Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-07-07 / 27. szám

Csallóköz. Ha ezt a szót halljuk, ön­kéntelenül is a Pozsonytól—Komáromig húzódó Nagy- és Kis-Duna között elterülő síkságra gondolunk. Az ősi rege Szerint „Aranykertnek" nevezték ezt a szigetet, és a mondta szerint Tündér Ilona biro­dalma volt. Az idők folyamán Tündér Ilo­na „unokái" gazdag termőfölddé vará­zsolták dz egykor zsombékos, ingoványos, vadvizekkel teli területet, ahol ma virágzó mezőgazdaság és állattenyésztés folyik. Csallóköz vidéke földrajzilag és nép­­rajzilag olyan kerek egészet alkot, mint például a székelyföld vagy a kunság. Emlékét feltétlenül meg kell őrizni az utó­kor számára. Ezt az elvet vallotta a po­zsonyi Uránia Tudományos Egyesület is, amikor 1927-ben Somorján, a községháza egyik szobájában megalapította a Csalló­közi Múzeumot. Igazgatója, az akkor Somorján működő Khín Antal tanár lett, aki ma a budapesti Mezőgazdasági Mú­zeum tudományos kutatója. Khin Antal nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel látott munkához. Pár hónapon belül már érté-Bacsúk Pál emlékalbuma-C >% a kés népművészeti tárgyakkal és régi halá­szati szerszámokkal gyarapította a kezdet­leges múzeumot. Csallóköz népe tárgyi adományokkal járult a múzeum fejleszté­séhez. Tanítók, tanárok, diákok kutattak faluról falura a magántulanjdonban levő múzeális értékű régiségek után. Már a múzeum bővítésére került sor, amikor jött a háború és 1945-ben az értékes anyag­gyűjtemény nagy része elkallódott. A Csallóközi Múzeum 1965-ben alakult meg újra, Dunaszeidahelyen. A somorjai gyűjteményből még megmaradt értékeket áthozták a múzeum számára kijelölt és műemlékké nylvánitott „Fehér kastélyba", amely a város legrégibb épülete. Ha a városban a Csallóközi Múzeum holléte felől érdeklődünk, senki sem tud felvilágosítást adni. Hogy hol találjuk a Fehér kastélyt, azt minden ötéves gye­rek tudja. Nem is művészet rátalálni a város szivében fekvő, kis tarka kerítés és két diszpálma között fehétlő épületre. A bejáratot már nehezebb megtalálni. Az emelet három helyiségében szűkös­ködik, egyelőre minden cégtábla nélkül, a Csallóközi Múzeum. Az épület többi részét cigány származású polgárok lak­ják, akik részére már évek óta nem sike­rült megfelelőbb lakásról gondoskodni. Marczel Béla igazgató és Sidó Ferenc restaurátor fellegvára ez a három helyi­ség. Szívesen fogadják a látogatókat, nekik nincs miért szégyenkezniök. Hellyel kínálnak egy Mária Terézia korabeli fo­telben, aminek a rugózása talán még régebbi, és felidézik munkájuk eddigi si­kereit és az épület rendbehozására vonat­kozó ígéreteket, melyek nem valósultak eddig meg. Múzeumi anyag, népművészeti érték, sőt egyedülálló, más múzeumok által iri­gyelt müérték van itt bőven. Sőt úgy is mondhatnám, hogy egyiktől nem látni a másikat. Az itt heverő halászfelszerelések­ből külön halász-szobát lehetne beren­dezni. A különböző somorjai céhek céh­táblái, ládái és kancsói mind a kézműves­ség remekei. Tápéi Miklós fafaragó ha­lász alkotásai vetekednek a pásztormüvé-Tápéi mester Búsuló juhásza A millenniumra készült díszkulacs szék legszebb darabjaival. Elkészítette Izsó Miklós Búsuló juhászának a mását is. Bútorok, székek, asztalok, szekrények, menyasszonyi ládák, a XVI - XVII század fafaragásos remekművei sorakoznak egy­más mellett. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a somorjai fazekas céh mesterművei, a gótikus jellegű kerámia tojástartó (céhremek), és a millennium emlékére készült, magyaros díszítésű, 1896-ból származó kerámiakulacs. Akkor csak két példányt készítettek belőle, az egyiket József főhercegnek ajándékozták, a másik az itteni múzeum tulajdona. A történelmi múlttal rendelkező múzeális értékek közé tartozik Bacsák Pál, Pozsony vármegye alispánjának nyugalomba vo­nulása alkalmából kiállított és átadott, sok évi munkásságáért köszönetét tartal­mazó jegyzőkönyv 1880-ból. A könyv kék­bársony kötését ezüst művészi ötvösmunka díszíti, középütt Pozsony vármegye címe­rével. És így sorolhatnám tovább. A legértékesebbek a nagy lakattal zárt szekrények és céhládák mélyéről kerül­nek elő. A magamfajta látogató még kézbe is foghatja őket. Azonban a Csal­lóköz múltjára, kézműves mestereinek remekműveire, történelmi múlttal rendel­kező értékeire kíváncsi múzeumlátogató vajmi kevéssé élvezheti a múzeum anya­gának gazdagságát és szépségét. Néze­getés közben vigyázni kell még arra is, hogy ruháján magával ne vigye Csalló­köz, tán még aranyszemcséket tartalmazó porát A múzeum anyaga pedig egyre bővül. Az 1965-ös árvízkor sok emléket elsodor­tak a Duna hullámai. Menteni kell még a menthetőt. A múzeum két felelős dolgo­zója délutánonként motorra ül és bejárja Csallóköz régi házait. így igyekeznek „padláskutatásaikkal" feltárni a még ismeretlen értékeket az utókor számára. Dunaszerdahely városa egyre szépül. Új városnegyedek épülnek, új szórakozó­helyek. Csak éppen a Csallóközi Múzeum sorsáról készül úgy a döntés, mint a Luca­­széke. Ez nemcsak fájó pont, hanem kulturális kár VARGA MAGDA A várkonyi kultürházban egy májusi délutánon nagy volt a sürgés-forgás. Igazi fellépés előtti hangu­lat uralkodott. A faluban levő szoctálts otthon lakát általuk összeállított műsor előadására készültek. Az öltözőben a szereplők munkában elfáradt, kérges ke­zükkel Igazgatták ruhájukat, hajukat, a várakozás idegesítő, de egyben boldogító ptrossága égett az ar­cukon. A műsorszámokat olyan közvetlen kedvesség­gel adták elő, hogy a közönség teljesen megfeledke­zett a szereplők koráról. A legtöbbet Túrosán Judit néninek, Domonkos Sándor bácsinak és az énekkar tagjainak tapsoltak. A faluban mindenki örül sikerük­nek és már alig várják a következő előadást. Steckler Borbála Dunaszerdahely Kürt: Akt ismeri az érsekújvárl járásban Kürt köz­séget és néhány éve nem járt a faluban, rá sem is­merne. A széles utca két oldalán szép park húzódik, melyet az esti világítás még szebbé tesz. A park léte­sítésében részt vettek az asszonyok is. Mindenütt se­gítenek, ahol a falu fejlesztéséről van szó. ök köszön­tik az újszülötteket a névadóünnepélyen, az idős há­zaspárokat házasságkötésük évfordulóján, s nem akarnak lemaradni a konyhaművészet terén sem. Ebben az évben már rendeztek egy főzőtanfolyamot ts, amelyet Mechura Olga vezetett — Írja Szabó Klára, KBrtról. Oroszkán a Rokkantak Szövetségének tagjait tag­gyűlés keretében üdvözölte a nőbtzottság. Frissítők­kel, virágokkal kedveskedtek nekik. Köszöntötték a kilencvenéves Csudái Júliát, a kilencvenkét éves Hla­­vata Paulinát, a kilencvenéves Kullnovszky Mihályt. А кит aly t baromfitelepen dolgozó asszonyok egy tojótól 173fi tojáshozamot értek el. Ezzel túltel­jesítették a tervet. Május 9-én Klenko Márta csoport­ját derekasan végzett munkájáért bejegyezték Léván, a JNB-én, a Párt becsületkönyvébe. C s ajk о v községben harminc nő részvételével sütő-fözö tanfolyamot rendezett a nőbtzottság. A tan­folyamon megvitatták a gazdaságosság kérdéseit is. В e s én varró — szabászait tanfolyamot fejeztek be a közelmúltban, amelyet Németh Emília vezetett. A Lévát Mezőgazdasági Szakintézetben Szlovákia minden részéről tanulnak diákok. A tanulók a mező­­gazdasági gépek kezelését tanulják két évig. Sok kö­zöttük a lány, akik az iskola elvégzése után gépkeze­lőként fognak dolgozni a mezőgazdasági nagyüze­mekben. Valasek János szaktanító szerint a lányok éppen olyan könnyen elsajátítják a vezetés cslnját-blnját, mint a fiúk. Helányl jános ARANYLAKODALOM ALISTÁLBAN 1. számú ünnepélyes bejegyzés abból az alkalomból, hogy Nagy József és neje Sókt Márta 1917 május 17-én kötött házasságuk 50. évforduló­ja alkalmából megjelentek a hroboftovól Helyi Nem­zeti Bizottságon és fél évszázad előtti házassági foga­dalmukat ma aláírásukkal megújították. Kelt. 1967 május 17-én Nagy József férj Sóki Mária feleség Csölle János HNB elnök Ititkár) Ecsi Ttborné a polgári ügyek intézője Ezt a feljegyzést olvassuk az allstáll HNB emlék­könyvében, amelybe most Jegyezték be először az aranylakodalmukat ünneplő hűséges házastársak ne­vét. A Nőszövetség helyi bizottsága és a HNB vezető­sége Is ott volt az ünneplők között. Nagy Józsi bácsit és feleségét mindenki becsüli és Ismeri a községben. Ogy emlegetik még ma Is, mint a falu „ébresztőjét" mert 6 volt a kovácsmester, és a környék népe nap — nap után a kora hajnali kalapácsolás zajára éb­redt. Két háborút és nehéz, munkával eltelt 50 esz­tendőt értek meg eddig egymás oldalán. Nagy gondot fordítottak három élő gyermekük nevelésére, mert az öt közül kettőért korán eljött a halál. Józsi bácsi ma 70 éves, felesége 73, és az aranylakodalom napján nem hiányoztak gyermekeik mellől a nagyszülőket igen szerető unokák sem. Az allstáll kis ház udvarán szentanúként áll még a régi kovácsműhely, némán őrzi az 50 éves hűséges házasélet boldogságának titkát. v. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom