Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-07 / 14. szám
?f fftíNVÜH« ? íme a tanulók néhány válasza: ■ Az iskola elvégzése után egy szép, korszerű gyár irodájában szeretnék dolgozni. Ha termelőmunkát kellene végeznem, legszívesebben a textiliparban dolgoznék. Mezőgazdaságba nem megyek dolgozni. И Még nem tudom, hogy érettségi után milyen munkaterületen dolgozhatom, majd, de szeretnék képesítésemnek és erőmnek megfelelő helyre jutni. Nem ragaszkodom a jellegzetesen női munkahelyekhez. Pl. textilipar, varroda stb. Mivel a kémia is igen érdekel, ezzel kapcsolatos munkát keresnék egy vegyi, vagy egy papírgyárban. De bárhová kerülnék, igyekeznék továbbképezni magam. Nemcsak azért, hogy a munkám esetleges egyhangúságán változtassak, hanem, hogy a munkámhoz alaposan értsek. ■I Rádió- és TV-szerelőnek szeretnék kitanulni, azután egy rádiókat gyártó üzemben elhelyezkedni. Csak elektrotechnikai szakmában szeretnék dolgozni. ■ Mezőgazdaságba semmi esetre se mennék dolgozni, még vezetőnek sem. Magyar—angol szakos tanárnő szeretnék lenni, és mint pedagógus dolgozni. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz, ha nem jutok be az egyetemre. Semmi termelőmunkához nincs pozitív viszonyom. Mezőgazdaságba dolgozni semmi szín alatt sem mennék. ■ Mivel nagyon szeretem a kisgyerekeket, bölcsődében szeretnék elhelyezkedni és tévúton elvégezni az egészségügyi iskolát. A körülmények azonban nem nagyon biztatnak. Éppen ezért úgy határoztam, ha vágyam nem sikerül, akkor valahol hivatali állást keresek. Termelőmunkában nem szívesen dolgoznék. Mezőgazdaságba csak akkor mennék, ha a mezőgazdaság elérné az ipar színvonalát. ■ Tanítónő szeretnék lenni, de ha ez nem sikerül, szívesen dolgoznék a mezőgazdaságban is mint egyszerű munkásnő. Nem szégyen az, ha valaki érettségizett és azután a szövetkezetben dolgozik. Az életszínvonal rohamos növekedése majd megköveteli, hogy a mezőgazdaságban dolgozók is legalább érettségivel rendelkezzenek. A szövetkezet szőlészetében dolgoznék legszívesebben. ■ Érettségi után azonnal munkába szeretnék állni. Egyéni szempontokat is figyelembe véve, én a könynyebb irodai munkát részesítem'előnyben. Mint gépírónő vagy postai hivatalnok szeretnék dolgozni. Ha termelőmunkát kellene vállalnom, csak gépek mellett dolgoznék, pl. mint darukezelő. A mezőgazdaságban egy gépesített baromfigondozóban is el tudom képzelni a munkám. ■ A titkárhői állás volt mindig a vágyam. Szeretek gépen írni. Termelő munkásnak szövőgyárba vagy cipőgyárba mennék. Mezőgazdaságban csak akkor dolgoznék, ha más munkahely már nem fogadna be. ■ Nincs szándékomban tovább tanulni. Nem is tudom, hogy hol szeretnék elhelyezkedni, mert igen nehezek a körülmények és azt hiszem, hogy örülni fogok, ha egyáltalán állást kapok valahol. Munka mellett szeretnék beiratkozni esti iskolába, ökonómiára. Mezőgazdaságba csak a legvégső esetben és csak ideiglenesen mennék dolgozni, amíg nem kapok más állást. ■ Érettségi után gépipari tanonciskolát szeretnék végezni, azután mint szakember valahol elhelyezkedni. A termelőmunkában gépek között dolgoznék a legszívesebben. Mezőgazdasági munkásnak is elmennék, ha az emberek annyira felvilágosultak lennének, hogy nem tartanák nevetséges dolognak azt, hogy valaki érettségi után mezőgazdasági munkát végezzen. Tíz választ közöltünk a sok közül. Mind különkülön nagy probléma. Amint látjuk, érettségiző ifjúságunk jó része, ha nem sikerül tovább tanulnia, az iparban szeretne elhelyezkedni. De mekkora Csallóköz ipara? Be tudja-e fogadni őket? Mezőgazdaságunk a tizennyolc éves ifjúságunk részére is mostohagyerek. Arra a kérdésre, hogy — dolgoznának-e mezőgazdaságban, a következő választ kaptuk. A 173 tanuló közül 19 mint irodai munkaerő, 35 mint szövetkezeti tag, 40 csak jobb feltételek mellett, 27 ha sehol máshol nem kapna munkát, menne a mezőgazdaságba. A többi 52 tanuló semmilyen feltétel mellett erre nem hajlandó. Ezt a helyzetképet kaptuk tizennyolc éves érettségiző ifjúságunk egy kis csoportjáról. Számos, rajtuk kívül álló akadályon kell még átvergődniük életcéljuk eléréséig, ha tudásukat az érettségin és az egyetemi felvételi vizsgákon be is bizonyítják. De vajon nem húzza-e keresztül számításukat az egyetemi hallgatók és a továbbképző iskolák felvételi irányszáma? Az érettségi bizonyítvány semmiféle szakképesítést nem nyújt, igen aktuálissá válik tehát majd a nagy kérdés: merre menjünk? VARGA MAGDA A komoly veszedelmet — véleményünk szerint — többnyire a kölcsönös közöny jelenti. A nemek egymás iránti érdeklődésének elsődleges ösztönzője feltétlenül nemi jellegű, de míg a szerelem kezdeti időszakában mindkét fél igyekszik ezt az érdeklődést ébrentartani, a vágyakat serkenteni később — a mindennapok azonos ritmusa — a közös élet kialakításához szükséges tö jbnyire prózai munka, a megszokás hamujával fojtja el a lángot. Megtanultunk dolgozni, igazságért harcolni, országot építeni, sok mindent megtanultunk, méghozzá „menet közben“ mert ezt követelte tőlünk a történelem — csak éppen élni nem tanultunk meg. Sietve, gyorsan virégoskertet létesítünk az ablakunk alatt, aztán — elmegyünk a füstös kocsmába. Berendezzük a lakásunkat, veszünk szőnyeget és tévét, mély puha foteleket és elmegyünk a kávéházba máriásozni. jól zabolt ruhákat vásárolunk, de csak (kkor öltözünk fel rendesen, ha kilépünk otthonunkból, mert nem magunknak, nem párunknak öltözködünk, hanem a külvilágnak. VITATKOZUNK — munkahelyen és társaságban, barátokkal, ismerősökkel, a labdarúgásról, a szomszédunk autójáról, az indiai éhínségről, Wilson bérfagyasztási rendelkezéseiről, Kennedyné házassági esélyeiről, de nem vitatkozunk a feleségünkkel például arról, hogy mi az, ami számára az ölelésünket, csőkunkat közömbössé teszi Aszszonyaink megbeszélik a kelkáposzta árát, a szomszédban született csecsemő súlygyarapodását, a divat legújabb vívmányait, de nem vitatják meg velünk, hogy tetszik-e az új frizurájuk, hogy tetszik-e a selyemharisnyájuk színe, nem veszik tudomásul, hogy mi is szeretjük őket — csinosan látni. NEM VITATKOZUNK arról, ami a legfontosabb lenne, nem tárjuk fel mi az, ami társunkban nem tetszik, amit mi másképpen szeretnénk, nem vagyunk egymáshoz gyengédek, figyelmesek, előzékenyek és sajnos mindez nemcsak a férfiakra, hanem az asszonyokró is vonatkozik. A munkahelyen mindig udvarias, lovagias férfi, otthon zsarnokká válik, a mindig kacagó, vonzó, szellemes csevegő és pajkos vágyakat ébresztő asszony saját fészkében mogorva, házsártos, mindenre éles szavakkal reagáló „feleséggé“ alakul át. TUDOM, hogy a derűs kedély, a jó kedvű optimizmus nemcsak külső körülményektől függ, hanem a belső adottság kérdése is, azonban véleményünk szerint a mi jól berendezett, egyre szépülő otthonainkban kevés a mosoly. Azt tapasztaltam, hogy a komédiából tragédiát csinálunk, hogy egyre több a kétarcú ember: a külvilág előtt gyors, lendületes, okos, ötletes, elnéző és vidám, a társa előtt pedig, a zárt ajtók mögött lusta, unalmas, durva és mogorva. Hazug életforma, hazug szemlélet ez, mert nincs kétféle egyéniségünk — külön hivatali és külön házi használatra — és ha valaki mégis képes erre, akkor annak a becsiiletérzése is kétféle, az ilyen becsület pedig egy lyukas rézgarast sem ér. ADjUK önmagunkat, tárjuk fel szívünket és lelkünket minden körülmények között elsősorban párunk, társunk előtt őszintén, minden takargatás, mellékgondolat nélkül. Akarjunk és merjünk minden kérdésről nyíltan, szeretettel, a másik fél szempontjait és kívánságait is figyelembe véve vitatkozni! Akarjunk otthonunkban tetszeni, vágyakat ébreszteni, keressük otthonunkban a szórakozást, a vidámságot, a kikapcsolódást, és a gyönyört is, mindazt, amit test és lélek adhat az embernek. Az új arcú ország új arcú embert követel, olyan embert, aki saját szívében hordja a fényt, aki példát, utat mutat nemcsak munkájával, hanem magánéletével is! — erf
