Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-24 / 8. szám
szerint válogathat majd a paradicsommal, spenóttal /agy répával Ízesített krokettek közül. Por, por, por! De nem akármilyen. Ott ahol a sütőport, pezsgőért, az Alimonát, a vaníliás cukrot és a fahéjas tükröt keverik, illetve csomagolják a gépek, a muncásoknak naphosszat elképzelhetetlen porfelhőkben cell mozogniuk. Igaz, hogy ez a por fehér és illatos — attól függ mi van éppen soron — de mégis lágyon kellemetlenül súlyossá teszt a levegőt. \ tárt ablak és a négy porszlvóberendezés nem sokat segít, állandóan használniuk kell az orr- és ;zájvédőt. A csomagolóban már Jobb a helyzet, mert tt zárt önműködő gépekkel dolgoznak. Macfarová egyébként megemlítette, hogy a fogyasziktól gyakran érkezik panasz, Jobban mondva azt érdezik, miért maradnak vissza fekete pontok a poár alján, ha már a vízben feloldódott a pezsgőpor? los, aggodalomra nincsen ok, nem szennyeződés! z édesfának kivonata, amelynek az a feladata, hogy csehszlovák állami normák utasítása szerint kellő léig — 3—5 percen keresztül — és a kellő lennyiségű — 1 centiméternyi — habot megtartsa. Negyedóránként egy robbantás Félhomályos, rideg raktárhelyiségek labirintusán eresztűi érkeztünk el az üzem legérdekesebb és alljuk be, nagyon szokatlan csarnokába. A magas csarnokot vertikálisan vasállványzaton nyugvó emelet osztja ketté. Lenn, a földszinten két asszony lapátolja a nagy halom kész pattogatott rizst. Fönn az emeleten pedig szabályszerű talpakon három ágyú sorakozik egymás mellett.- Itt „pattogtatjuk“, azaz robbantjuk a rizst — magyarázza a technológus, miközben fölkapaszkodunk a szűk vaslépcsőn. Odafent éppen az egyik ágyút töltötték meg. — Egy ágyúba 8 kilogram első osztályú rizst öntünk. Nagy nyomás alatt elpárolog a nedvesség, ezáltal a rizsszemek szinte felfúvódnak, majd ha a nyomás eléri a 10 atmoszférát, kirobbantjuk az adagot az ágyukból. A robbanás által még nagyobbra dagadnak a ezernek. Alighogy elhangzott az utolsó szó, felhangzott a síp figyelmeztető füttye, mire mindenki föltette a vattázott fülvédőt, s egy pillanat múlva robbanás rázta meg a levegőt. Az ágyú torkából szerte lövellve „kipattantak“ a hófehér, megduzzadt, megpuhult rizsszemek. S így megy ez 12—15 percenként az egész műszak alatt. Nyolc óra alatt hetvenötször. Három műszak alatt naponta 1500 kilogram pattogatott rizst termel a gyár. A technológus szerint egészséges, kalóriadús csemege, tehát fogyasszuk egészséggel! LÄNG ÉVA INTERJÚ A VILLAMOSBAN sietnének haza, ha lenne min. Az 5-ös villamosok azonban valahol elekadtak, s az aszszony, aki a kormány mellett ül, rájuknéz, s úgy látszik, tudja, mit jelent várni ilyen csúnya, ködös időben. — Szálljanak be — int jobbjával. Az üres kocsi megtelik emberekkel, s a köszönet meleg morajával, mert mindegyikük hallhatta a rövid, de 'sokat mondó szót: — Váltok! — A Februári Győzelem útján, és a rácséi útvonalon sokszor elakad a közlekedés. Mi ennek az oka, Ruzena asszony? — kérdezem. — Nyitott villamoskocsiszínjeink vannak. Tél idején eső, hó, fagy martalékává válnak a kocsik. Kábeljeink tönkremennek, megrozsdásodnak, elromlanák a kocsik alkatrészei. Úgyszólván óránként akad javítani való. Nehézségeinket szinte percről percre kell leküzdenünk. A várakozókkal ugyancsak nekünk gyűlik meg a bajunk, bennünket vonnak felelősségre, ám mi tehetünk legkevésbé a dolgok menetéről. Népgazdasági szempontból is előnyösebb volna, ha villamoskocsiszínjeink fölé tetőt húzatnának. Kevesebb kiadással, több bevétellel járna, és az utasok megelégedését is kivívnánk. Beszélgetésünkben pár pillanatnyi csend áll be. Ketten vagyunk a kocsiban, kissé elszakadva a világtól, miközben tejfehéren ereszkedik le a köd a récsei kertekre. — Mire szokott gondolni ilyenkor egy asszony a villamos kormánykereke mellett? — elmélkedem, majd hangosan is megkérdezem, mert közben peregnek a percek, negyedórákká, majd órákká kerekednek. — Arra gondolok, mit főzzek holnapra. Prózai, ugye? Meg aztán arra, hogy a tizenegy éves kisfiámmal kell holnap orvoshoz mennem. Eltört a karja. Már néhány hónapja és nem tud begyógyulni. Mostanában az éléskamrám is üres, hiányzik a „jobbkezem“. Viera kislányom tizennégy éves és a Magas Tátrában gyógyul, ötödször már. Különben 6 a kismama. Ha kora hajnalban távozom, 6 készíti elő a gyerekeket. Mosdatja, csomagol, iskolába küldi őket, takarít. Nem mondhatnám, más segítségem is van. A férjem. Nincs még egy olyan ember a világon. Tizenkilenc évvel idősebb nálam, de még ma is úgy szeretem, mint amikor elhatároztam, hogy a felesége leszek. Egyébként a kollégám, ö a 2 — 4-es villamos végállomásán az indító. Otthon mindent együtt végzünk, nagymosástól kezdve. Persze, ha úgy jön ki a lépés, hogy véletlenül mind a ketten otthon vagyunk. Nagyrészt azonban váltjuk egymást. A munka így is megoszlik. Jó néhány esztendeje együtt vagyunk, de még nem veszekedtünk. — Ez igazán ritkaságszámba megy manapság, — gondolom magamban. — A kétéves Eliükát hová helyezik napközben? Szered!, gintavai, Surovcei, Dőlné Streda-1 asszonyok csomagolják naphosszat a félkilós zacskókba a száraz hüvelyeseket. Az üzemi bölcsődébe. A heti bölcsőde jó intézmény, nagy segítség az édesanyáknak. A miénk kissé elhanyagolt. Üzemünk vezetősége nagyobb gondot fordíthatna rá. Szeretném, ha tüzetesebben foglalkoznának az anyák és gyermekeik kérdésével. — Mikor jutott eszébe, hogy a villamos kormánykereke mellett foglaljon helyet? — Messzire kéne visszamennem. Egészen a gyermekkoromig. Nagyon fiús természetű lány voltam. Ejtőernyős szerettem volna lenni. Három évig gyakorlatoztam is. Akkor megszületett a kislányom s minden abbamaradt. így kerültem 1955-ben a kormány mellé. Szeretem a hivatásom. — A legtöbb asszony félne a maga helyében. Ön soha sem félt? — De egyszer én is megijedtem. Kilenctíz év előtt gyakran kigyulladtak a motorjaink. Jobban mondva föírobbantak. Akkoriban egy kollegám porrá égett. Amikor nálam történt a robbanás, olyan fekete lettem, mint egy kéményseprő. Ijedtemben nem vettem észre, hogy éktelen lyuk támadt a kabátomon. Csak amikor a villamoskocsiszínbe érkeztem, munkatársaim nagy nevetése árulta el komikus helyzetem. Szerencsém volt. A szívem alatt gyermeket hordtam . . . Récse végállomásán végre megindult egy 5-ös villamos. Utána a többi. A kocsink is futni kezd. Utolsónak. MOYZES ILONA Vrlík felvételei. Fr. Spáíil felvételei