Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-24 / 8. szám
Hétköznapok <mc т ш Könyöklő Berci törtető ember volt. Mindenben és mindenütt első akart lenni. Ahogy mondják, feltűnési visiketegségben szenvedett. Akaratának érvényesítésében nem ismert határt. Egyszóval, akkor érezte jól magát, ha barátjai körültáncolták, ajnározták, idegen társaságban öt helyezték előtérbe. Banketteken, némi iddogálással egybekötött magasabb szintű beszélgetéseken (a most divatos szimpozionokon) ő volt az első. Csak nem marad le a legjobb falatokról! Aztán, ha elsőként ismerkedik meg a társaság öszszes tagjával és a fejesekkel, velük együtt ö is a felszínen marad. Neki az volt a fontos, hogy róla mindenütt úgy beszéljenek: „Lám, Könyöklő Berci milyen ügyes, talpraesett ember. Néha maga is megjegyezte erőltetett mosollyal a szája szögletében: ha vallásos volnék, azt sajnálnám, hogy halálom után nem én lehetek az első a mennyországban. És lóm, mintha megérezte volna sorsa alakulását... Nagy ünnepségre készültek az egyik üzemben. Csupa külföldi, nagynevű szakember és a közélet hazai kiválóságai gyűltek össze az egyik részleg átadására. Könyöklő Bercit is meghívták. Ki tudja miért, a sofőrje később érkezeit, s a megbeszélt időnél jóval később indulhattak. Nyomdafestéket nem tűrő hangon hordta le a gépkocsivezetőt. Az hiába hivatkozott a lezárt sorompóra, meg a benzinkút előtti tumultusra. Bevágta magát a hátsó ülésre, s ellentmondást nem tűrő hangon adta ki az utasítást: „Ügy hajtson, hogy tíz órára ott legyünk, különben kereshet más foglalkozást." A gépkocsivezető utalást tett a sikos útra, meg a nagy forgalomra. Nem használt. Mit tehetett a sofőr? Rálépett a gázpedálra és hajtott. A visszapillantó tükrében láthatta: most már nyugodt a főnöke, hiszen ha így hajt, nem késhet el... És első lett. De nem a gyűlésen. Karamboloztak. A gépkocsivezető megúszta néhány bordatöréssel, meg kisebb-nagyobb horzsolásokkal, de ő eltávozott az élők sorából. Hogyan lett akkor mégis első? Ha élne, talán erre is büszke lenne. A temetés napján nyitották meg városunkban az új krematóriumot... Méry Ferenc Kedves Olvasóinki A Nőnap alkalmából örömmel adjuk kezükbe a Nő kézikönyvét, melyet a sikeres, 1966-08 évkönyv folytatásaként készítettünk. E kis kézikönyv FELVILÁGOSÍT a nő jogairól és kötelességeiről о családban, gyermekével szemben, válás és örökösödés esetén, TANÁCSOT AD betegségek esetén a nemi nevelés problémáiról, kérdéseiben, a szépségápolásról, az illemtanról, a tavaszi és nyári női- és gyermekdlvatról. SEGÍT varrni, kötni, horgolni (56 mlntamodell), sütni, főzni, befőzni (65 recept), gyümölcsborokat készíteni (tizenegyféleképpen), 40 jótanáccsal szolgál. Megjelenik március elején. Kérje a kézbesítőtől. Kapható a hírlapárusítónál. Ara 5.— Kös. Kislány koromban cukrász akartam lenni. A sok finom falat, amit a cukrászdák kirakatai kínáltak, ellenállhatatlan mágnesként vonzott. Orromat a kirakat üvegére nyomva, órákig tudtam álmodozni arról, milyen jó Is lehet a cukrász dolga. Szinte láttam magamat felnőttként, fehér kötényben, kis csipkés bóbitával, ahogy a nagy fakanállal keverem az édes krémet. Aztán eljött a nagy elhatározás ideje, s a cukrászbóbíta helyett a tollat választottam. De azért éveken át, valahányszor egy cukrászbolt mellett mentem el, kissé elszomorodtam. Főleg diák koromban, az üres pénztárcát szorongatva, gondoltam nemegyszer korgó gyomorral: — hát nem lett volna mégiscsak jobb a cukrászszakmai? A minap Is ezzel a gondolattal léptem át a bartislavai cukrászati nagyüzem küszöbét. A széles folyosókon barátságosan fogadott az Ínycsiklandozó vanlliaszag. Feladtak rám egy hófehér köpenyt, s minden kérdésemet megelőzve, a műhelybe kísértek. Nagy tágas terem, tiszta fehér falak. A hosszú asztalok körül fehér bóbitás lányok. Csak itt-ott válik ki közülük egy-egy magas sapka. Mint mondják, a férfícukrász egyre kevesebb. Még azok sem maradtak meg a szakmában, akik nem is olyan régen tanultak ki. Más üzemekbe mentek, jobb kereset után. Mert négy-öt évvel ezelőtt, ugyancsak gyengén jövedelmező szakma volt a cukrászé! Ma már jobb a helyzet, az átlagkereset 120Ü korona körül mozog. Persze, a régi tapasztalt szakembereket jobban megfizetik. Jung Rudi bácsi kerek negyvenöt éve süti a finom süteményeket. A feje egy élő receptkönyv, ujjal finom érzéssel, nagy szeretettel simítják a tésztát. 0 az üzem veteránja. Ha egy hónappal később látogatok ide — vele meg sem Néhány éra múlva már az üzletekben lesznek Elég édes?__ ízlelgeti Marika a kimaradt csokoládékrémet
