Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-24 / 21. szám
jón . Egy ideig Shakespeore: Rómeó és Júlia című drámájának hőse, Mercuccio volt a kedvencem. Színházi alakításaimat nem tudom megbírálni. De ha filmen látom magom, mindig káromkodok. Ugyanis sohasem tetszem önmagomnak... De ez az elégedetlenség talán nem rossz: legalább nem bizakodom el. A színházat, a filmet és a Tv-t egyformán szeretem. S hogy el ne felejtsem, Stekly filmrendező fedezett fel, mégpedig kék szemem és görbe orrom miatt. — Babonás? — De még mennyire I Hat ökörrel sem húznának át egy kanálison. — A legnagyobb élménye? — Sokat jártam külföldön, mind a kelet-európai, mind a nyugat-európai államokban. Legnagyobb élményem annak tapasztalása, hogy jó emberek mindenütt vannak. Baráti körömet is olyanokból választom ki, akik őszinték, mert szívből utálom a gonoszságot és az alattomosságot. — Ha ilyen nagyra becsüli az emberek lelki tisztaságát, megengedi, hogy megkérdezzem: önnek nincsenek rossz tulajdonságai? — Dehogyis nem. Nagyon sok. Csak nem olyanok, amelyekkel bárkinek is árthatnék. S ha ártok, csak saját magamnak, ez viszont senkit sem zavarhat. — A szerelemről szívesen nyilatkozik, ugye? — Igen ... Volt egy nagy diákszerelmem. Nagyon hasonlított Marina Vlady-ra. S ha választhatnék, kivel szeretnék szívesen szerepelni, akkor őt választanám. Azért mert kitűnő színésznő és nagyszerű ember. Félreértés ne essék: ezzel nem akarok Marina Vlady-nak szerelmet vallani, csak külseje szép emlékeket idéz fel bennem. — Mit becsül a nőkben legjobban? — A lelki és a testi tisztaságot. Vége a szünetnek. „Brzobohaty, a színpadra!" — hallom. — Sajnos mennem kell. Még csak három rövid kis kérdésre válaszol.. —.kérleltem. No, jól van. De ön fog kikapni a rendezőtől. Tehát gyorsan I — Élete legnagyobb sikere? — Az, hogy optimista vagyok és nem lettem szkeptikus. — Titkos kívánsága? — Sok pénzem legyen, hogy majd nagylelkűen a csehszlovákiai utak megjavítására adományozhassam. Mi üzen a Nő olvasóinak? Legyenek elégedettek az élettel, ha a körülmények csak egy kicsit is megengedikI Viszontlátásra, sietnem kell, csak sajnálom, — mondta még futtában — hogy nem jutott idő arra, hogy én is jól kikérdezzem önti Kovács Antal kényes feladattal. Erről a küldetésről, amely nyilván a biztonsági szolgálattal van összefüggésben, senki sem tud semmi biztosat. De Backy nagy hibát követett el: a Via Veneto-n sétált, s itt Miriam Nasalli Rocca di Cornegliano márkinő, akivel együtt volt az intézetben, fölismerte. Backy végül is kénytelen volt ennek a főúri háznak a vendége lenni; persze a titkos szolgálat módszereinek megfelelően mindent megtett, hogy elterelje a figyelmet valódi küldetéséről. Egy szép napon hajnali ötkor, sportos öltözékben, elhagyta a házat. A grófnő a „szökést" nem vette észre. Rövidesen megtudta, hogy Jacqueline egy vadászaton könnyen megsebesült. Kíváncsiságát azonban alaposan lehűtötte a francia nagykövetség egyik hivatalnokának közbelépése, aki ellátogatott e főúri házba, s a ház asszonyát nyomatékosan felkérte, hogy a továbbiakban ne érdeklődjön az ügy felöl. Néhány nappal ez után a beszélgetés után francia katonai repülőgép érkezett a Ciampinora — talán a szép Backy-ért. Mindeddig nincsen tisztázva, milyen természetű volt ez az incidens, amely De Gaulle „Marianne"ját érte, de egy biztos, hogy azon a vadászaton a hölgy hátsó felében jó maroknyi sörétet „helyeztek" el. Viszon bizonyos az, hogy Backy most visszatért Rómába, nyilván azért, hogy a rábízott ügyet elintézze. Ugyanis Róma belvárosában látták két szépség között, akik minden valószínűség szerint Franciaország „első testömöjének" testőrei. Biztonságban vannak... mert mi is történhetik ilyen jól felkészült három hölggyel? A tábornoknak viszont el kell viselnie női testőrsége otthon maradt 29 tagjának őrült versengését az elsőségért... Mineddig ez az egyetlen áldozat, amelyet a római egyezkedések oltárán kell hoznia V. N. vezetésével, valamint Vránková és Zrubková tervezők közreműködésével. A modelleket a Divatházak Éva és Styl, rendelésre dolgozó szalonjai varrták, továbbá a Dunaj áruház részére dolgozó, ismert bratislavai VKUS üzem. A mintasorozat modelljei kizárólag csehszlovák ruhaanyagokból készültek, amelyeket megrendelésre a Centrotex a Szovjetunióba is szállíthat. Ugyanígy a Jablonex külkereskedelmi vállalat a bemutatott divatékszereket megrendelésre külföldre is szállítja. A modelleket kiegészítő cipők a kiváló brnoi SNAHA és a gottwaldovi Svit, n. v. gyártmányai. A csehszlovákiai PRlOR-áruházakat a prágai PRAGO-MÓDA divatház és a bratislavai PRIOR-DUNAJ áruház képviseli május második felében Kijevben, Moszkvában, Ogyesszában és a Krimfélszigeten. A szovjetunióbeli divatbemutatót a moszkvai GUM áruház rendezi az 1967 novemberében Csehszlovákiában megtartott GUM-divatbemutató alkalmával megkötött baráti egyezség értelmében. Hazánk kollekciója a világdivat irányzatát követi, egyben alkalmazkodik a mi életstílusunkhoz, és a hagyományos kifogástalan szabászmunka jellemzi. A mintasorozatot úgy állították össze, hogy a modellek áruházi értékesítésre is megfelelnek, vagyis kis sorozatú konfekció: gyártásra is alkalmasak, s amellett az egész kollekció egységes szalonjellegü sorozatot képez. A bemutatott mintasorozat ВО modellből áll, amely különböző alkalmakra megfelelő 10 témaegység szerint van csoportosítva. Minden csoportba 8 modell tartozik, ebből 4 fiatalos, 4 pedig nőies stílusú. A bemutató modelljei az 1968-as nyári, őszi és téli öltözékeket képviselik, az utcai ruhától kezdve egészen a nagyestélyi toalettig. Mint a világdivatban általában, a mi modelljeinken is képviselve vannak a népi motívumok, különösen az ún. „Apres ski" sportöltözékeken. A cseh, morva és szlovák népviselet volt az irányadó, ezek eredeti, jellegzetes népi elemeit alkalmazták a mai modern öltözékeken. A kollekciót az „Atelier módnej linie Domu módneho odievania" (a Divatházak divatműterme) tervezte, Niko Pauzdra főtervező {У&
