Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-27 / 4. szám
MOYZES ILONA Fekete hidak Úgy álltak itt a koldusok lőcslábukkal a régi vasosziopok mögött, mint furcsa égi szentek. Halált kongatva szét a széles úton a véges, örök bizonytalanba mentek. Bűvös, öblös templomok ajtajáig, honnét a hűvös fény durván szemükbe vágott. Otthonok meleg asztala mellett kenyeret nékik sohasem szeltek. Az ólmos égbolt volt bőkezű csupán, szemérmesen, puhán hullatta lágy havát. A csontjaikba mart a télnek égető szele, egymás után úgy hulltak el, akár a parki fák véletlen ottmaradt és aszott levele. Sovány testük sután feszes szabályba dermedt, a hídon itt, a régi vasoszlopok mögött. S a szétvetett csontkaron sírt a rongykacat s reménytelen hullott a téli föld felé akár a rozsdás s elfelejtett vihartól szétvert magányos sírkereszt. Az ólmos égbolt volt bőkezű csupán. szemérmesen, puhán hullatta lágy havát. Amíg ropogó kandallója mellett lomhán ásított a városi barát. Az ólmos égbolt volt bőkezű csupán szemérmesen, puhán hullatva lágy havát. Hófehér, habos takaróval úgy eltakarta őket, mint a temetőket. De egynek mégsem volt jó, nem volt jó szemfedőnek. Mert üveges szemük ordítva, vádlón fájón megakadt a házsorok között És megsiratták őket a szatócsok, az utcalányok aznap nem nevettek S a hidak alatt és a hidakon túl a folyó vize jéggé fagyott aznap. És sötétebb volt s nem is a koromtól, nem is az olajtól, mit a gyárak köptek, mégsem volt elég jó sötét szemfedőnek. És fájdalmában háborgott a folyó és fájdalmában jéggé fagyott aznap. Csak a vasgyárakban folyt a munka s a szénfalakra újra csákány koppani. Termeltek vasat, szenet, acélt, termeltek roppant milliókat s a hidakra újabb koldusokat löktek I И égre! — kiáltasz fel talán, kedves Olvasóm. Végre valami Jó műsor Is lesz a TV- ben, ha még a lapok Is felhívják rá a figyelmet. Nos, sietve kiábrándítalak, mert ez az írás nem valamiféle műsorismertetés, hanem — szatíra. Jó, Jó, az majd eldől, minek ezt előre magyarázgatnl — mondod talán kissé ingerülten. Pedig lehet, hogy ez a kis „magyarázgatás“ Itt nem Is lesz rossz, mivel olyasvalamit magyaráz, amit meg lehet magyarázni. De hogy ml a jó TV műsor, azt egyszerűen lehetetlenség elmagyarázni. Mert van aki a Foxi Maxi kalandjaira esküszik, másik a Halló, fiók — Halló lányok! hívei. Van aki a színházi közvetítésekért rajong, más meg a sportadásokért. És itt tulajdonképpen be Is fejezem e rövid kis „Invokációt“, amely — mint Jelen példa Is mutatja — nem csupán az egykori eposzok, hanem a mai modern szatírák elengedhetetlen tartozéka is és leírok inkább egy „varázsjelszót“: Angyal kalandjai, Nos, remélem, helyben vagyunk. Mert olyan TV néző aztán igazán nincs, aki erre a filmsorozatra azt mondanná, hogy rossz műsor. Nem is szabad csodálkozni ezen. Hiszen ha egy filmsorozat hőse olyan derék fickó, hogy a szemünk láttára fojthatják meg, lőhetik le, ölhetik meg méreggel vagy bármi mással és a végén úgyis magához tér, felülkerekedik, mindent rendbehoz és még borsot Is tör a hivatásos detektívek orra alá, nos, egy Ilyen hős műsora csak jó műsor lehet. Nem csoda tehát, hogy ha a kénernyőn megjelenik a „The Saint“, azaz az „Angyal“, visszafojthata*lan sóhajok törnek elő tizenhatéves bakfisok és tisztességben megöregedett nagymamák lelke mélyéről efféle szövegek kíséretében: — Nahát, ez a Roger Moore tényleg egy angyali — Milyen csinos! — Milyen bátor! — Igazi férfi! Az „Angyal“ népszerűsége Jelentős mértékben szólt bele a Keszeg család életébe Is. Keszegék vendégszered emberek hírében állottak, s ezért amikor megvásárolták korszerű szén, nagy képernyős TV készüléküket, a szomszédok szép számban kezdték látogatni őket, A látogatottság azonban fokozott mértékben megnövekedett akkor, amikor a képernyőn egyre gyakrabban jelent meg a rokonszenves „maszek“ detektív, Angyal alakja Azokon a napokon, amikor a filmsorozat egv-egy filmjét vetítették, Keszegéknél telt ház volt. Egy Ilyen napon játszódik kis történetünk is, amelyet a szerző által szükségesnek tartott összes tudnivalók előrebocsájtása után — íme, végre elkezdünk. Keszegné reggelt után nagyot ásítva nyúlt az újság után Fürgén megkereste az aznapi TV-programot és egv kitörni készülő sikolyt elfojtva felkiáltott: — Te jő isteni Döme! Döme! Döme, a férje, álmosokat plslantva kicammogott a fürdőszobából és kedvtelenül kérdezte: — Ml bajod van Amálka? — Ml bajom van? Tessék olvasd! — sziszegte Amálka és odatolta az újságot Döme elé. Döme a TV- műsorra pillantott, elsápadt, majd kiszáradt torokkal kezdett a levegő után kapkodni: — An-gyall An-gyal! Hogy a hogy a ... fene nem tudja ezt az angyalt már megenni végre! Hiszen akkor vége a ml esténknek is! Amálka némán, távolba révedö szemmel, rábólintott. Döme nyelt még egyet-kettőt, aztán a feleségébe karolt. — Készülj, Amálka! Rohamléptekkel az ebédlőbe! Ti A Keszeg házaspár berohant az ebédlőbe. Pillanatok alatt felgöngyölítették teljesen új, modern mintás torontáli szőnyegüket, kicipelték és az öreg, kopott, kiselejtezett perzsaszőnyeggel cserélték ki. Amálka egy bűvész ügyességével kapkodta össze a vázákat és egyéb törékeny holmit, miközben Döme az asztalterítőt cserélte ki egy régivel és a kagylőfotelokat áthúzta a hálóba. — Így — suttogta lihegve Amálka — így. A Klopácsék Sanylkája számára az öreg perzsaszőnyeg is megfelel talán, ha esetleg ismét tengeri csatát kíván játszani a lavórban, mint múltkor. A süket Hugó bácsi meg vázák híján elégedjék meg a csillárokkal, ha minden áron le akar majd verni megint valamit az ezüst sétapálcájával. Ezzel azonban az előkészületek még korántsem értek véget, ugyanis a szomszédék is izgatottan lelkesen segédkeztek. Nyolc óra után a süket Hugó bácsi csengetett be és amikor Amálka ajtót nyitott, harsogva ráköszönt: — Csókolom a kezelt, édes Amália. Ha megengedi, előkészítem a páholyomat. S azzal engedélyt sem várva, befurakodott, kinyitotta az ebédlő ajtaját és az ebédlőszekrény mellé, közel a TV készülékhez letette „páholyát“, egy öreg, kopott hokedlit. Alighogy távozott, ismét szólt a csengő. Most Klopácsné érkezett, hóna alatt két-két kis zsámollyal. — Pá, Amálka. Jaj, édeském, ugye nem haragszik, hogy ma nem jövünk mindnyájan. Lacika és Ferike belázasodtak, otthon maradnak nagymamival, ezért csak heten jövünk. Amálka bágyadtan mosolygott és úgy bólintott, mint egy angyal. Dél felé Tivadar csengetett be, Döme unokaöccse: — Ne haragudjatok, a javítóban van a TV-készülékünk, ha megengeditek, este eljövünk Magdival megnézni a Szajmont. — Kicsodát? — kérdezte Döme szórakozottan. — Szajmon Templárt, az „Angyalt“. — Ja, ja, igen, csak gyertek ... Alighogy becsukták mögötte az ajtót, Amúlka duzzogni kezdett: — Na, akkor ma megint lesz cuppogás is. Hogyhogy? — érdeklődött Döme. — Ügy kérlek, hogy amikor legutóbb is itt volt ezzel a Magdival, a menyasszonyéval, rá sem hederltett a Szájmonra, vagy mi a csudának nevezik, csak csókolózott a kislánnyal. Annyit cuppogtak ott leghátul, az ebédlő sarkában, hogy már azt hittem, valami hanghiba van a készülékben. Délután sötétszürke felhőket kergetett az égre az északi szél és nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Hét óra után a vendégek is szállingózni kezdtek. Amióta a süket Hugó bácsi egy alkalommal megsértődött, hogy már az ő érkezése előtt bekapcsolták a készüléket, azóta Keszegék ezt soha nem merték megtenni. Háromnegyed nyolc felé már annyira szorongtak a Keszeg család barátságos otthonának egyik legmeghittebb részét képező ebédlőben, hogy egy kisebb filmszínház is megirigyelhette volna ezt a népes közönséget. De Hugó bácsi egyre késett. Többen izgulni kezdtek. — Nyolckor kezdődik — jegyezte meg valaki. — Nyolc tízkor — nyugtatta meg egy másik hang. — Igen, nyolc tízkor. Az Angyal előtt még Parabola van. Nyugodjanak meg, már ahhoz megérkezik Hugó bácsi, mert mint múltkor is kijelentette: imádja, ha meztelen combú nőket mutogatnak. — No de kérem, nicht vor dem Kind — tiltakozott az izgatott anyuka és az is lehet, hogy parázs vita vagy veszekedés kerekedett volna a dologból, ha meg nem érkezik Hugó bácsi. De megérkezett és várakozásteljes ábrázattal horgonyzott le kopott, öreg hokedliján. — Kezdhetjük! — mondta harsányan. — Tivadar még nincs itt — jegyezte meg halkan, de Döme mérgesen legyintett. A képernő villogva kivilágosodott, de semmiféle kép nem jelent meg és bármilyen idegesen és türelmetlenül is forgatta Döme a hanggombot, egv árva hang sem jött elő a készülékből.
