Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-02 / 31. szám

amikor akarja. Elvégre nem a megélhetése függ tőle, hanem csak az, több, esetleg kevesebb lesz-e a pénz a családban.

Számos mezégazdaságl üzemben Jobb munkakörülményeket tapasztaltam, mint az öreg gyárban. Sok lebecsült és látszólag Igénytelen hivatás sokkal többet nyújt az asszonyoknak mind kereset, mind érvényesülés tekintetében, mint a szövőgyár. Az elavult üzemben tapasztaltak arra engednek következtetni, hogy az alkalmaztatásnak ez az átmeneti jellege bizonytalanságot és a munkához való viszony lazulását eredményezi a nőknél. A termelés szempontjából viszont sokkal nehezebb eleget tenni a követelményeknek, ha nem állandó, sok éves tapasztalattal rendelkező emberekkel kell dolgozni. A 88 decibel], a 35 fokos hőség, a kllátástalanság és az elavult berendezések veszélyessége — tehát a munkakörnyezet — nem jó a nőknek, de az Iparnak sem. Az apátfalusi Pofana saját erejéből modernizálhat csak. Ez nagyon csekély és nagyon vontatott korszerűsítést Jelent. Gyökeres változásra saját erőből — a mai gazdaságirányítási rendszernél — nem lehet számítani.

Más üzemekben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaerők állandósítása, szakképzettsége, munkához való viszonya nagymértékben attól függ, milyen távlatokat látnak maguk előtt, az Itteni dolgozó fiatal nők. Modern, vagy gyorsan modernizálódó üzemekben bonyolultabb termelésre térnek át, tehát tanulni kell. A bonyolultabb, Igényesebb munka nemcsak a kereseti igényeket elégíti ki, hanem az egyéni érvényesülési Igényeket Is. Sőt, jártam olyan üzemekben, ahol szebb munkakörnyezetre találtak sokan, mint amilyen otthonukban van. Ahol a gyár a haladást jelenti a környéken — minden vonatkozásban: az egymás közti viszony, a higiénia, a társadalmi kapcsolatok, önképzés, gondolkodásmód szempontjából Is. Az öregecske textiliparban nincs ez így. A 88 declbell és a 35 fok kiveri az agyból a gondolat szilánkjait Is, s a gyár valóban csak átmeneti kereseti forrássá, szükségmegoldássá alakul.

A textilipar gyökeres, nagyvonalú korszerűsítése, munkakörnyezetének alapos megjavítása egyenlő sok ezer nő életmódjának megjavításával. A női egyenjogúság, érvényesülési lehetőség, önreallzálás üres szólam marad sok ezer textilipari munkásnő számára, ha a közszükségleti Ipar nem töri át merész beruházásokkal a rossz munkakörülmények miatt alacsony színvonalú és így drága termelés folytán saját erőből csak lassan modernizálódó gyárak varázskörét. A repülőgép motort túlharsogó szövőgépek zajában elvész az a női remény, hogy az asszony családi viszonyaitól függetlenül, saját munkájával képes legyen megtalálni munkahelyén érvényesülését, akár egész életre. Így azonban a munka — a nagyszerű exportszövetek gyártása — csak Ideiglenes, 5—8 éves szükségmegoldás marad a nők számára.

V1LCSEK GÉZA

és 35 fok

zsikák ?

Minden asszony maga tudja, mire képes, mit bir. Ha Csákányiné nem akarta elvállalni, nem kellett volna öt rábeszélni erre a tisztségre. Vagy talán nincs Kürtön egy asszony sem, aki alkalmas lenne az elnöki teendőkre, s szívesen is csinálnál

— Volt is és van is — mondja Csölle Julianna. — A hatvanas évek elején, amikor én is tagja voltam a nőbizottságnak, volt tekintélyünk a faluban. Horvathné volt az elnöknő, aki a kora miatt ugyan leköszönt a tisztségről, de még most is sok hasznos tanáccsal tudná ellátni az utódait, ha megkérnék rá. Ebben az időben épült a falu első kisüzeme, a pékség. Ml voltunk azok, akik pénzt gyűjtöttünk, hogy megkezdhessék az építkezést. Kenyerünk hire azóta átlépte az országhatárt. Tavaly minden héten egy bécsi kocsi járt ide. 8—10 ^tenyérért. Ha rosszul állt a szövetkezet ssénája, a nőbizottság szervezett brigádokat.

— Hogy most miért nem dolgozom a nőszövetségben? Egy alkalommal azzal gyanúsítottak, hogy napraforgót vittem haza a közösből. S éppen a nőbizottság három tagja terjesztette ezt a hírt rólam a faluban. Bebizonyosodott, hogy csak rá-Salom volt, de engem nagyon bántott, ogy éppen ők feltételezik rólam, akik ismernek és tudják, hogy milyen szívesen dolgoztam a közös érdekében, ezért kiléptem.

— Hogyan dolgozzunk mi, amikor a falu vezetői sem mutatnak példát — mondotta egy másik asszony, aki nem kívánja, hogy megnevezzük. — Nincs elintézve az időseknek az új törvény szerinti nyugdija sem. Nézzen csak körül a faluban, kavicsosak az utcák, nincsenek járdák, az iskola építése is egyik évről a másikra húzódik. Nem történik itt semmi I

— Ha most megtörténtek volna a választások, lett volna változás a vezetőségben — mondja Oaál Géza a HNB elnöke. - Kilenc képviselőt is kicseréltek volna. Egyelőre azonban marad a régi. Még nem tettük meg az előkészületeket az új választásokra, hiszen semmi útmutatást erre vonatkozólag nem kaptunk. S ami a felvetett panaszokat illeti, amíg a nemzeti bizottságok nem voltak önállóak, minden falunak — köztük Kürtnek is — a fejlődése attól függött, mennyi pénzt adott rá a járási nemzeti bizottság. Amikor 1966-ban önállóbbak lettünk, négy helyi gazdálkodási üzemünk volt. A pékség, a lakatosmühely, fodrász és borbély. Ezeknek a tiszta jövedelme kevés volt ahhoz, hogy nagyarányú építkezésekbe kezdjünk. S ráadásul tavaly leégett a péküzem, 40 000 koronába került az újraépítése. Az igaz, hogy az utcáink porosak csak egyetlen utcát hozatott rendbe az állam. Nekünk pedig aligha lesz annyi pénzünk, hogy a többi utcát pormentesltsük. A járdák építését már megkezdtük. Ez idén háromkilométeres szakaszt szeretnénk elkészíteni. Az iskola építése is sorra kerül. Most intézzük az építkezési vállalattal a tervrajzok kidolgozását. Az építkezést a szövetkezettől kapott 300 000 korona földadóból kezdjük el. Az egész beruházás 1,200 000 koronáTBrflk János pék, akt olyan J6 kenyeret sflt, amelynek híre átlépte az országhatárt.

A siers6 telvételal

ba kerül majd, ebből 900 000 koronát az államtól kapunk az építkezésre.

A korlátlan véleménynyilvánítások időszakában élünk s bizony nem könynyü most vezető embernek lenni a legkisebb faluban sem.

Kürtnek 1100 lakosa van. A falu gondja-baja az elnök, Gaál Géza és Polin Zoltánné hivatalvezető, a HNB két alkalmazottjának vállán nyugszik. Nem csoda hát, ha nem jut mindenre idejük, vagy ha munkájukról, terveikről most nem jutott idejük szólni. Tény az, hogy mióta önálló a nemzeti bizottság, nem gazdálkodtak rosszul. Hogy a jövőben több, jobb munkára lesz szükség? Az természetes. Ez a HNB dolgozóinak éppúgy célja, érdeke, mint a többi kürti lakosé. A nőszövetség mint minden faluban, Kürtön is nagy segítségére lehetne a HNB-nek a falu dolgozói ügyeinek intézésében, a társadalmi munka szervezésében. Éppen azért elsőrendű feladat ezt a tömegszervezetet talpraállítani. Az új választásokig megbízhatnának egy ideiglenes vezetőséget, amely addig irányítaná a nőszövetség ntunkáját is ami most a leglényegesebb —, végezné a tagtoborzást. Hiszen vannak a faluban szervezésre, közérdekű tevékenységre alkalmas asszonyok. Például a négy képviselő: Hajas Gusztávné, Hájas Jázsefné, Czére Lászlóné, Polin Zoltánné. Az ő mandátumukat a — valószínűleg egy év múlva sorra kerülő — választásokig meghosszabbította a Nemzetgyűlés. És hogy megérdemlik választóik bizalmát, éppen most, a demokráciát vajúdó nehéz időszakban kell bebizonyitaniok. Az újért, a szocialista társadalom igazi arcának formálásáért vívott küzdelemben való aktiv részvétellel.

KONVICSKA ELVIRA