Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-17 / 20. szám

Ünnepély a víz alatt Az ünnepély, amelyről beszámolunk, a legen­dás hírű ünnepségek közé tartozik. Persze, ha mindannyian búvárok lennénk, — úgy mint a meghívottak s főleg a beavatottak — nem Is tartanánk olyan nagy kttlönlegesságnek. Avril Langrldge kisasszony nemrig töltötte be huszonegyedik életévét. Nagykorú lett, s ezt a fontos eseményt valóban ünnepélyes keretek között akarta megülni — hadd tudjon róla egész szülőföldje, a szép Anglia. Avril csinos és fiatal, szeret úszni, de még ennél is jobban kedveli a búvárkodást. Így aztán a szétküldött meghívókon ilyen utőirat állt: öltö­zék — fürdőruha, oxigénpalaok, automatika, szemüveg, uszonyok. S az ünnepi köszöntőre víz alatt, három-méteres mélységben került sor — hamisítatlan pezsgővel, tortával, terített asztallal, poharakkal egyetemben. A búvárkodás ma az egész világon divat. Sőt, gazdag hagyományokra tekint vissza. Például Mezopotámiában 4000 éves frízt talál­tak, amely búvárt ábrázol. Arlszí itelesz lélegző­­masinát szerkeszt. Az 1820-as évben a holland Cornelius van Drebbel tizenkét személyes tengeralattjárót tervez, amelyet az evezősök számára lágző-osÖvekkel szerel tel. Feltalálója átúszta vele a Temzét. A múlt században, 1885-ben Rouquarol mérnök és Denayrouse katonatiszt olyan légzőberendezést szerkesztett, amely hasonló a nyomásos készülékekhez. Ezzel a szerkezettel mintegy 50 méteres mély­ségbe szálltak le. Röviddel a második világ­háború után a svéd Zetterström légzőkészülé­kében oxigén és hidrogén vegyttletet próbál kt, de amikor 180 méteres mélységbe száll alá, tragikusan elpusztul. A Sogetram társaság 1983-ban hat búvárt szerel fel, a légnyomásos búvárharangban 250 méter mélységbe merülnek le. Ugyanakkor a francia Cousteau vezetésével több búvér három hetet tölt 25 méteres mély­ségben a Vörös tenger vizében. Tavaly ősszel jacques Mayol, a él éves franola búvár légző­berendezés nélkül, csupán belélegzéssel 2 perc és 11 másodperc alatt 70 méteres és 40 centi­­méteres mélységet ér el. A mi hazai búváraink sem tétlenkednek. Ez a „divathullám" az ötvenes évek elején ért el hozzánk, akkor amikor H. Haas könyve, „A ko­ránok és a cápák birodalmáéban megjelent, majd mikor a „Kaland a Vörös-tengerben“ című filmjét vetítették. Ma már túl vagyunk a kezde­ten és bizonyos sikerekről Is beszámolhatunk. „Permon“ ostravai csoport V. Kociénnal az élen, intenziven működik: nemrég két tagja 102 órát töltött viz alatt, 25 méteres mélységben. A prá­gai Svözarm búvárjai a 14. századba merültek alá. Ugyanis a Kutná Hora-I néprajzi múzeum dolgozóinak közreműködésével felfedezték a világ legrégibb ércbányáját, amely valamikor hazánk legjövedelmezőbb ezttstbányája volt, mígnem 1584-ben qlöntötte a talajvíz. A Svüz­­arm mintegy 4000 szervezett búvárt tart szá­mon, de ennél sokkal többen foglalkoznak eszel a sporttal. Például pgy év alatt 30 000 darab egyszerű búvárfelszerelés fogy el, azaz szem­üveg és uszony. A búvárkodás rendkívüli, soha nem tapasztalt élményekkel keasegtet. Azt mondják, hogy aki a tengerparton volt, s nem merült le a víz alá, nem is látta a tengert. £s mit mond Cousteau a jövőről? — „Tizenöt-húsz év múlva az embe­rek már meg sem fogják érteni, hogyan Is tud­tak meglenni azok nélkül a szépségek és kin­csek nélkül, amelyeket a tengerfenék nyújt az embernek.. Húsz esztendővel ezelőtt, 1948. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elfogadta és nyilvánosságra hozta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilat­kozatát. A szöveg hangsúlyozza, hogy „ez az a közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és min­den nemzetnek törekednie kell". Az ENSZ múlt évi közgyűlése felszólította a tagállamokat, hogy az idei esztendőt, 1968-at avassák az emberi jogok évévé. A CHAILLOT-PALOTABAN Az ENSZ ülését akkor Párizsban, a Chaillot-palotá­­ban tartották. A Társadalmi, Humanitárius és Kultu­rális Bizottság a Nyilatkozat szövegét vizsgálta meg, míg a Jogi Bizottság a jogi szankciókkal kapcsola­tos szakaszt tárgyalta, különös tekintettel a népirtás megakadályozására, illetve megbüntetésére. A Tár­sadalmi, Humanitárius és Kulturális Bizottság 87 ülést tartott, s megállapodott abban, hogy a Nyilatkozat 30 cikkelyből álljon, amelyet egy ajánlás és egy be­vezető egészít ki. Átfogalmazták és teljesebbé tették a diszkriminá­ció minden formájának elítélésével foglalkozó cik­kelyt, az állampolgárság megválasztásának jogát, a házasság, a családalapítás jogát és a közéletben való részvétel jogát. 1948. december 10-én éjfél tájt a közgyűlés formálisan is elfogadta az Egyetemes Nyilatkozatot. Negyvennyolcon szavaztak mellette, nyolcán tartózkodtak, és egyetlen szavazat sem hangzott el a nyilatkozattal szemben. A nyilatkozat — jóllehet, elfogadása kétségkívül jelentős esemény volt — nem tekinthető hibátlannak. Számos kérdésben a fogalmazás nem megfelelő, egyes helyeken a lerögzített elvek régimódiak, nem a korszerű társadalmak szükségleteit fejezik ki. Ennek ellenére az emberek százmilliói reménnyel tekintettek az elfogadott dokumentumra, hiszen ez mogában foglalja a szabadságjogok jelentős részét, amelyek biztosítják az emberi személyiség méltósá­gát és fejlődésének lehetőségét. Kimondja a fizikai és jogi szabadságot; a szel­lemi és politikai szabadságot; a meggyőződés, 0 véleménynyilvánítás és az információ szabadságát; a munkához, a tulajdonhoz, az iskolázottsághoz, a szabad Időhöz, о kultúra áldásaihoz, a szellemi és művészi alkotásokhoz való szabadságot. A nyi­latkozat szaval kifejezték azokat a mélyen gyökerező érzéseket, amelyeket minden ember táplál a szabad­ság, az egyenlőség és a biztonság iránt, mind az Iparilag fejlett, mind a fejlődésben levő országokban. A jogok két csoportjáról beszélve, először Is tisz­tázni kell a politikai és polgári jogok fogalmát. Általánosságban ide tartozik az élethez, a szabad­sághoz és a személyiség szabad kifejtéséhez tarto­zó jog. Az embereket nem szabad rabszolgaságban tartani, vagy embertelen, о személyiséget megalázó módon megbüntetni. Mindenki egyenlő a törvény •lőtt. Senkit sem lehet letartóztatni vagy száműzni, csak azért, mért ezt voiakl így kívánja. EL NEM KÜLDÖTT Tavasszal Dál-Vletnamban Westmorland tábor­nok „Junction City“ fedőnéven végrehajtott had­művelete teljes kudarccal végződött. Ennek a had­műveletnek az volt a célja, hogy végső csapást mérjen a Nemzeti Felszabadító Front egységeire, amelyek az ún. „vasháromszögben“, nem messze Saigontól, voltak a legerősebben összevonva. Ebben az övezetben, — amelyet az amerikaiak egyébként „C övezetnek“ Is neveznek — rengeteg amerikai katona pusztult el, mert a harcok olyan hevesek voltak, s az amerikai csapatok veszteségei olyan óriásiak, hogy helikoptereikkel már nem tudtak visszatérni elesettelkért és sebesültjeikért. A harcok után a Nemzeti Felszabadító Front kato­nái rengeteg levelet találtak az elesetteknél. Ezeket a leveleket már sohasem adják postára, ezekre a levelekre már sohasem válaszol senki.., Ez a szo­morú dokumentáció Nguyen Van-hleu, a dél-vlet­­nami haderők egyik parancsnokához került, aki viszont továbbította a The Minority of One című amerikai újsághoz, amely hivatásának tekinti, hogy a sajtó fegyverével harcoljon az esztelen véreng­zés ellen. Ebben a lapban láttak napvilágot ezek az el nem küldött, vagy válasz nélkül maradt le­velek, amelyekből néhányat mi is átnyújtunk Olva­sóinknak. Johnny S. Harris, őrmester, RÁ 14662274 СО. „A“ 4/503 abn San Francisco, Calif, APÓ 96250 Mrs. S. Harrlsnak, 813 Isley Street, Fayetteville, North Carolina 28305 Drága feleségem, először Is azt akarom megmondani, mennyire szeretlekl Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam, de jóformán állandóan bevetésben vagyunk, na­pokon keresztül menetelünk, s állandóan lövöldöz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom