Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-09 / 32. szám
„Hullámzó Balaton tetején Július elsején kora reggel a bratislavai Skovrancia utca 1-es számú háza előtt már jókora bőröndhalmaz állt, és a mintegy másfél száz tulajdonos előtt egy kérdés lebegett: — Milyen lesz az elkövetkezendő 14 nap? Négy személyszállító és három műszaki felszereléssel megrakott autóbusz, továbbá két személyautó a törzskarral, katonai pontossággal indult az országhatár felé. Már csak azért is katonai pontossággal, mert a Nálepka kapitányról elnevezett Katonai Művészegyüttest — a Munkaérdemrend tulajdonosát — vitték magyarországi kőrútjára. Ennek a turnénak a jelentőségét az is növelte, hogy a Kultúrügyi Minisztérium megbízásából ez az együttes képviselte elsőként a csehszlovák művészéletet az új csehszlovák-magyar együttműködési szerződés aláírása után. Az utasok között tárgyilagos útiterv járt körbe, amelyből megtudtuk, hol fogunk lakni, hol étkezni, hol lesznek az’ előadások. Persze, ezek csupán száraz adatok voltak, s így továbbra is nyitott maradt a mindnyájunkat foglalkoztató kérdés, hogy mi vár ránk? Pár száz méterrel a határ átlépése után az autósor megállt. Itt került sor az első találkozásra vendéglátóinkkal — a Magyar Néphadsereg küldöttségével. A virágcsokrok kissé furcsán hatottak az egyenruhás férfiak kezében, de annál melegebbek voltak az első kézszorítások, baráti ölelések; egy rokonszenves fiatalasszony tolmácsolt a TV-kamerák búgása közben, amelyek megörökítették ezt a nagyon kedves, mégis katonásan egyszerű és rövid fogadtatást. De a kérdés, hogy „mi lesz tovább?" még mindig ott motoszkál a fejünkben ... „Karavánunk" meggyarapodott vendéglátóink két kocsijával, az élen pedig a magyar rendőrség motorkerékpárosai haladtak, hogy biztosítsák a szabad utat. Az emberek a járdákon kíváncsian tekintettek utánunk, egyikükmásikuk üdvözlésképpen integetett. A végtelen mezőségek legelésző nyájaikkal, jellegzetes gémeskútjaikkal figyel-Hamisítatlan V« meztettek, hogy már jó messzire kerültünk otthonról. Az első állomás Zalaegerszeg. Természetesen, a szálló előtt álltunk meg, a fő utcán még a forgalom is szünetelt néhány pillanatra. Mosolygó emberek jöttek elénk, ölelésre tárt karokkal, virággal, s közvetlenül közénk keveredtek. Oldó barátunk a körülöttünk nyüzsgő apróságoknak kiosztotta az utolsó jelvényeket is, pedig azt hitte, hogy készlete kitart majd az utolsó napig. A „mi vár ránk" izgató kérdésére már megkaptuk az első feleletet. Szívélyesség és megint csak szívélyesség kísérte minden lépésünket. Az első előadás. A hőmérő higanyszála jóval túllépte a 30 fokot, de a kánikula ellenére a „kultúra szentélye" zsúfolásig megtelt. A függöny mögött és a függöny előtt feszült várakozással telített a hangulat. Novák zenéjének első taktusai teremtették meg a közös nevezőt, áttörve a rivalda fényfalán. Újból és újból felhangzik a nyiltszíni taps. Az előadás befejeztével a színpad szinte lángba borult a vörös gladiolák rengetegétől, s ebben a színpompában végképp értelmét vesztette a kérdés, vajon hogyan fogadják művészetünket?! Ugyanilyen élményekkel, sikerekkel várt bennünket Keszthely, Tapolca, Szolnok, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Békéscsaba, Cegléd, Budapest és Mátyusfölde, sőt a fővárosi diplomáciai testület előtt tartott előadásunk is. A számtalan fogadáson, koktélpartin, banketten elhangzott méltatások közül engedjék meg, hogy a Magyar Néphadsereg egyik magasrangú tisztjének szavait idézzem, aki elöljáróban hangsúlyozta: nem a vendéglátót kötelező udvariasság készteti e szavakra, hanem benyomásait, amelyeket részben az előadás, részben nemrégi csehszlovákiai látogatása keltett benne. — Tolmácsolják Csehszlovákia népének ismételt hálánkat azért, hogy a Varsói Szerződés tagállamai legutóbbi törzskari gyakorlatain milyen szeretettel és figyelmességgel vettek körül bennünket. Mi tehát arra törekszünk, hogy önök is úgy érezzék magukat minólunk, Műsorunk egyik szép jelenete Zöld álom, 200X150 cm. A. Haííák felvétele Az Art Protis a gobelin unokája Mai életünk a technika hatalmas fejlődésének sodrában zajlik. Naponta új eljárások, új találmányok, eszközök, új anyagok, formák születnek. Mindannyian résztvevői, szemtanúi, közreműködői, vagy legalábbis élvezői vagyunk ezeknek a változásoknak. Nem mehetünk el mellettük közömbösen, mert beleszólnak életünkbe, új lehetőségeket, egyre modernebb, praktikusabb megoldásokat tárnak elénk, amelyek szebbé, kellemesebbé, elviselhetőbbé kívánják tenni a mai rohanó kor emberének környezetét. Az ember legközvetlenebb környezete az otthona, amelyben a szépérzéknek és az ízlés fejlődésének összhangban kell lennie a modern kor fejlett kultúrájával. Lakástervezőink, bútorgyáraink, lakástextilt gyártó üzemeink egyre inkább arra törekednek, hogy a szükségleti tárgyak használhatósága mellett az ízlés és a művészet is minél jobbifh érvényesüljön az otthonok falai között. A mai fiatal házasok egyre nagyobb gondot fordítanak lakásuk berendezésére. Nagy körültekintéssel választják meg a függönyt, a szőnyeget, a dísztárgyakat, vagyis a berendezés fontos kiegészítő darabjait, amelyekkel az üres falakból és sivár bútorokból álló helyiségeket kellemes otthonná lehet varázsolni. Ilyen varázshatásuk van a modern lakásokban az Art Protis faliszőnyegeknek, a múlt századok csodálatos, kézzel hímzett gobelinjei mai unokáinak. A Kelet-Szlovákiai Képtár kassai kiállítási termeiben Takács Béla festőművész mutatja be Art Protis alkotásait. Szemben állok az alkotásokkal. Gondolatban a színek élénk vonalaiban, az árnyalatok bársonyos egymáshoz simulásában, a kép és a képzelet között igyekszem hasonlatot keresni. Én talán délibábnak, vagy tükörképnek nevezném, de mestere, az elkalandozó fantáziák megfékezéséül, saját elképzelése szerint „Éjszakai ritmusoknak" nevezte el. A másik, tenger mélyén lebegő moszatok és polipok kékeszöld világának csodás varázsát nyújtó műremek elnevezése: „Zöld álom". (gy sorolhatnám tovább a neonfény. nyel tündöklő színpompás faliszőnyegfantáziákat. Csoportosan és egyenként egy nem mindennapi kiállítás anyagát képezik, amely az alkotóművész csa. pongó képzelete, és egy új, az egész világon páratlan textil-technika eredményeként mutatkozik be a nagyközönség előtt. A sokoldalú, tehetséges, fiatal művész a festészet, grafika, mo-
