Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-10 / 10. szám
I GO Az első házban, ahol becsöngetünk, magas, fekete szemű asszony nyit ajtót. — Pénzt hoztunk! — szól oda Murcsó Erzsébet a ház asszonyának. — Azt aztán jól teszik. Hétfőn reggel nem rossz pénzt kapni, — mondja széles mosollyal és már írja is alá a vevényt a levélhordónő plajbászával. S a megrendelőlapot is elhozta? Kilépünk a kapun, odébb megyünk egy házzal a kis napos utcán. A csengetésre nem nyit ajtót senki. Magamnál kell hordanom a pénzt, — nem kellemes. Amikor végigjártuk az utcát, megfordulunk, s a sarkon ott találjuk a biciklijét. Hiábavaló volt hát az aggodalmam,'nem cserélt gazdát. Pedig táska is van rajta, a táskában csomag. Ügy látszik Szene kivételes városka, még a svédek is megszoknék, ha enynyire megbízható polgárai vannak. — Mindig leveleket kézbesített? — kérdezem Murcsó Erzsébettől, a szenei posta alkalmazottjától. — Nem mindig. Évekig sürgönyt hordtam. Nem volt könnyű, mondhatom, pedig a sürgönyhordó táskának nincsen súlya. Nem úgy a mostaninak. Az emberek nem szeretik a táviratot. Ijedt, kérdő arcuk láttára én is sokszor megijedtem. A levélhordással kapcsolatban kellemesebb közölni valóm is akad az emberekkel. Például Hamar János nyugalmazott evangélikus lelkész 17 000 koronát nyert Sportkán. Mondhatom, ezzel nem kellett nógatni senkinek, hogy a hírt közöljem. Ilyenkor a postásnak szárnyai nőnek s még a kerékpárjára sincs szüksége. Egyébként eléggé Idegölő munka a mienk. Nemcsak Idegölő, terhes is. Néha hajnatól este hétig-nyolcig tart a műszakunk; a pénzbeszedés napjaiban. Akad egy-két polgár, aki pénz helyett borítékot tart az orrom elé; —■ Nézze asszonyság, két korona fizetést kaptam az elszámolásnál. Ebből hogy fizessek? Ilyen esetben még néhányszor el kell mennem. Csak az bírja ezt, aki szereti a hivatását. Én nem tudnék meglenni nélküle. Tizennégy éve dolgozom a postánál. Nem tudnék otthon maradni, pedig ott is van tennivaló. Akkor is, ha már csak hárman vagyunk. A nagyobbik lánykám Skalicán végzi a mezőgazdasági technikumot. A kicsi, a négyéves viszont reggelente utánam szól; — Anyuka ne légy el sokáig. Ügy gyere, hogy ne kelljen az óvodában aludnom. Ha Idejekorán hazajutok, akkor sem unatkozom. A férjemnek egyetlen bűnéül azt róhatom fel csupán, hogy nem segít a háztartási munkákban. Meg kell bocsátanom, mert különben nagyon jó ember. Nem Iszik, nem is dohányzik. A családjának él. A múlt esztendő legnagyobb és legkellemesebb meglepetése az volt, amikor az egyik kolléganőm hozta a hírt. Befutott a 44 500 koronás Octávla-Combi... Amerre megyünk, egy pillanatra mindenütt felvillan az emberek szeme Murcsó Istvánná láttára. Alig akad ember, aki ne várná. Mindenkinek akad a távolban egy-egy hozzátartozója, akire gondol, akinek levelet ír, akitől levelet vár. S a szeretet vagy a szerelem meleg szavai ebben az esetben Murcsó Istvánné nagy, nehéz táskájából kerülnek ki. Akár nehéz testi munkásnak is elkönyvelhetnénk a levélhordót. — Hány kilométert tesz meg naponta? — Kilenc és felet. —■ A lépcsőket, udvarokat Is beleszámítja? — Nem. Van belőlük egy pár a 8000 lakosú kisvárosban. Az emeletjárás kálváriája nem kicsiség. Majdnem valamennyit asszonyok Járják. Szene postájának huszonhat alkalmazottja közül huszonkettő asszony. Reggelenként a városka ötvennyolc utcájában szóródnak széjjel, hogy este, hét-nyolckor találkozzanak újból munkahelyükön. A cipőüzletbe egy Sportka-nyereményt viszünk. Az egyik Hamar János nyugalmazott evangélikus lelkész átveszi a tlzenhátezer koronás Sportkanyereményt Murcső Erzsébet, a napi postát válogatja Stefan Bukiár felvételei kislány hangosan ránevet a másikra. — „No, nem éppen tizennégyezer, de legközelebb biztos annyi lesz." A textilüzemben nem mosolyog felénk az az asszony, akihez fordulunk. Hétszáz egynéhány koronát kell inkasszálnunk. Gáz és villany. Egy pénztárca kiürül, egy asszonyarcról elfogy a mosoly. Nem csoda, a pénz sokszor befolyásolja arckifejezésünket. A kiürült tárca aljára odatelepedik a Gond. Murcsó Istvánná nem szereti, de nem tudja néha elhessegetni s a fekete madár szerepét neki kell betöltenie. A kerékpár vár az üzlet előtt, ütöttkopott vázáról látni, hogy régi. Sok évet szolgáltak' le ketten. Kívánjuk, hogy még számtalan évet szolgáljanak együtt és csupa jót vigyenek Szene polgárainak. MOYZES ILONA Ezek a táskák exportra készül nek a Kofatex műhelyeiben Foto: Zoltán Bellcky — Nem volna Itt olyan nagy zaj, ha nem lennénk olyan sokan egy teremben — szól mindnyájuk nevében Németh Erzsébet. Óvodának még tsak megfelelt ez a helyiség, de üzemnek nem nagyon. Nincs szociális helyiség, ott öltözködünk, ahol dolgozunk. Egyetlen mosdó van a harminchárom alkalmazott részére. Tavaly nagy örömünkre már kimérték Itt a helyet az új épületnek, emésztőgödröket Is csináltak, de az építkezés abbamaradt. Majd csak találnak rá módot, hogy ezt a problémánkat Is megoldják — szól közbe Varga Ernő karbantartó. Azután újra tű aló Igazítják a damasztot, beindítják a varrógépeket, sietni kell a munkával, hogy a napi tíz garnitúrát elkészítsék. A varrógépek zakatolása a többi helyiségbe is áthallatszlk, ahol csomagolják a kész árut. Az előszobában — mert helyszűke miatt azt Is ki kell használni —, a női teplex zoknikat bélelik, amelybe habguml-betét Is kerül; majd párosával műanyagzacskókba rakják, öt páranként pedig dobozokba. A csomagolóban legtöbben csak napi négy órát dolgoznak. Klnek-klnek mennyit enged meg az egészségi állapota. Munkaidejük már éppen letelt, indulnának haza, de éppen most állt be egy autó az udvarra, hogy az Itt varrt árut az üzletekbe szállítsa. Kis üzemek az itt említettek, mégis sok kis és nagy gondot megoldanak. Főleg olyan árut gyártanak, amelyek a piacon keresettek. Amellett legalább részben megoldják velük a nők alkalmaztatásának problémáját Is. KONVICSKA ELVIRA Cséfalvay Mária, Dolnlk Erzsébet, Sutus Etel a műanyagot csiszolják
