Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-03-10 / 10. szám

и— Г AZ ELVESZETT FIÚ VISSZATÉRÉSE a címe Evald' 1 Schorm legújabb filmjének. Egy fiatal műépítész ко-1, \ runkra jellemző lelki válságba kerül, melyből kiutat azi I öngyilkosságban keres. Mi készteti őt erre a lépésre? i I Hogyan kerül ilyen lelki válságba? Több ilyen s hason-1 1 ló kérdést állít fel a film és a döntést a nézőre | I hagyja. i I A főszerepeket ismét Jón Kácerra és Jana Brejcho- i I vára bízta a rendező. __________________________J I Otakar Vávro filmrendező ismét Frantisek Hrubín verskölteményét filmesitette meg. Az új cseh film címe: iRCMANC ZONGORÁRA. A rendező mesterien oldotta |meg a romantikus történetet, amely a szerelemről és a halálról szól. I iaromir Hanzlik, Stefan Kvietik, Zuzana Cigánova I kitűnő színészi teljesitménye, továbbá a bravúros felvé­telek és a jó zene biztosítják a film sikerét. Az új cseh detektivfilmnek, amely egy nemzetközi csempészbanda leleplezésével foglalkozik, HÁLÁL A| FÜGGÖNY MÖGÖTT a címe. Rendezője Antonín Kach-| Ilik. A történet a színház kulisszái mögé vezet minket. |Tanúi leszünk annak, hogyan csempészték Csehszlová-, kián keresztül Olaszországba a heroint. A főfelügyelő .szerepét Miroslav Hornícekre bízta a rendező. A többi szerepben még L. Lipskyt, W. Matuskát, G. Vránovát és a nálunk már ismert H. Haase német filmszínészt I láthatjuk. ___ ___ ___ ___ __ ___ J I A LAUREL ÉS HARDY cimű amerikai film a két híresl I komikus legismeretebb groteszkjait kelti újra életre. Fz az örökifjú zsáner, mely mindenkit szívélyes mosoly-1 Ira derít, most sem téveszti el hatását. 1 I A lengyel kinematográfia Jerzy Kawalerovicz film-1 fjével mutatkozik be. A kitűnő lenqyel filmrendező Во-', jleslaw Prus hires regényét a FARAÓT filmesitette meg.' I Az ákori Egyiptom elevenedik meg előttünk, belső e[­II— I __— — — —------­lemezeivel. ____________________ A általános iskolát elvégző, tizenöt éves fiatalok elhelyezésével kapcsolatban igen nagy gondot okoz a lányok további sorsa. Meglátogattunk több csallóközi iskolát, és elbeszélgettünk a pálya­­választás küszöbén álló lányokkal. Sokan tovább akar­nak tanulni közép- és szakiskoláinkon, vannak akik előtt már biztos elhelyezkedési lehetőség áll, de vannak olya­nok is, akik még nem választottak, akik a „majd csak lesz valahogy, legfeljebb itthon maradok" alapon még nem döntöttek jövőjük felől. Vegyük alapul például a dunaszerdahelyi járás tizen­öt éveseit. Milyen a kilencedik osztályos tanulók érdek­lődési köre jövőjüket illetően? A járás 2000, általános iskolát végző tanulója közül 555 akar közép- és szak­iskolában tovább tanulni. Ipari tanulónak 600-an jelent­keztek. Munkaviszonyba 226-an lépnek. A többiek otthon maradnak, vagy még nem döntöttek sorsuk felől. Ezek az adatok a tanulók előzetes érdeklődését bizonyítják. A lányok részéről a legkedveltebb pályák: varrónő, elárusítónő, cukrásznő és fodrásznő. Igen kevés az érdeklődés könnyűiparunk kevésbé ismert ágai iránt. Textiliparunk például kimondottan a női foglalkozási ágak közé tartozik. A fonás, szövés a legrégibb ipar­ágak egyike, szinte egy idős az emberiség ruházkodásá­val. Idők folyamán jelentős átalakuláson ment keresztül, egyrészt az új, korszerű gépek alkalmazásával, másrészt a műszálak felhasználásával. A szép és divatos textil­anyagokat fonó- és szövőipari munkásaink állítják elő. Gyárainknak egyre több szakképzett munkásnőre van szüksége, akiknek tanításáról, internátusi elhelyezéséről és neveléséről az egyes üzemek maguk gondoskodnak. Textilgyáraink többsége Csehországban működik. Szlovákiában épülőben van Léva mellett az új Textil­kombinát, amelynek pár éven belül sok száz képzett fonó és szövőnőre lesz szüksége. Ezeknek kiképzéséhez segítő kezet nyújtanak lányainknak a csehországi textil gyárak szakmunkásképző kétéves iskolái. Magyar lányok a Perla-gyárban Hogy közelebbről is megismerjük az itt tanuló lányok életét, meglátogattuk az Ústi nad Orlicén működő PERLA textilgyárat, ahol már több csallóközi kislány tanul mesterséget. A festői környezetben fekvő, több mint 700 éves múlt­ra visszatekintő textilváros legnagyobb üzemei közé tar­tozik a munkaérdemrenddel kitüntetett PERLA. Vászon, damaszt, szövet, puplin stb. gyártmányait nemcsak ha­zánkban ismerik, hanem a világ minden részére expor­tálják. A montreáli Világkiállítás látogatói is megismer­hetik a Perla anyagok kiváló minőségét. De ahhoz, hogy az üzem kitűzött feladatait teljesíteni tudja, egyre több szakképzett fonó- és szövőnőre van szüksége, mégpedig lányokra. Az üzem alkalmazottainak 90 százaléka nő. Ezek kiképzéséről, ellátásáról, erkölcsi neveléséről az üzem szakmunkásképző iskolája és minden kényelem­mel berendezett internátusa gondoskodik. Váratlanul toppantam be a lányinternátus igazgatói rodájába. Kudrnácovó Éva igazgatónő barátságosan fogadott. Biztatóan hangzottak szavai az internátusbán lakó lányok életére vonatkozóan: — Szeretném, ha jól érezné magát nálunk, és saját tapasztalatai alapján ítélné meg internátusunk belső életét.. Szabadon mozoghat az épületben, beszéljen aki­vel akar, nem szépítünk semmit. Amink van, az van. Nincs mit takargatnunk. Kétszáz lánynak nyújt második otthont az épület négy emelete. Cseh, szlovák, magyar lányok élnek itt egymás mellett, akiktől megkívánjuk egymás megbecsülését, a tanulás és jövendőbeli mun­kájuk szeretetét, és nem utolsósorban a lányokhoz méltó viselkedést. A magyar lányok közül héttel a tornateremben ismer­kedtem meg. Magyar tánc bemutatójára készülnek és próbájuk volt. A tánc- és gimnasztika-szakkört az igaz­gatónő vezeti, mert tanítónői diplomája mellett ehhez is van képesítése. A felkínált jogokkal élve, végignéztem az internátust. A fér| И «LU и LU CQ z: LU 1*4 и — Hogy mikor nősültem? Várjon csak ... hát... tizenöt éve. Nagy idő, mi? Család is van, kettő. Egy fiú, meg egy lány. Jó asszonyom van, nem mond­hatok rá semmit. Rendes, dolgos. Sze­relem? Nézze csak, nem olyan egysze­rű az. Ö itthon dolgozik a szövetkezet­ben, én meg a városban. Reggel ötkor már kilépek a kapun és délután négy órakor érek haza. Harapok valamit, aztán fát vágok, a ház körül is akarl mindig tennivaló. Utána elolvasom az újságot, mert azt nagyon szeretem, rá­diót is hallgatok ... elmegy az idő. Es­tefelé meg bejövök ide a vendéglőbe egy sörre meg egy féldecire, esetleg kettőre, mikor hogyan. Néha leülünk kártyázni, de tiz órakor már ágyban vagyok. Szombat az más. Akkor tovább időzöm a barátaimmal, mert vasárnap nem kell hajnalban felkelni. Mikor vettem neki ajándékot? Hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom