Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-24 / 21. szám
A színészekről köztudomású, hogy egy „kis" fáradságba kerül egyrészt megtalálni őket, másrészt elérni, hogy egy pár percet szánjanak a beszélgetésre. Hiszen ez a befutóitoknál érthető is: a film, színház, tv és egyéb elfoglaltság sok időt igényelnek. És így megy ez náluk nap mint nap, örökös körforgásban .. . Tehát mi is körbe körbe szaladgáltunk, míg végre rábukkantunk Radoslav Brzobohatyra. A Tvben azt mondták: „Éppen most ment el a filmstúdióba ..." A filmstúdióban felvilágosítottak, hogy már otthon lesz. A lakásán meglepetten néztek ránk: „Haza nem jöhetett, mert már a színházban kell lennie “ Mit tehettünk mást, fogtunk egy taxit, és irány a színház. — Kérem, most előadás van, nem szabad zavarni — mondták szigorúan. Majd a szünetben talán előkerül, gondoltuk magunkban, és mindenre elszántan letelepedtünk a színház portája melletti pádon, és csoda történt: Radoslav Brzobohaty teljes életnagyságban előttünk termett. — Zavarjuk, ugye? De szeretnénk önnek egy-két kérdést föltenni. — Parancsoljon ... — hallottam meglepődve. — Szeretek válaszolni, azért is, mert nagyon kíváncsi I I I I I ZÜNETBEN természetű vagyok, és különösképpen szeretek én is kérdezősködni. Tehát kezdhetem? — Félreértés ne essék! Én szeretném önt vallatni , Hát akkor rajta ... De előre figyelmeztetem — vágott közbe, mielőtt még elkezdtem volna a vallatást — arra a kérdésre, hány éves vagyok, nem válaszolok! — Miért? — néztem rá megütközve — hiszen még fiatall — Elővigyázatos vagyok a jövőt illetően. — Tehát miről beszél szívesen és miről nem? — Szívesen a munkámról meg a szerelemről, viszont az iskolában töltött éveimről nem. — Miért? — Nem azért, mintha nem szerettem volna iskolába járni, csak ha ma tanáraimmal találkozom, mindig azt mondogatják, hogy ősz hajukat nekem köszönhetik. Ugyanis mindig rossz jegyem volt magaviseletből, de nem tudom miért. .. — Tehát maradjunk a munkánál . . . — Remélem nem kell külön hangoztatnom, ha még egyszer pályát választanék, ismét így döntenék. Előfordul néha, ha nem megy minden úgy, ahogy elképzelem, szeretnék rögtön megfutamodni. De ez csak öt percig tart, mert ez alatt az idő alatt a felhők szétfoszlanak, s ismét kisüt a nap. Igazán szívvel-lélekkel végzem a munkámat. Minden szerepemet szeretem. Kedvenc szerepeim nincsenek. De mégis... £ <D 0 V) <D I N О О Úgy mint a Buckingham palota őreit — különleges követelmények szerint választják ki őket, előírják a testmagasságot és egyéb méreteket. Most De Gaulle fektetett föl ilyen szabályzatot, amely szerint testörségét kiválasztja. Csakhogy ebben az esetben nőkről van szó. Annak a vállalkozó szellemű hölgynek, aki erre a szolgálatra akar jelentkezni, legalább olyan magasnak kell lennie, mint egy tábornoknak, ezenkívül csakis csinos, sporttípusúak jelentkezhetnek, tudniuk kell a támadás és a védekezés különféle módjait, á la James Bond. A „reformra" váratlan hirtelenséggel került sor. A nagy tábornok, aki már halálosan unta a rút és otromba férfiakat közvetlen titkos testőrségében, megbízta az őrség parancsnokát, hogy mintegy 30, megfelelő tulajdonsággal rendelkező polgárnőt válasszon ki. E parancs alapján különleges bizottságot szerveztek, amely о prefektusok segítségével az összes megyében feltűnés nélkül jelölteket választott. Az eredmény: az ország minden részéből a kívánalmaknak megfelelő választottak (harminc éven aluliak!) különleges vizsgákon és kiképzéseken vettek részt, amelyen a karatéban, a judoban, többféle fegyvernemben s más versenyszámban, tudományágban bizonyították be rátermettségüket. A szokatlan versengés azzal zárult, hogy 32 gyönyörű nőt bíztak meg azzal a feladattal, hogy a tábornok testi épsége felett őrködjék. Mondanunk sem kell, hogy az éberség e harminckét „odaliszkja" között nemes versengés indult az elsőbbségi sorrendet illetően. Némi huzavona után kinevezték a „elsőt". A választás Jacqueline Camus-ra esett, akit munkatársai körében „Backy"-nak becéznek. Szépsége vetekedik a legszebb színésznőkével, úgy tud bánni a fegyverrel, hogy mindkét kezével pontosan célba talál, tud repülőgépet vezetni (ott-tartózkodnak annak a gépnek a pilótakabinjában, amely a tábornokot Kanadába szállította), elsősegélyt nyújthat sebészi beavatkozással együtt, kiismeri magát a mérgekben, a fényképezésben, tisztában van az infravörös sugarak használatával, tökéletes az okirathamisitásban, raffináltan el tudja helyezni a mikromikrofont akár egy olivabogyóban, tud hipnotizálni és hibátlanul bírja az előírt hat idegen nyelvet, valamint kiismeri magát az önvédelem valamennyi orientális módjában. Mint az összes közül a legjobbat, Jacquelint bízták meg egy Rómában elintézendő nagyon
