Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-09 / 32. szám
Gondolatok asszonysorsokról KÁRBA VESZETT TUDÁS Büszke statisztikák kimutatják, évente mennyi ezer leány szerez iskoláinkon közép, vagy főiskolai végzettséget. Kevésbé büszke, sőt szomorú statisztikák viszont kimutatják, hogy a népgazdaságban a dolgozó nők többsége — döntő többsége — a legigénytelenebb munkahelyeken dolgozik, sokszor a nagyképesítésű nők is képzettségüknek nem megfelelő, sokkal alacsonyabb munkahelyeket töltenek be. Nyilvánvaló, hogy így rengeteg tudás, a tudás megszerzésére fordított energia kárba vész. Miért van ez így? Utánajártam néhány asszonysorsnak, s kitűnt: A vizsgált személyeknél az élet sora rendszerint a következő: iskola — munkahely — férjhezmenés — szülés — munkából kimaradás — visszatérés a munkahelyre. De vigyázat! Ez a visszatérés a munkahelyre már más szinten történik, mint az első munkábaállás. És itt kell keresnünk felvetett kérdésünk válaszát. F. A. zootechnikus esete: 17 éves korában zootechnikusi diplomával elhagyja a szakközépiskolát, rövid gyakorlat után jó elhelyezkedést talál a mezőgazdasági termelési igazgatóságon. Itt megismerkedik leendő férjével, majd hozzámegy feleségül. A férj aránylag jól keres, az első gyermek után az asszony kimarad a munkából. Szül még egy kisleányt és hét évig nincsen alkalmazásban. Amikor már mindkét gyerek iskolás korba jut, napközibe Íratja őket és ismét munkát keres. (Nőnek a gyerekek, jól jön a férj keresetéhez még valami). Lehetősége nyílik folytatni zootechnikusi munkáját 1700 koronás fizetéssel. Ez azonban egész embert kíván, sok kiutazással jár, keveset lehetne a gyerekekkel, még kevesebbet törődhetne a háztartással. Négyórás munkát vállal inkább, 700 koronás fizetéssel. A postán leveleket osztályoz a vállalatok számára. R. G. énekesnő esete: Zeneművészeti főiskolát végez a Janácek Akadémián, majd vidéki operaegyüttesben helyezkedik el. Kollégájához megy férjhez. Az első gyermek már lehetetlenné teszi a turnékrajárást. A második mór akadályt jelent a délelőtti próbák és az esti előadások munkaidejében is. A hivatás ugyancsak egész embert kíván. Az anya győz, kimarad. Amikor a gyerekek felcseperednek, olyan munkahelyet keres, amely nem foglalja le estéit és nem teszi rabjává egész énjét. Ez már nem lehet színpad. Adminisztratív munkaerőként dolgozik járási intézményben. A. D. építészmérnök esete: Építészeti főiskola, panelgyár, majd építésvezetői tisztség. Ismét az előbbi körforgás: férjhezmenés, gyermek. Az építésvezetőnek úgyszólván mindig az építkezésen kell lennie, szemmel tartania a munka minden mozzanatát. Kiutazások, elnyúló értekezletek. Gyermek mellett ezt nem lehet. A férj többet keres, ki lehet moradni a munkából, Visszatérés után műszaki rajzoló ugyanannál az építővállalatnál, amelynél azelőtt építésvezető volt. A fenti három példa témájától némileg eltér a két további: H. K. szövőnő esete: üzemi szakképzettséget szerez, majd kiváló szakmunkássá válik. Kilátása van esti ipariskola elvégzésére, de közben a családalapítás elodázza ezt az elhatározást. A gyermekek felcseperedése után ismét napirendre kerül a továbbképzés kérdése. Ugyanilyen elhatározás előtt áll a férj is. Meghányják-vetik a dolgokat, s arra a következtetésre jutnak, hogy a férj nagyobb esélylyel tanulhat tovább, s nagyobb eredménnyel, mert jövedelme így többet hoz a konyhára, mint amenynyit az asszony továbbtanulása hozna. Az asszony feláldozza karrierjét és segédmunkát vállal eredeti szövőnői fizetésénél sokkal alacsonyabb bérért. Zs. A. diáklány esete: A magyar tannyelvű középiskolán érettségizett, majd felvételire jelentkezett a nyitrai pedagógiai főiskolára. A felvételit letette, de helyszűke miatt kimaradt. Elhelyezkedést keresett lakhelye közelében egy üzem irodájában. Itt azonban közgazdasági iskola növendékeire van szükség, az általános műveltséget nyújtó középiskolai érettségi nem nyújt képesítést üzemi adminisztrációra. A leány — még mielőtt a családalapítással járó gondok és korlátozások érték volna — máris eltehette érettségi bizonyítványát és beállhatott segédmunkásnak az említett üzembe. A raktárban anyag-osztályozó. Mint a fentiekből — a vizsgált személyek esetei közül csupán kiragadott példákból — látható, a szakképzettségnek nem megfelelő munka vállalását a nők leggyakrabban maguk határozzák el, többnyire a gyermekek felcseperedése utáni munkavállaláskor. Külső okok — a vállalatok idegenedése a női munkaerőktől — ugyancsak nagy szerepet játszanak, mint pl. annál az építészeti ipariskolát végzett ipolysági leánynál, aki telefonközpontban dolgozik építőmesteri képesítésével. Számbelileg az ilyen esetek azonban ritkábbak, mint a családi, gyermeknevelési okok miatt igénytelenebb munka vállalása. Szinte általános jelenség napjainkban, hogy családalapítás után az asszonyok tudatában összeütközik két hivatás: az anyai és az, amelyet az iskolában választottak. Rendszerint kompromiszszum az eredmény — választott hivatását csak részben, anyai hivatását pedig mégis betölti. Mondani sem kell talán, hogy az ilyen megoldások a társadalom szempontjából — sok tízezer nőnél — óriási károkat jelentenek, rengeteg kihasználatlan tudást, energiát, a tudás megszerzésére fordított összegek elvesztését jelentik. A család szempontjából pedig a lehetőségekhez mérten aránytalanul csekélyebb bevételeket. Hiszen elméletileg pl. a zootechnikus-mérnök házaspár havi bevétele kb. 4—5000 korona lehetne, de gyakorlatban a postaosztályozómérnök házaspáré csupán 3—3500 korona. És ez a csökkenés éppen akkor következik be, amikor a gyerekek ruházása, taníttatása a legigényesebb. Az úgynevezett „második munkavállalás" problémája ma még megoldatlan. Megoldást kínálnak, legalább részben, a szolgáltatások bővítésére, a napközi otthonok színvonalának emelésére készülő tervek. A megoldás keresése azonban illetékes szakintézmények feladata. Mi e helyütt csupán e probléma létezésére és jelentőségére akartunk rámutatni. Vilcsek Géza
