Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-21 / 29. szám
[Ш wmez az eddigieknél jobb feltételekkel akarják megalapozni a csehszlovákiai nők társadalmi életét, szociális és gazdasági helyzetét. Kommunista pártunk programját magunkénak tekintjük, és határozottan sikraszállunk következetes teljesítéséért. Mindnyájan felelősséget érzünk azért, hogy teljesen új, nem hagyományos módon s a jelenlegi társadalmi feltételekhez igazodva kell kiharcolnunk a nők problémáinak megoldását. Minden tevékenységünkben arra tülekszünk, hogy a mai helyzetnek megfelelően válthassuk valóra a nökérdés marxi-lenini értelmezését. Ebben látjuk legfőbb küldetésünket, és erőteljes hozzájárulásunkat ahhoz a társadalmi előrehaladáshoz, amelyben Csehszlovákia Kommunista Pártja az élvonalban vezet. Mélységesen tudatosítjuk, hogy egységes szervezetünk a Csehszlovák Nőszövetség megalakulásával új fejlődési szakasz kezdődik a csehszlovákiai nők mozgalmában, s ez mindnyájunktól sok derekas és hatékony munkát igényel annak érdekében, hogy mi, dolgozó nők, honpolgárok és anyák helytállhassunk és eleget tehessünk korunk igényeinek. Kedves Elvtársak! Mai alapító kongresszusunkon arról biztosítjuk önöket, hogy a csehszlovákiai nők mindenkor az élvonalban haladnak azokkal, akiknek célja az előrehaladás, a béke, a szocializmus és a kommunizmus eszméinek valóra váltása. A Csehszlovák Nöszövetség Kongresszusának résztvevői Az úttörők is köszöntötték a Nők Országos Kongresszusát. Megköszönték minden édesanyának azt a szeretetet és nyugodt otthont, melyet nekik és társaiknak biztosítanak. Képünkön: Heléna Leflerová, a Csehszlovák Nöszövetség elnöknője A változások, melyeket jelenleg életünkben megvalósítottunk, fokozott feladatokat rónak a dolgozó nőre is. Tudjuk, hogy még nem oldottunk meg minden kérdést, ami szorosan összefügg a nők helyzetével szocialista társadalmunkban, ami összhangot teremt a nők foglalkoztatottsága, a társadalmi munkában való részvétele és anyai hivatásának maradéktalan teljesítése között. A nő munkaviszonyba lépésének elsőrendű feltételei vannak, hogy a társadalom egyenrongú tagjává váljon. A teljes egyenrangúságot azonban csak akkor érheti el, ha megteremtjük a feltételeket szakképzettségének növeléséhez. Egyúttal keresnünk kell az utat, amely a nők társadalmi, politikai és kulturális életének kibontakozásához vezet. Ezt azt jelenti, hogy csökkenteni, korlátozni kell a háztartási munkát, javítani kell a szolgáltatásokat és a gyermekgondozó intézmények tevékenységét. A tökéletesített irányítás sokkal több lehetőséget nyújt az üzemeknek, vállalatoknak, hogy fokozott érdeklődést és figyelmet fordítsanak a dolgozó nők munka és életfeltételeinek biztosítására. Ennek tükröződnie kellene a kollektív szerződésekben is, amelyeknek ugyanakkor minden évben azt is szemléltetniük kellene, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságai, valamint az üzemek vezetősége miként gondoskodik a munkakörülmények javításától, a higiéniáról, a munkabiztonságról, általában a környezet civilizációjáról. Ezek az intézkedések egyszersmind elmélyítik a szocialista demokráciát hazánk területén, széleskörű tevékenységi lehetőséget biztosítanak a nők számára is a közügyek és társadalmi életünk irányításába való bekapcsolódásra. Ezeket az intézkedéseket a Csehszlovákiai Nőszövetség is szabályzatába foglalta, küldetése révén ezzel is szorgalmazva, hogy a nők nagyobb mértékben kapcsolódhassanak be az állami és társadalmi ügyek irányításába és közvetlenül vegyék ki részüket a nők helyzetét élintő vitás kérdések megoldásából szocialista társadalmunkban. (Kivonat: ANTONIN NOVOTNY elvtárs, köztársasági elnök, a CSKP KB első titkárának 1967. ónrilis 7-én elhangzott beszédéből.) áková felvételei ban ülünk, s Fábikné mielőtt válaszolna, elgondolkozik. — Az igaz, hogy sok ide-oda járással, gyűlésezéssel jár a funkció. De aki egyszer már megpróbálta, hogy mások érdekében valamit tegyen, hogy segítsen, az vállalja a fáradságot, még ha nehéz is. — Hogyan győzi — s főleg hogyan győzte, amikor még a gyerekek kisebbek voltak? Kesernyés mosollyal, szűkszavúan mondja: — Megszoktam Hallgatunk, várjuk a folytatást. Valahová a távolba néz, a múltba. Erős keze idegesen simogatja az asztalterítő rojtjait, aztán rövid töprengés után határozottan folytatja: Minden anya tudja, mi az, gyermeket nevelni. Éjjel megitatni, betakarni, virrasztani, ha beteg... És olyan időkben, mint mikor én is az első hetet neveltem. Háború után. Nem volt liszt, cukor, ruha. Dehát azért anya az ember, hogy bírja, győzze. Aztán más gondok jöttek. Melyik milyen szakmát, iskolát választ, hogyan állja meg a helyét az életben. Nem panaszkodhatom, rendes, becsületes embereket neveltünk belőlük. Hát így . . . megszoktam, hogy sok gonddal éljek, s hogy a lehetőségekből kiindulva döntsék, mit, hogyan lehet elérni. Bizonyára ezért esett rá a választás akkor is, amikor a falu gondjait kellett hozzáértő emberrel megosztani. S akkor is, amikor két évvel ezelőtt a legnehezebb volt. Hiszen Csicsót szinte elnyelték a hullámok. 165 ház összeomlott, 121 erősen megrongálódott. Fel kellett mérni a károkat, hozzálátni a romok eltakarításához, az újjáépítéshez. Ekkor tették meg a nemzeti bizottság titkárává. És most, a gátszakadás második évfordulóján új utcasor fogadja a községbe érkezőt. 117 család új otthonba költözött, tizenhármán most építik új családi házukat. A megrongált házakat még tavaly kijavították. Az árvízkárosultakon kívül az utóbbi két évben tizennégy család épített új házat. Az állami biztosítótól és segély címén 11,5 millió koronát kapott a falu lakossága. A falu közepén épül a Jednota áruháza. A falu szebb lett, mint azelőtt volt, de az emberek mégsem elégedettek. Azt kifogásolják, hogy igen lassan épül a víztartály, ahonnan az egészséges ivóvizet kapják. — Nem fél a felelősségtől, ha másokat érintő kérdésekben kell döntenie? — Ha az ember lelkiismeretesen végzi a dolgát, miért félne? Felelősségvállalásra mindenben szükség van. Anélkül nem lehet sem gyermeket nevelni, sem dolgozni, sem közügyeket intézni. De azért nem könnyű, azt elhihetik . . . Vannak hálátlan feladatok is, amit el kell végezni? — Nem hálát vár az ember. Bizalmat, megbecsülést ... és segítséget. Mint asszony s nőszövetségi elnöknő, különösen a többi nőtől. Lassan rendbeteszik az otthonukat, hát társadalmi, közös célok érdekében is többet kell majd tennünk. Mert mi igazán érezhettük, s értékelhetjük a társadalom segítségét, az összefogás erejét. Búcsúzunk. Kikísér. Nézzük a szép házakat, a kertet. Udvarukon fiatal diófák. — Árvíz után ültették? — Akkor. Szépen nőnek. Lassan már dió is lesz rajta. Jó árnyékot ad majd a háznak. A kicsinyek szeretik a diót. Örülnek majd neki az unokák. Mert a gyerekeinek ülteti a fát az ember. Letép róla egy elszáradt levelet, gyönyörködve nézi felfelé nyúló gallyait. Most puha, meleg mosoly játszik az arcán. Nem is látni, hogy negyvenöt éves. A jövőre gondol. Amikor gyümölcs terem a fán KELL A SEGÍTSÉGÜK I Kalmár Mártáról, Esztergályos Margitról, Csapiár Ételről, Ham Editről, a nyolc hónapos Веке Évikéről — anyukájáról s a többi asszonyról, lányról van szó. Azokról is, akik most nem ülnek itt a füssi nagy házak hűvösében, hanem a gyárakban dolgoznak, aratnak a mezőn, vagy kapálnak. — Mi is kapálunk, de ilyenkor estefelé így pihengetünk — fel sem emelik a fejüket, úgy magyarázzák, amikor látják, hogy csodálkozunk, nyáridőben hogyan érnek rá kézimunkázásra. — Tudják, hogy most ülésezett a nők országos kongresszusa? — Olvastuk az újságban. — Jó az, ha az asszonyok szót emelnek a békéért. — Ügy látszik, egyre többet törődnek velünk. Fehér csipketerítö kerekedik, gobelin-kép színesedik a kezük alatt. Otthonukat díszítik majd vele. Márta, Etelka, Edit pedig fiatalos étvággyal közben uzsonnázik is. — Maguk közül senki sem dolgozik a nőszövetségben? Nem. — Ha előadás, gyűlés van, elmegyünk. — Sokan jártak tanfolyamra is. Jól megtanultak varrni. Néhányon fellállnak, elmennek. Estefelé jár, etetni kell a baromfit, vacsorát készíteni. A lányok kíváncsian figyelnek, kezükben fürgén jár a fényes horgolótű. — Az új nőszövetségnek minden asszony, leány a tagja lehet. Elmondhatják, mit várnak a helyi szervezettől, segíthetnek megvalósítani közös kívánságaikat. A lányok szinte kórusban kiáltják: Klub, klub kéne! Nincs klubunk! — Hallottuk, hogy van, ahol a nőszövetség tánciskolát is létesített a fiataloknak! — Csak kocsma van a faluban, nincs hol szórakozni! — Arra még nem gondoltak, hogy a nőszövetségben dolgozzanak? Hát ha szólnak, hogy kell a munkánk, a segítségünk, szívesen. Mert ugye, mindannyiunknak haszna lesz belőle Harasztiné M. E.
