Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-21 / 29. szám
JOZEF LENART elvtárs, a kongressius szünetében szívélyesen elbeszélgetett az asszonyokkal problémáikról KOMÁROM A Csehszlovák Nőszövetség levele a CSKP Központi Bizottságéi Kedves Elvtársak! Kongresszusunkról hazánk minden nőjének nevében szivböl jövő elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa kezdeményezte a nők új egységes szerve zetének — a Csehszlovák Nöszövetségnek — létesítését. Mostani országos kongresszusunkon о feladatnak eleget tettünk. Befejeztük a Csehszlovák Nöszövetség megszervezését, megvitattuk tevékonysé günk tartalmát és elveit, s jóváhagytuk a nők új egységes szervezetének alapszabályait. Az a tény, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának kezdeményezésére az eddigi nöbizottságok helyett új alapokon jöhetett létre a nők egységes szervezete, véleményünk szerint ismét azt bizonyítja, hogy társadalmunk elvárja a nők egyre tevőlegesebb hozzájárulását életünk sokoldalú felvirágoztatásához. Mindnyájan nagyra becsüljük azt a magatartást, amelyet pártunk a nők eddigi tevékenységével szemben s a nők mozgalmának küldetésével szemben tanúsított, mint ahogyan azt Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, miniszterelnök tolmácsolta kongresszusunknak. Tudatában vagyunk annak, hogy a pártunk által belénk helyezett bizalom a jövőben egyre gyümölcsözőbb tevékenységre kötelezi a Nőszövetséget. Tekintettel a nők szervezetének különleges küldetéséle, már a közeljövőben hozzájárulunk a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez és támogatni fogjuk mindazokat a haladó szellemű embereket, akik szocialista társadalmunk érdekeit szem előtt tartva, Sok helyütt mindmáig távolról sem használják ki a már meglevő lehetőségeket. Pedig valamennyien számos példát ismerünk, amikor parányi, helyi kezdeményezésből nagy dolgok születtek. A bölcsődék, óvodák, egészségügyi intézmények, az üzlethálózat, a szolgáltatások színvonala, a munkaidő felosztása, a szakképzettség növelése, a nők érvényesülése képességeiknek megfelelően — a munkahelyen, az iskola nevelő munkája és még sok-sok minden az emberektől függ, azoktól akiket közvetlenül érint. Éppen ezért ott jutottak el a legmesszebbre, ahol saját kezdeményezésük alapján oldották meg a problémákat és nem várták tétlenül, hogy más cselekedjen helyettük. (Kivonat JIRl HENDRYCHNEK, a CSKP KB elnökségi tagjának és titkárának 1966 januárjában, a nők országos konferenciáján elhangzott beszédéből.) to \w £ V, 4Д I \ z о J Ví Э ь N to О <t Évtizedekben mérhetjük, méltathatjuk a nők társadalmi tevékenységét, felszabadulás után elért eredményeit. Mindazt, amit jogaikkal s kötelességeikkel együtt kaptak, kivívtak, amit a nőbizottságokban végeztek. A komáromi járásról szólva azonban elég, ha két év távlatába megyünk vissza példákért. Igaz, hogy a kerek évfordulókat öt évenként tartják, a két évvel ezelőtti borzalmas árvíz második évfordulóján mégis büszkén és örömmel emlékezhetünk. Mert a természet megvadult elemeivel harcoló férfiak oldalán ott küzdöttek elszántan az asszonyok is. Őrizték a gátakat, mentették a menthetőt, gondoskodtak a gyermekek, öregek, s betegek biztonságba helyezéséről és étellel, itallal várták a szövetkezeti udvarok közös konyháin az éhes férfiakat, katonákat. A nőszövetség összekovácsoló, öntudatra nevelő munkája is tükröződött akkori magatartásukban. A martos! asszonyok hősies helytállásától kezdve a kolozsnémai kommunista asszonyok. Molnár Regina nemzeti bizottsági elnök fáradhatatlanságáig minden faluban találhattunk példaként említhető történeteket. S azután is, amikor a vízpusztította otthonok helyett még csak reményt lehetett nyújtani, hogy majd felépül, majd segít az ország, ők voltak azok, akik bíztak, s másokat is biztatni tudtak. Pedig nekik, akiknek ezer apró gondoskodását magán viselte az elvesztett otthon, még nehezebb volt, mint a férfiaknak. Hiszen anyák voltak, gyermekek nélkül. Mert el kellett szakadniuk legkedvesebbjeiktől s já emberekhez, messzire küldeni, hogy a férfiakkal vállvetve építhessenek új otthont a romok felett. Ruha, élelmiszer, építőanyagelosztás .., mennyi izgalommal, sértődéssel járt. A nemzeti bizottságok dolgozói nem győzték volna a nőbizottság segítsége nélkül. Vállalták az állapotok szülte haragot, igazságtalan vagy ideges kifakadásokat. S közben meghúzódni kultúrotthonokban, iskolákban, épen maradt házakban. És mentek, fertőtlenítették a szövetkezet ólait, újra meszelték az istállókat, dolgoztak a mezőn, a zöldségesben, gyümölcsfát telepítettek, hogy újra teremjen a föld. és 1966 tavaszán már ismét hallhattuk a legjobb fejőnők, állatgondozók nevét a téli iskola versenyének értékelésekor. és az idén tavasszal harminckilenc faluban választották meg a nőszövetség helyi bizottságait, hogy bekapcsolódjanak az új szövetség munkájába. Terveket készítettek, hogyan javítják majd a szolgáltatásokat, mit tesznek a közellátás tökéletesítéséért, hogyan gyarapítják az egyes termelési ágazatokban dolgozó asszonyok szakmai tudását, milyen lesz a nőkről való gondoskodás. „Csallóköz szebb lesz, mint volt" — határozták el hazánk dolgozói két évvel ezelőtt. S testvéri segítésre indultak Prágától kezdve Csernőig minden járás lakosai. S úgy lett. Gyönyörű lakóházak, középületek, portalan utak, egészséges ivóvizet adó vízvezetékek bizonyítják. Csallóköz, s benne a komáromi járás szebb, gazdagabb, mint volt. Hazatértek a gyermekek is, élményben, a testvéri összetartozás érzésében gazdagabban. S a komáromi járás asszonyai az ország többi asszonyával együtt most a nők országos kongresszusa határozatainak megvalósításáért dolgoznak majd. Azért, hogy új életfeltételek között a társadalomhoz méltó, nemes céljainkért tovább küzdő fiatalokat neveljenek. AMÍG GYÜMÖLCS TEREM A FÄN Rólunk van szó — mi döntünk most — Annak való a funkció, akinek otthon kevés a dolga — hallja az ember nem egy esetben, ha a nők társadalmi munkájáról, nőszövetségbeli tevékenységéről van szó. Mi a véleménye erről a nézetről Fábik Erzsébetnek, aki 1954-től elnöke a csicsói nőszövetségnek, 1960-tól járási képviselője a falunak és 1965. októberétől titkára a HNB-nek, ezenkívül a szociális albizottságnak is elnöke. Otthoni munkája menynyiségének bizonyítására pedig nem kell többet mondani, mint hogy — 13 gyermek anyja. Öt nagyfia még otthonról indul munkába, s kilencéves legkisebb lányán kívül még a nyolcadikos leány, no meg a húszéves Rózsika tartózkodik a szülői házban. Az öt unoka közül is sokszor a nagymama törődésére szorul valamelyik, ha anyukájuk nem ér rá. Ekkora csalában, még ha az ügyes Rózsika ellátja is a háztartást, sok gond és munka hárul az édesanyára. A szép új ház tágas nappalijá-R. Noga és szerző felv.
