Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-28 / 30. szám
Ismarem és megértem a fiatalokat A gyerekeket és a sirályokat szeretem a legjobban. Rendszerint velük ébredek, meg a tengerrel. Ez a szeszélyes, gyönyörű víztömeg, amely néha heves hullámokkal ostoroz, hogy azután békésen, szelíden megpihenjen lábaimnál, semmtt sem változott az Idők folyamán. Én annál többet. Már alig emlékszem arra az Időre, amikor még így hívtak: Messambrla. A félsziget első lakói, a trákok neveztek így. De fel tudom idézni azt a korszakot, amikor közeit és távoli országok kereskedőt szálltak partra kikötőmben. Értékes ajándékokat hoztak, csereárut vittek. Omladozó falaim, bástyáim feliratai, a törött kerámia, ércpénzek és kőedények, a múltat tárják fel annak, aki áthalad a szárazfölddel összekötő hídon és belép régi, kissé omladozó bejáratomon. A történelmet a XIV. század, Ivan Alekszander bolgár cár korát hirdető templomok maradványaiban őrzöm a legteljesebben. Emlékszem még a serény kézművesekre, a tűző nap hevében sztklá kát ostromló elgyötört emberekre. A napfényes égbolt és szabad látóhatár felé törő épületek, az Megérkeztek a halászbérkak. Hallal vagy hal nélkül? építészek és művészek merész szellemi szár nyalása a sötétségtől való félelmüket Jelezte. Örökéletű alkotásaik a bolgár nép rabszolgaságának előhírnökei voltak, tragédiájának emlékművet. Egy népé, amely a gazdasági és kulturális fellendülés küszöbéről ötszáz éves török Igába került. Tanúja voltam népem minden Jelentős törte nelml eseményének. Erről mesélek ma is, ha szűk kis utcáimra hirtelen őszi csend borul. A nyári zűrzavarban, a zsibongásban és népvándorlásban mások beszélnek helyettem. Én ekkor az embereket figyelem, a világ minden tájáról érkező turistákat. Kikötőm zajos forgalma, szűk sikátoraim regényessége, a tenger tarajos hullámairól az öreg háztetőkre szálló sirályok, napfényes partjaim aranyhomokja romantikus hálót szőnek körém, melynek bűvköréből aligha szabadul az, aki egyszer belekerült. Évről évre visszatérnek йI ismerőseim. Mint megújuló mesét, hallgatják Ifjú lakóim soknyelvű magyarázatát, és még szívesebben az öreg halászok legendákat idéző szavalt. Ott ülnek a vén házak lócáin, szemük a távolságot, s talán eltűnt fiatalságukat keresi, Hangsúlytalanul, halkan beszélnek a múltamról és a Jelenemről. A sziklákat mutatják, melyek állják a hullámok szüntelen rohamát, beszélnek az őszt ködről, amely áthatolhatatlan fehérségbe burkolja házatmat, melyek már korukra sem emlékeznek. Borzongva idézik fel a Januárt Dramadan-vthar leges leheletét, amely előtt minden remeg, s amely mégts a tavasz első hírnöke. Mesélnek arról, milyen véghetetlen türelemmel szövik a halászhálót s vele a reményt, hogy ebben az évben még tengerre szállhatnak a halászbárkán, amikor halak raját Jelzi a sirályok vijjogása. Én ezalatt némán szemlélem látogatóimat, utcáim zstbongását, színes forgatagát. És minél A NEVEM: Jobban öregszem, annál jobban csodálom lakóimat és megváltozott életüket. Sokszor arra ébredek, új szálló köszönt a tenger túloldalán. Leleményes művészek, számomra titokzatos gépek alakítják népem történelmét, Bulgária haladásának új fejezetét. S egyre Inkább, egyre jobban kedvelem a fiatalokat. Én annyi titok tanúja, Ismerem és megértem őket. Vágyaikat, terveiket. Mint ahogy ők Is megértik múltam meséjét. A nevem: Nessebar. Irta és fényképezte: KRPELANNÉ ÚJVÁRI MAGDA Indiszkrét Egy közismert olasz hetilap munkatársa beszélgetést folytatott Jeanne Moreau híres francia filmszínésznővel. A nem éppen szokásos mederben folyó kérdés-felelet párharcban egyik fél sem maradt adósa a másiknak. Hány éves? — Negyven — válaszolt Moreau habozás nélkül Nem érzi magát öregnek? Egyáltalán nem, mert imádok élni Mi a véleménye a szerelemről? — Az élet egyik legfontosabb alkotóelemének tartom. Boldog, vagy boldogtalan? — Inkább érzem magam boldognak, mint boldogtalannak. — A rossz nyelvek azt mondják, hogy szétzúzta Vanessa Redgrava házasságát. Igaz ez? — Ugyan kérem! Vonássá nem tud sportszerűen veszteni. — Mikor szándékszik megint férjhezmenni? — Majd ha megint elfog az őrült érzés. interjú Sok férfit szeret? — Nagyon sokat, de csak kevesen jelentettek valamit az életemben. Miért szeretik a férfiak? A „sex"-em miatt. — Elképzelhetőnek tartja-e a nő és férfi közötti baráti kapcsolatot? — Természetesen igen. De csak a bizalmas kapcsolat előtt, vagy az után. Gyakran jár kozmetikára? — Sohasem. Undorodom a kenőcsök illatától. Na és a ráncok? — Olyanok, mint a nemes bort tartalmazó üvegeken a por. Amint letöröljük a port, az üveg elveszti poézisét és romantikáját. Moreau az utolsó kérdésre adott válasszal egyenlített ki. — Ha úgy szereti az életet, van-e valami, amiről le tudna mondani? — Öh igen! Az újságírókkal való beszélgetésekről. (Olaszból fordította: Loósz D.) Jeanne Moreau (a háttérben) é
