Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-28 / 30. szám
*u ■§. m it I — Mit tart nagyobb »ikernek, a bajnoki címet, vagy azt, hogy részt vehetett a világbajnokságon? — Sem az egyiket, sem a másikat. Arra vagyok büszke, hogy C 205-ös gépemmel a Magas-Tótra fölött 8725 méter magasságot értem el. — A légi akrobácló a földről elég veszélyesnek látszik. Mondja nem szokott néha repülés közben félni? — Az ember bízik a gépben. Közel 10 éve repülök. Az elmúlt évig nem volt kényszerleszállásom, tavaly viszont volt három. Egyszerűen leállt a motor és mivel a légi akrobációhoz nem viszünk telepet, nem lehetett beindítani, kénytelen voltam leszállni — motor nélkül. Ezt Is lehet, minden akrobatának meg kellene tanulnia. Szóval: nincs félelem, a gép azt teszi, amit én akarok és ebben annyira hiszek, hogy még életbiztosítást sem kötöttem, — Tudjuk, hogy szeretett volna a konzervatóriumba kerülni, Érdekelte a harmonika, de a motor győzött. Hasznát veszi jó zenei hallásának? — Természetesen. Hallom a motor munkáját, A szokástól eltérően, nem teszek vattát a fülembe, pedig így erősebb a dübörgés, de .úgy Ismerem a gép „melódiáját", mint egy öreg szerelő. — A légi akrobatának sokat kell tudnia a gépről? — Nem tudom, hogy a „sok" mit jelent. Minden évben részesülünk elméleti és gyakorlati továbbképzésben. Ez egyrészt repülés, másrészt — tudomány: aerodinamika, meteorológia, navigáció, repülési előírások, gépszerkesztés és műszer-tan. — Azt mondják, hogy hazai versenyzőink erősen használt gépeken gyakorolnak, a jobbakat pedig exportáljuk. Igaz ez? — Sajnos — Igenl Mi még nem kaptunk új gépeket, holott azokon a gyakorlatok is igényesebbek lehetnének. A különbség olyan, mintha éles vagy tompa késsel vágunk kenyeret. Sokszor például olyan volt a helyzet, hogy kilencen voltunk a csapatban, de csak hat gépünk volt. Az „átnyergelés“ pedig nem használ. — Milyen a légi akrobáció jövője? — Nem nagyon biztató. Évről évre kevesebben vesznek részt a szlovákiai bajnokságokon és az aeroklubok anyagi nehézségekkel küzdenek, ezért néha 300 koronás tagdíjat kell fizetni és egy óra repülés 100 koronába kerül. KI bírja ezt? — Kap valami Jutalmat azért, hogy az életét kockáztatja és — egyáltalán: miért repül? — Elég különös kérdés. A sportolásért, a versenyekért nem kapok semmit. Megfizetik az útiköltséget, az étkezést és szállást, ez minden. Valóban amatőrök vagyunk. Miért repülök? Mert repülés nélkül már el sem tudom képzelni az életet. Mert repülés után minden jobban sikerül, a munkahelyen, otthon, a kertben — egyszóval: ez a szenvedélyem. — Mik a további tervei? — Szeptember 9-én az ostravai országos verseny, közben fellépek a trenőfni, martini, prievldzal és ruzomberoki repülőnapokon és készülök a Jövő évi magdeburgi világbajnokságra. Milyen kérdést tenne fel önmagának? Nem kérdeznék, hanem Inkább egy vágyamat szeretném elmondani. Milyen szép lenne, ha megalakíthatnánk egy szlovákiai női hármast. Azután az is jó lenne, ha időnként lehetőség nyílna az összpontosításra, hiszen az ember a versenyeken nem tudja kijavítani a hibáit, és hogy mit szeretnék még? Egészségetl Mert az minden siker, minden eredmény alapja.- IM -г ВЕТКА KAPUSTOVA, a nitrai Aeroklub tagja, új fejezetet nyitott a légi akrobáció történetében: kiszorítván a férfiakat, ő lett a szlovákiai bajnok. Már gyermekkorában az volt a híre, hogy ördöngös kislány s mivel három bátyja autószerelő, a motor szeretete szinte családi vonás. Először kerékpározott, majd motorkerékpáros babérokra áhítozott — aztán megjelent a repülőtéren. Még egy gyermekkori élmény: kilencéves korában az iskolában megkérdezték, hogy mi akar lenni. Gondolkodás nélkül válaszolta: pilóta. Az egész osztály nevetett. Tizenhét éves korában kezdte a vitorlázó repülést és 1959-ben már a motoros gyakorlatot is befejezte. Tavaly a moszkvai világbajnokságon a nők között világviszonylatban a tizedik helyen végzett, az idén pedig Kassán megszerezte a szlovákiai bajnoki címet. Egyébként a nitrai katonai parancsnokságon dolgozik és az Aeroklub titkára. Asszonyára talált Tavaly nyáron elsőrendű társadalmi esemény hire járta be a világot: az ötvenéves hollywoodi énekes, színész és filmvállalkozó, Frank Sinatra házasságot kötött a 21 esztendős Mia Farrowval, Maureen O'Sullivan, népszerű fllmszinésznő lányával. Alig néhány hónappal az »évszázad esküvője* után egész Hollywood arról beszélt, hogy Sinatra és Mia Farrow házassága nem lesz hosszú életű. Ezúttal azonban nem arról volt szó, — mint azt általában hangoztatni szokták — hogy Frank megunta feleségét. Ellenkezőleg, az a hír járta, hogy a fiatalasszony nem tudja elviselni férje őrült féltékenységét. Az állítás bizonyítékául szogált, hogy Mia Farrow sikeres szereplése ellenére, férje kívánságára, abbahagyta a filmezést. Kénytelen elkísérni Slnatrát a hangfelvételeire és mint statiszta részt vesz a sajtóértekezletein is. A kiváncsi újságíróknak a közelmúltban bánatosan jelentette ki: — Művészi terveimet pillanatnyilag a szögre akasztottam. Aki Miát közelebbről ismerte, biztos volt benne, hqgy hamarosan lerázza magáról a bilincset. Miát kilencéves korában féloldali gyermekbénulás sújtotta. Határtalan élniakarása — amely részben elősegítette gyógyulását is — az orvosokat csodálattal töltötte el. Knock out ■ férfiaknak — nem a ringben, hanem a levegőben! — Férfiak vélekedtek így Betka Kapustová győzelméről Azóta Mia minden elképzelését ilyen erős akarattal keresztülvitte. Igaz, előnyt jelentett számára, hogy édesanyjának, a népszerű művésznőnek, és apjának John Farrownak, az ismert filmrendezőnek számtalan nagybefolyású barátja volt Hollywoodban. Miának egyetlen életcélja volt: jó filmszinésznő lenni, akire jelentős szerepeket bíznak. Tizenhét éves korában lépett először színpadra Los Angelesben. Egy közepes, nem sokatmondó szereppel bízták meg, melyet Mia olyan kitűnően oldott meg, hogy felvillanyozta a szakembereket. Az egyik amerikai televíziós társaság megbízottja kereste fel, hamarosan megkötötték a szerződést és Mia az elkövetkező hónapokban már a «Payton Place* TV-sorozat főszerepét alakította kirobbanó sikerrel. A televíziós társaságok igazgatói eljártak a stúdióba, hogy forgatás közben, saját szemükkel lássák Miát, a színész fenomént. Egy szép napon megjelent Frank Sinatra, az énekes és pénzmógnás. Úgy jött, mint a család régi jóbarátja azokból az időkből, amikor Maureen O'Sullivan Hollywoodban aratta legnagyobb sikereit. Rosalinda Russel, aki jelen volt, amikor Sinatra megkérte Mia kezét, így nyilatkozott: Frankie az első pillanatban lángra lobbant. Rövidesen megtartották az esküvőt Las Vegasban. A krízis a tizenharmadik mézeshét után jelentkezett. Egyes szavahihető tanúk a saját szemükkel látták, hogy a házastársak alaposan helybenhagyták egymást. A válás már csak egy hajszálon függött, amikor váratlan fordulat állt be. Mia és Frankie — mint boldog házasok — kéz a kézben mutatkoztak a fényképészek előtt. Frankie, életében először, kapitulált a házasságban. Feleségének megfogadta, hoqy soha többé nem lesz féltékeny, sőt, mi több, beleegyezett, hogy Mia Angliába utazzon, ahol újra a felvevőgép elé áll. (A. P.)
