Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-23 / 8. szám
С С válaszol Az elmúlt néhány év talán még szebbé érlelte. Claudia Cardinale arca elvesztette gyermekies gömbölyűségét, arcbőre nem oly fényes, mint a majolika, de vonásai szebbek, mosolya hamiskásan rejtelmes, tekintete mélytüzű. Az átélt lelki megrázkódtatások egyéniségében is humánusabbá ötvözték. Az évek hosszú során át eltitkolt gyermeke, az amerikai filmproducerrel kötött házassága, amely tulajdonképpen sikereinek ugródeszkája, a hamis vádak, egyszeriben szertemállasztották a köréje font „tökéletes nő" nimbuszát. Ma már tudjuk, hogy Claudia, asszony, olyan, mint a többi, hogy ő is tévedhetett, mint más is téved, hogy világszerte ismert elbűvölő mosolya mögött olykor keserű gondolatok lappangtak. A megtisztulás tüzén átesett Claudio az igazi. A „sztárgyártás" elvei alapján tökéletesnek mondott és azzá csiszolt Claudia eltűnt. Helyébe lépett az életszemléletében letisztult, valóságos Claudia. Tulajdonképpen azért akartunk Claudiával hosszabban elbeszélgetni, hogy saját szavaiból ismerjük meg asszonyi egyéniségét. — Sok mindent írtak önről, kedves Claudia, — de az összkép, amely ennek alapján kialakult, sok közhelyet tartalmaz. Megmondhatná, milyen típusú asszony ön? — Mindaz, amit eddig Írtak rólam, nem más, mint egy tökéletesen ellenőrzött személyről szóló adat- és ténymegállapítás, olyan lány profilja, aki soha nem vet számot magával, egy gyermekről, egy játékbabáról szóló írások ezek. De én egyáltalán nem vagyok olyan, mint amilyennek eddig feltüntettek. Nyilt szívű, könnyen lelkesedő vagyok, szeretem az életet és az embereket.. Mindenkivel szívesen elbeszélgetek, szeretek új ismeretségeket kötni és igyekszem megérteni embertársaimat. Nem vagyok különc, nem élek elefántcsonttoronyban, alaptermészetem vig és olykor a naivsággaI határoson derűlátó. — Mi az, ami különösen érdekli? Mivel tölti idejét, ha nem dolgozik? — Nagyon szeretek utazni és új helyeket megismerni. Szabad időmet tehát legtöbbnyire utazással töltöm, de szeretem az otthonomat is, sokat olvasok és az átlagnál egy kicsit többet alszom. De ha dolgozom, kevés idő jut az alvásra. — Idegen országokban mi ragadja meg inkább a figyelmét, a természeti szépségek, vagy a műemlékek? ■— Rajongok a természetért, a szép vidékekért, a hegyekért, a tengerért. De legszívesebben elvegyülök az emberek közé, elbeszélgetek velük, és igyekszem megérteni problémáikat. Szeretem az őszinte kisembert, aki merőben más, mint a szalonok neveltjei, ahol az őszinteség fogalmával általában hadilábon állnak. Sokat olvas? — Amikor nem dolgozom, igen. Szeretem a regényeket, különösen a történelmi regényeket, emlékiratokat. Mindennap olvasok újságot. — Ha belenéz egy napilapba, mi érdekli a legjobban? — Jóformán minden. A politika épp úgy, mint a napihírek. Ügy gondolom, mindenkinek tájékozódnia kellene arról, mi történik a világban. Ma már úgyszólván az egész világ egyetlen ország. Helytelen azt állítani, hogy bennünket nem érdekel, mi történik Indiában, vagy Japánban. Mindenről tudni akarok, mert különben úgy érezném magam, akárcsak az üvegharangban. — Egy új Ismerősben milyen tulajdonságokat keres elsősorban? — Az őszinteséget. Ezt tartom a legfontosabbnak. Úgy érzem, láthatatlan jelzőantennáim vannak, amelyekkel rögtön megérzem, ha valaki nem őszinte. Az alakoskodást egyszerűen utálom és úgy gondolom, hogy mindenki könnyen lehetne őszinte, ha valóban az akarna lenni. — Azt mondta, hogy vig természetű, ezek szerint nem tudja, mi a félelem, a szorongás érzése, amelyek pedig korunk jellemző tünetei. — Nem vagyok aggályoskodó, nem ismerem a félelemérzést. Bizonyos lelki depresszió, fásultság ugyan engem is elővesz olykor, de inkább csak akkor, amikor fáradt vagyok. Az említett tulajdonságok tehát nem szerves részei az alaptermészetemnek. i — Sohasem érezte magát boldogtalannak? — Voltak az életemben szomorú percek Is, de voltak nagyon boldogok is. A kimondott boldogtalanság érzését még nem Ismerem. Általában szerencsésnek érzem magam, nem vagyok a sors mostohagyermeke, — az igaz, és ha vannak is nehézségek az életemben, igyekszem azokat könnyedén áthidalni. Iái ja? Érzelmi életét kiteljesedettnek ta-Feltétlenül, most különösen. Féltékeny? — Nem vagyok féltékeny, nem Is tudom megérteni a féltékenységnek, ennek a — szerintem jellegzetesen olasz érzésnek az értelmét. Azért van ez Így, mert én francia nevelést kaptam. Egy tuniszi francia kolónián töltöttem gyermekkoromat és kora ifjúságomat, családom egyik felmenő ágában kizárólag francia vér csörgedezik. — Mi a véleménye: egy színésznőnek vannak másokkal szemben kötelezettségei? — Feltétlenül, mint általában mindenkinek. — ön például gyakorlatilag mit tesz másokért? — Tömérdek levelet kapok a világ minden tájáról, többnyire segítséget kérnek a levelek íról. Furcsán hangzónék, ha most sorolni kezdeném, mit teszek ezeknek az embereknek az érdekében. Sajnos, nem tudok mindenkin segíteni. De sok esetben szeretném, ha módónban lenne a kérést teljesíteni. A napokban kaptam egy igazán megható levelet, amely mélységesen megdöbbentett. Bolíviából jött, arról a vidékről, ahol Che-t, Ouevarát megölték. Egy francia hittérítő irta, aki egy iskola felépítéséhez kért anyagi segítséget. A levéllel egy fénykép is érkezett, egy drámai fénykép a gyerekekről. Rongyos, kiéhezett gyerekekről, valamennyien mezítlábasak. Megfoghatatlan számomra, hogy ma még van a világon olyan hely, ahol a gyermekek ilyen körülmények között élnek. Könynyek szöktek a szemembe, amikor ezt a képet megláttam. — Mint asszony, hogy fogadta azt a sok mende-mondát, ami amerikai házassága és anyai mivoltával kapcsolatosan került szárnyra? — őszintén mondom, nagyon elkeserített. Magánéletemet sohasem szerettem a nyilvánosság elé vinni. Ilyenbe egyszerűen nem egyezem bele és nem tűröm. Magánéletem kizárólag az én magánügyem. Mint színésznő, minden kritikát, a még oly rosszindulatút is hajlandó vagyok elfogadni. Szerencsémre, sok derék ismerősöm van, akik sokat segítettek. — Fia nevelésével kapcsolatban van valami különleges kívánsága? — Szeretném megtanítani arra, hogy az életet kellő megfontoltsággal vegye, és arra, hogy derűlátó legyen. Mit vár a jövőtől? — Szeretném magam egyformán a munkának és a családnak szentelni. N. D.
