük ötven-hatvan. Az iskola befejezése után jelentős részük középiskolákba megy tanítani, a tehetségesebbek a tanszéken maradnak tanársegédnek, az ismeretséggel rendelkezők a járásokon, falvakban, meliorációs központokban helyezkednek el, mint ellenőrök. Akinek egy kis szerencséje van, az az iparban talál magának helyet. Akiknek ezekre a helyekre nem sikerül bejutniuk, azoknak vannak a legkevesebb esélyeik, — azaz kénytelenek a mezőgazdaságban maradni. Szívesen megkérdeztük volna a diákoktól, miért nem akarnak munkahelyül olyan gazdaságokat választani, ahol közvetlenül a termelésben értékesíthetnék tudásukat. Erre, sajnos, már nem kerülhetett sor, mert délután volt előadásuk, s mi nem várhattunk, mert még hosszú út állt előttünk ... Irta és fényképezte H. ZSEBIK SAROLTA
