Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-24 / 8. szám
Ismerkedhettem volna. Nyugdíjba megy. ség? Nem fog hiányozni a sok édes— Én már nem Is kívánom. Meg hát, majd sütünk az asszonnyal, ha megjön rá az étvágy! — válaszolgat vállvonogatva. Rudi bácsinak nem fog hiányozni az édesség, de annál Inkább hiányzik majd 6 az üzemben. Az Igazgatóságon később elmondták: szívesen visszatartanák az öreget még egy időre. Már csak kevés olyan tapasztalt cukrászuk van, mint ő. — Mit süt a legszívesebben, Rudi bácsi? — Mindegy az — csak jó legyen a liszt, friss a vaj és a tojás. Rudi bácsi keze beszéd közben is fürgén mozog. Vágja, szeleteli a puha kalácstésztát, amelyből a mellette sürgölődő lányok kis lepényeket formálnak, majd túrót tesznek a közepébe, s a kész tészta mehet a kemencébe. — Nem akarja megnézni a nagykemencénket? — invitál kísérőm, s máris vezet a második emeletre. A fal mellett keverőgépek sorakoznak. Mindegyikben 25—30 tortára való masszát kevernek ki egyszerre. Mellettük nagy, zöld bádogdobozban valami átlátszó, fehér, fagyott anyag. Tojásfehérje! Talán azért fagyasztották meg, mert lehűtve könnyebb felverni? — Nem. Nem a könnyebb felverés miatt van megfagyasztva. Így kapjuk a szállítótól. Mintegy 80 tonna tojás fogy el évente nálunk. Ilyen nagy mennyiséget körülményes lenne a héjában szállítani. Higiénikus is. Meg aztán a mi receptjeink mindenütt kilószámra említik a tojást, s nem darab szerint. De azért ne gondolja, hogy ez itt nem friss. Nem lehet régebbi mint hétnapos. Vegyi labora-Sok finom süteményt készített mér az elméit 43 év alatt jung Rudi bácsi F. Spécii felvételei tóriumunk különben állandóan ellenőrzi a minőséget — világosit fel Ru- 2a Miro, a műhely vezetője. A kemence a terem végében áll. Megvan vagy 12 méter hosszú! Hány tepsi sütemény férhet ebbe? — Amennyit győzünk belerakni! — nevet a kemencemester, Illés Józsi. — A pléhek állandóan mozgásban vannak. Kis hengereken gördülnek egyik végétől a másikig, ahol kiszedik a sült tésztát. A sütés mintegy 12 percig tart. A hőmérsékletet szabályozni lehet. Aszerint, hogy mit sütünk. Egy kis ablakon a kemence belsejébe kukkantok. Nagy csalódásomra, éppen üres. Hét eleje van, s azonkívül semmi ünnepnap sem közeleg. Ilyenkor kevesebb a munka. — Sütnek egyéni megrendelésekre is? — Igen. De nem sok megrendelést kapunk. Főleg azóta, hogy félkész árut is készítünk. Nyers tésztákat, sült piskótatekercseket, párolt gombócot, meg krémeket is szállítunk a félkészáruboltokba. A háziasszonyok valahogy szívesebben fejezik be maguk a tésztákat. Meg hát Így kényelmesebb. Nem kell előre rendelni. A kemence mögött most éppen üres habtekercseket csomagolnak celofánpapírba. Ez mikor kerül a pultra? — Még ma. Mi nem tárolunk semmit. Ahogy elkészül, máris rakjuk az autókra, s szétfuvarozzuk az üzletekbe. Egy emelettel lejjebb van a „krémes részleg“. Itt töltik meg a tortákat, krémeseket, vonják be csokoládémázzal a mézeskalácsokat. A hoszszú asztalokon sok-sok finom falat! Szívesen elbámészkodnék egy kicsit, de kísérőm sürgetve tekintget órájára. így hát csak futtában láthatom, hogyan töltik a grlllázsos csövecskéket és a képviselőfánkot. De a líkőrös kúpok mellett mégiscsak megállók egy pillanatra. Mindig szerettem volna tudni, hogyan is kerül a krém közepébe a tojáskomyak. Most hát látom. A kemény krémet nagy vászontölcsérből töltik a piskótaalapra, úgy, hogy a közepén kis lyuk maradjon. Majd egy vékony végű töltőből belecsurgatják a konyakot. Azután bemártják a sűrű csokiba. Csakhogy — ... Nem tojáskonyak az, kérem. Csak konyakarómával Ízesített tojáskrém. A konyak használatát betiltották nekünk, nehogy berúgjanak a gyerekek! Plff! Újra egy illúziómat vesztem. Persze, persze ... hiszen a cukrászok fő fogyasztói a gyerekek! — De azért mi felnőttek is szeretjük az édeset, — kacsint rám cinkosan Mária Nejedzchlebová, s nagy étvággyal harapja le az egyik spicc tetejét. — Mióta dolgozik itt? — kérdezem gyanakodva. Biztosan újonc, hogy még nem unta meg. — Második éve szabadultam fel. De azt hiszem, nem fogom sohasem megunni. Nagyon szeretem az édességeket. Nem is mennék más szakmába!... Nem kétlem, s kissé el is tűnődöm szavain, de kísérőm gyors léptekkel máris tovább indul:- Tudja miből készül a marcipán? — kérdezi útközben. — Egy kilő mandula, két kiló cukor. — Várom a folytatást, de hiába. A marcipán csakis mandulából és cukorból készül. Na meg egy ici-pici folyékony szőlőcukorból. Gyorsan feljegyzem a receptet ... De aztán ráeszmélek: Fölösleges. Otthon úgy sincsenek olyan hengerek, amelyeken át tudnám ezt a masszát préselni. Itt különös berendezés áll a cukrászok rendelkezésére. Olyan, mint egy óriási mákőrlő, csakhogy a hengerek egészen simák. — A marcipánnak is egészen simának kell lenni, hogy formálható legyen. Ebből készül az összes tortadlsz. A marcipánnál aztán véget ér az üzemnézés, besegítik rólam a fehér köpenyt, és kísérőm sietve elköszön. A finom vanlliaszagtől kísérve lépek ki újra az utcára. Kissé irigykedve gondolok vissza Marikára és a többiekre. Aztán gyorsan benyitok az első cukrászdába, hogy megállapíthassam: Vajon Iziik-e még a konyakos kúp, miután már tudom, hogy nem konyak van benne?! G. VINCZE ILONA Ez a vöröshajú, szeplős gitáros volt a „Siker“ oimű film főszereplője Ha volna ilyen hely a világon: őt díszpolgárrá választanák a mókák birodalmában! Munkája csupa játék, kedves fintor, csípős karikatúra. Amikor néhány évvel ezelőtt kiállítást rendeztek a Munkácsy-dijas Foky Ottó bábtervező és bábfilmrendező kacagtató, apró figuráiból, valaki ezt irta be a vendégkönyvbe: „Öngyilkos-jelöltek, ide gyér• tekl..." Mindennek az volt a kiindulópontja, hogy Foky Ottó felmenő rokonsága szinte kivétel nélkül a tanári katedrán élte és dolgozta le az életét. E családi hagyomány ellen neki sem jutott eszébe lázadozni, s annak rendje-módja szerint elvégezte a tanitáképzőt. Amikor azonban először nézett farkasszemet a Szentendrei úti általános iskola tízéves ördögfiókáival: kicsit inába szállt a bátorsága! Megmarkolta a krétát, a tábla felé fordult, s rajzolni kezdte a hirtelen ötlet szülte figurákat... A hatás óriási volt! Az ördögfiókák elcsendesedve figyelték: mi lesz ebből? A rajz minden pedagógiai „fogásnál" eredményesebbnek bizonyult, s két éven át hűséges segítőtársa maradt a katedrán, Addig-addig rajzolgatott, mígnem kedvet kapott jelentkezni a főiskolára. Felvették, s olyan mesterek keze alá került, mint Oláh Gusztáv, Varga Mátyás, 1. Gács György, Mihálcz Pál... A főiskolai órákon gyakran alkalma volt eljátszadozni a diszletmakettekbe helyezett kis figurákkal, s ebben az időben ismerte meg li'ri Trnka filmjeit is, A döntés hamarosan megérlelődött benne: engedélyt kért, hogy még egy szakot felvehessen! így történt, hogy egyedüli volt a főiskolán, aki két diplomamunkát készített: a „Teli Vilmos" operadiszletét és Hárs László „A dicsekvő varga" bábfilm terveit. Milyen diák volt? Vidám, felelőtlen és csínytevő, mint mindenki más. Egyik emlékezetes esetét el is mesélte: — Tizenegy évvel ezelőtt történt ... Tóth János operatőr kollégámmal, akinek „Elégia" című kisfilmje 1966 februárjában első dijat nyert Oberhausenben, negyedévesek voltunk a főiskolán Vékonypénzű, de annál dúsabb fantáziájú diákok lévén, elhatározták ketten, hogy maguk gyártanak majd „művészi" karácsonyi és újévi lapokat, s azokat küldik szerteszét!... Foky Ottó volt a díszletes, Tóth János pedig a fotós... El is készült a díszlet, a „havas, téli táj" minden kellékével, amelyet a főiskola alagsorában, az öreg pedellus lakása előtt állítottak fel... Igenám, de Tóth János elégedetlenül morgolódott a gép mögött, mondván: „Szörnyű ez a vatta-hó! Egyáltalán nem csillog ... Hozhatnál Ottókám a háztartási boltból fél kiló naftalint, hogy azzal havazzuk be a tájat!..." Nem kell sok fantázia elképzelni: a táj ugyan csillogott, de a fél kiló naftalin tömény bűze pillanatok alatt „kifüstölte" a pedellus családját, s a két jómadár is csak befogott orral bírta ki! De még ez sem volt elég, mert a fotósnak egy égő gyertya is kellett a képbe, mondván: „... hogy romantikusabb legyen!.. ." Nos, a két Hú hiányos kémiai ismereteinek tudható be a tény, hogy a naftalin a gyertyalángtól felrobbant, s a „művészi képeslap" szemvillanás alatt leégett! Füstbe ment, Foky Ottő és csábos görl-csapata ... c _o "5 ö « D и •О О tí £
