Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-17 / 20. szám
Ünnepély a víz alatt Az ünnepély, amelyről beszámolunk, a legendás hírű ünnepségek közé tartozik. Persze, ha mindannyian búvárok lennénk, — úgy mint a meghívottak s főleg a beavatottak — nem Is tartanánk olyan nagy kttlönlegesságnek. Avril Langrldge kisasszony nemrig töltötte be huszonegyedik életévét. Nagykorú lett, s ezt a fontos eseményt valóban ünnepélyes keretek között akarta megülni — hadd tudjon róla egész szülőföldje, a szép Anglia. Avril csinos és fiatal, szeret úszni, de még ennél is jobban kedveli a búvárkodást. Így aztán a szétküldött meghívókon ilyen utőirat állt: öltözék — fürdőruha, oxigénpalaok, automatika, szemüveg, uszonyok. S az ünnepi köszöntőre víz alatt, három-méteres mélységben került sor — hamisítatlan pezsgővel, tortával, terített asztallal, poharakkal egyetemben. A búvárkodás ma az egész világon divat. Sőt, gazdag hagyományokra tekint vissza. Például Mezopotámiában 4000 éves frízt találtak, amely búvárt ábrázol. Arlszí itelesz lélegzőmasinát szerkeszt. Az 1820-as évben a holland Cornelius van Drebbel tizenkét személyes tengeralattjárót tervez, amelyet az evezősök számára lágző-osÖvekkel szerel tel. Feltalálója átúszta vele a Temzét. A múlt században, 1885-ben Rouquarol mérnök és Denayrouse katonatiszt olyan légzőberendezést szerkesztett, amely hasonló a nyomásos készülékekhez. Ezzel a szerkezettel mintegy 50 méteres mélységbe szálltak le. Röviddel a második világháború után a svéd Zetterström légzőkészülékében oxigén és hidrogén vegyttletet próbál kt, de amikor 180 méteres mélységbe száll alá, tragikusan elpusztul. A Sogetram társaság 1983-ban hat búvárt szerel fel, a légnyomásos búvárharangban 250 méter mélységbe merülnek le. Ugyanakkor a francia Cousteau vezetésével több búvér három hetet tölt 25 méteres mélységben a Vörös tenger vizében. Tavaly ősszel jacques Mayol, a él éves franola búvár légzőberendezés nélkül, csupán belélegzéssel 2 perc és 11 másodperc alatt 70 méteres és 40 centiméteres mélységet ér el. A mi hazai búváraink sem tétlenkednek. Ez a „divathullám" az ötvenes évek elején ért el hozzánk, akkor amikor H. Haas könyve, „A koránok és a cápák birodalmáéban megjelent, majd mikor a „Kaland a Vörös-tengerben“ című filmjét vetítették. Ma már túl vagyunk a kezdeten és bizonyos sikerekről Is beszámolhatunk. „Permon“ ostravai csoport V. Kociénnal az élen, intenziven működik: nemrég két tagja 102 órát töltött viz alatt, 25 méteres mélységben. A prágai Svözarm búvárjai a 14. századba merültek alá. Ugyanis a Kutná Hora-I néprajzi múzeum dolgozóinak közreműködésével felfedezték a világ legrégibb ércbányáját, amely valamikor hazánk legjövedelmezőbb ezttstbányája volt, mígnem 1584-ben qlöntötte a talajvíz. A Svüzarm mintegy 4000 szervezett búvárt tart számon, de ennél sokkal többen foglalkoznak eszel a sporttal. Például pgy év alatt 30 000 darab egyszerű búvárfelszerelés fogy el, azaz szemüveg és uszony. A búvárkodás rendkívüli, soha nem tapasztalt élményekkel keasegtet. Azt mondják, hogy aki a tengerparton volt, s nem merült le a víz alá, nem is látta a tengert. £s mit mond Cousteau a jövőről? — „Tizenöt-húsz év múlva az emberek már meg sem fogják érteni, hogyan Is tudtak meglenni azok nélkül a szépségek és kincsek nélkül, amelyeket a tengerfenék nyújt az embernek.. Húsz esztendővel ezelőtt, 1948. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elfogadta és nyilvánosságra hozta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A szöveg hangsúlyozza, hogy „ez az a közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell". Az ENSZ múlt évi közgyűlése felszólította a tagállamokat, hogy az idei esztendőt, 1968-at avassák az emberi jogok évévé. A CHAILLOT-PALOTABAN Az ENSZ ülését akkor Párizsban, a Chaillot-palotában tartották. A Társadalmi, Humanitárius és Kulturális Bizottság a Nyilatkozat szövegét vizsgálta meg, míg a Jogi Bizottság a jogi szankciókkal kapcsolatos szakaszt tárgyalta, különös tekintettel a népirtás megakadályozására, illetve megbüntetésére. A Társadalmi, Humanitárius és Kulturális Bizottság 87 ülést tartott, s megállapodott abban, hogy a Nyilatkozat 30 cikkelyből álljon, amelyet egy ajánlás és egy bevezető egészít ki. Átfogalmazták és teljesebbé tették a diszkrimináció minden formájának elítélésével foglalkozó cikkelyt, az állampolgárság megválasztásának jogát, a házasság, a családalapítás jogát és a közéletben való részvétel jogát. 1948. december 10-én éjfél tájt a közgyűlés formálisan is elfogadta az Egyetemes Nyilatkozatot. Negyvennyolcon szavaztak mellette, nyolcán tartózkodtak, és egyetlen szavazat sem hangzott el a nyilatkozattal szemben. A nyilatkozat — jóllehet, elfogadása kétségkívül jelentős esemény volt — nem tekinthető hibátlannak. Számos kérdésben a fogalmazás nem megfelelő, egyes helyeken a lerögzített elvek régimódiak, nem a korszerű társadalmak szükségleteit fejezik ki. Ennek ellenére az emberek százmilliói reménnyel tekintettek az elfogadott dokumentumra, hiszen ez mogában foglalja a szabadságjogok jelentős részét, amelyek biztosítják az emberi személyiség méltóságát és fejlődésének lehetőségét. Kimondja a fizikai és jogi szabadságot; a szellemi és politikai szabadságot; a meggyőződés, 0 véleménynyilvánítás és az információ szabadságát; a munkához, a tulajdonhoz, az iskolázottsághoz, a szabad Időhöz, о kultúra áldásaihoz, a szellemi és művészi alkotásokhoz való szabadságot. A nyilatkozat szaval kifejezték azokat a mélyen gyökerező érzéseket, amelyeket minden ember táplál a szabadság, az egyenlőség és a biztonság iránt, mind az Iparilag fejlett, mind a fejlődésben levő országokban. A jogok két csoportjáról beszélve, először Is tisztázni kell a politikai és polgári jogok fogalmát. Általánosságban ide tartozik az élethez, a szabadsághoz és a személyiség szabad kifejtéséhez tartozó jog. Az embereket nem szabad rabszolgaságban tartani, vagy embertelen, о személyiséget megalázó módon megbüntetni. Mindenki egyenlő a törvény •lőtt. Senkit sem lehet letartóztatni vagy száműzni, csak azért, mért ezt voiakl így kívánja. EL NEM KÜLDÖTT Tavasszal Dál-Vletnamban Westmorland tábornok „Junction City“ fedőnéven végrehajtott hadművelete teljes kudarccal végződött. Ennek a hadműveletnek az volt a célja, hogy végső csapást mérjen a Nemzeti Felszabadító Front egységeire, amelyek az ún. „vasháromszögben“, nem messze Saigontól, voltak a legerősebben összevonva. Ebben az övezetben, — amelyet az amerikaiak egyébként „C övezetnek“ Is neveznek — rengeteg amerikai katona pusztult el, mert a harcok olyan hevesek voltak, s az amerikai csapatok veszteségei olyan óriásiak, hogy helikoptereikkel már nem tudtak visszatérni elesettelkért és sebesültjeikért. A harcok után a Nemzeti Felszabadító Front katonái rengeteg levelet találtak az elesetteknél. Ezeket a leveleket már sohasem adják postára, ezekre a levelekre már sohasem válaszol senki.., Ez a szomorú dokumentáció Nguyen Van-hleu, a dél-vletnami haderők egyik parancsnokához került, aki viszont továbbította a The Minority of One című amerikai újsághoz, amely hivatásának tekinti, hogy a sajtó fegyverével harcoljon az esztelen vérengzés ellen. Ebben a lapban láttak napvilágot ezek az el nem küldött, vagy válasz nélkül maradt levelek, amelyekből néhányat mi is átnyújtunk Olvasóinknak. Johnny S. Harris, őrmester, RÁ 14662274 СО. „A“ 4/503 abn San Francisco, Calif, APÓ 96250 Mrs. S. Harrlsnak, 813 Isley Street, Fayetteville, North Carolina 28305 Drága feleségem, először Is azt akarom megmondani, mennyire szeretlekl Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam, de jóformán állandóan bevetésben vagyunk, napokon keresztül menetelünk, s állandóan lövöldöz-
