Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-23 / 34. szám

A bolgár lányok ás a bolgár rúzsák — ők szimbolizálták a fesztivált Borskf felvételei iáink ezúttal néni arattak nagy sports! kert. De azért három arany, három ezüst és két bronzéremmel tértünk haza. — Ml történik nálatok? Forradalom, vagy ellenforradalom? Demokrácia vagy anarchia? Újra kapitalizmust akartok? Meguntátok jó dolgotokat? — szálltak fe lénk a kérdések. S ml magyaráztuk nap mint nap, a villamosban, az üzletekben, a klubokban, összejöveteleinken. Minde­nütt, ahol felmerültek Ilyen és ehhez ha­sonló kérdések. Sok furcsa nézettel kel lett szembenéznünk, viaskodnunk, gyak ran nehéz volt érvelnünk. Ml ugyanis nem támadhattunkl Csak vitázhattunk! Aztán a bolgár sajtó közölte a bratlsla­­val értekezleten elfogadott nyilatkozatot. A nagy feszültség felengedett, és ml hir­telen barátokat találtunk magunk körül. „Ende gut, alles gut!“ — mondta egy német flü, akitől megkér­deztem, hogyan értékeli a csehszlovákiai eseményeket. — Örülök, hogy újra barátok lehetünk — így egy lengyel kislány. Egy moszkvai fiú mosolyogva válaszolta: — Én mindig magukkal éreztem. Nagyon örülök, hogy így alakultak az események. Mindenki el Ismerte, jogunk van arra, hogy saját Utunkon haladjunk a szocializmus felé. Az utolsó napok azután már Igazán feszttváli hangulatban teltek el. Sok fe lejthetetlen barátság szövődött Itt Szófiá ben. Bolgár barátaink kirándulni vittek bennünket. Meghívtak családjukhoz va­sárnapi ebédre. Én két szovjet újságlróbarátommal el­utazásom napján egy Szófia melletti fa­lucskába voltam hivatalos. Birkát vágtak, pezsgőt nyitottak tiszteletünkre. Mert a bolgárok nagyon vendégszeretők. Ebéd közben megdicsértem a finom, porhanyós krumplit.- Nálunk Ilyen nincs, — találtam mon­dani. S a házigazda felásta kis kertjét, hogy egy táskányl válogatott burgonyát adhasson nekem. Vigye el kérem. Ne sértsen meg! — könyörgűtt. S nem maradt más hátra, be­tettük a krumplit az autóba, cipeltem a repülőgépre, egész haza Bratlslaváig. Hát szemszögünkből nézve Ilyen volt a V1T és Bulgária, a rózsák országa. G. VINC2E ILONA Szervezetlen, tízezres tömeg spontán lelkesedéssel fogadta Joszip Broz Tito, jugoszláv elnököt, s búcsúzóul legalább ugyanennyien integettek zászlócskáikkal, és egy emberként kiáltották: Éljen Tito, éljen Tito... A barátság, a lelkesedés jellemezte azt a nagy rokonszenvtüntetést is, amilyet Prága 1945 óta nem látott. Ilyen és hasonló híreket küldtek szét a szemtanúk — a külföldi tudósí­tók az éter hullámain keresztül Prágából az egész világba azokban az órákban, amikor a jugoszláv államfő oly türelmetlenül várt és többször elhalasztott látogatása végre megvalósult. A hetvenéves, hihetetlenül fiatalos, napbarnított, elegáns férfi, a nagy­vonalú politikus, államférfi — aki a sztálini kiközösítés ellenére is kiemel­kedő szerepet játszott a nemzetközi munkásmozgalomban — szürke ka­lapját lengetve, mosolyogva fogadja az ünneplést, s látszik rajta, hogy a népszerűség őszintén meghatja. Már sok-sok hivatalos látogatásra em-TITO elnök Prágában lékezik vissza a különböző országokban, de ezt a prágai fogadtatást ne­hezen hasonlítaná össze valamelyikkel. De Tito marsall meg is érdemelte ezt a fogadtatást. A prágaiak mosolyával tulajdonképpen az egész ország fogadta. Prága ujjongása tükrözte népünk háláját a jugoszláv államfő iránt, aki hóna­pok óta bátorító magatartást tanúsított megújhodási folyamatunkkal szemben. Főleg a varsói levél okozta válság és az ágcsernyői napok ide­jén. Tito elnök elsőként nyújtotl segédkezet. Egyértelműen kiállt demokrati­zálódási folyamatunk mellett, bizalommal tekintett ránk, és gazdasági segítséget is fölajánlott. Az egész világot igyekezett meggyőzni afelől, hogy utunk helyes, és távolról sem fenyegetjük árulással a szocialista tábort. Népünk a barátság e nagyvonalú megnyilvánulását, ezt az erkölcsi tá­maszt az átélt nehéz percekben, mélységes hálával könyveli el. Annál is inkább, mivel jól emlékszünk, hogy Csehszlovákia egykori vezetői negy­venkilenc sötét időszakában, lépten-nyomon ellenséges magatartást tanú­sítottak Jugoszláviával szemben. A józan észt mellőzve hozzájárultak Ju­goszlávia szocializmus felé vezető egyéni útjának ócsárlásához és elíté­léséhez. Jugoszláv barátaink történelmi tapasztalataikból levonták a tanulságot. Talán éppen ezért tekintettek olyan megértéssel helyzetünkre. Mert — mint Tito elnök mondotta egy sajtóértekezleten — a nemzeteink közötti rokonszenv és kapcsolat mély és erős, az átvészelt nehéz idők ellenére is. A két ország között a szocializmus építésében nagyon sok a közös vo­nás. Ezért a legfelsőbb pártszervek képviselőinek tárgyalásai a legszivé­­lyesebb légkörben zajlottak le. A jövőben szorosabb gazdasági együtt­működésre számíthatunk, konkrét tárgyalások folytak bizonyos vállalatok együltműködéséröl, közös beruházásokról, valamint közös kutató és tudo­mányos munkáról, továbbá egy közös bank felállításáról is. — Biztosíthatom önöket — mondotta a búcsúzásnál Tito elnök — hogy Jugoszlávia a továbbiakban is támogatni fogja Csehszlovákiát fejlődésé­nek útján. Mi habozás nélkül mindig önök mellé állunk, és elsősorban a döntő percekben. Tudjuk, hogy Jugoszlávia mindig is mellettünk állt, tudjuk, hogy a ju­goszláv kommunisták szolidaritása mindig is kétségtelen volt, ami a bel­­ügyekbe való be nem avatkozást illeti, és magatartásuk saját utunk ke­lesésében is nagy erkölcsi támogatást jelentett. Már csak azért is bizto­sak vagyunk abban, hogy e látogatás rendkívül szívélyes, őszinte lég­köre hozzájárul a népeink között már meglevő, hagyományos barátság további elmélyítéséhez. René Kraus

Next

/
Oldalképek
Tartalom