Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-17 / 7. szám

„A legnagyobb örömmell“ És mialatt a hölgy hellyel kínált bennünket, csaknem egész életét elmesélte. Norma Olsen asszony spanyol szárma­zású, öt gyermek anyja és önállóan vezeti ezt a magán házasságkötő-termet. Férjéről egy szót sem ejtett. Las Vegas leghíresebb útján, a Strlp-úton levő egyik magán „eskető-kápolnában“ vagyunk. (Ti­zenhat ilyen „intézmény“ működik Las Vegas­ban.) A sivatag szélén fekvő város nemcsak az emberek játékszenvedélyéből gazdagodott meg; a villámgyors esküvő és az azonnali válások nagy üzleti lehetőségek forrásai. Csak az esküvő — (1965-ben 40 000) — évi 21 millió dollárt jöve­delmeznek Nevada államnak. Olsen asszony egy fényesen kivilágított helyi­ségbe vezet bennünket, ahol régi romantikus kerekeskút-utánzat áll. „Az esküvői fényképek kedvelt háttere“ — mondja. Egészen váratlanul fiatal pár lép az előszobába. Los Angelesből jöt­tek, házasodni akarnak. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy nincs hivatalos engedélyük a há­zasságkötéshez, és ezt csak a békebíró állíthatja ki. Ezt a műveletet azonban a nap vagy akár az éjszaka bármelyik órájában hajlandó elvégezni. Olsen asszony és a fiatal pár beszáll a kápolna előtt álló hatalmas kocsiba: „Most elmegyünk a békebíróhoz, húsz perc múlva visszatérünk“ — szól vendéglátónk. „És mi mit csináljunk addig?“ „Csak várjanak rám nyugodtan.“ „És ha valaki keresné időközben? — aggodal­maskodunk. „Mondják azt, hogy várakozzék, néhány perc múlva újra itt leszek.“ És ezzel elment. Mi pedig, egy svájci házaspár, vállalkoztunk életünk legkülönösebb feladatára: néhány percig vezetni egy Las Vegas-i eskető­kápolnát. Körülnéztünk. Rögtön az előszobából nyílik két ultramodernül berendezett fürdőszoba és öltözőhelyiség, a háttérben tompított fényben egy orgonával felszerelt házi oltár. Olsen asszony hálószobája is itt van, hiszen ő a napnak mind a huszonnégy órájában „ügyeletet“ tart. Abban a pillanatban, amikor ők hárman megér­keznek az engedéllyel, belép a telefonon meg­rendelt pap is. Bármelyik valláshoz vagy szek­tához tartozhat, mivel a vallási szertartás telje­(fflJGGL gambunghall Itt születik a vagyon — persze nem a játékosok, hanem a vállal­kozók vagyona VEGASBAN sen olyan, mint valami üzleti tevékenység. A lé­­lekkufár és az ifjú pár — legnagyobb ámulatunk­ra — hozzánk fordul azzal a kéréssel, hogy vállaljuk a tanúk szerepét. Megtesszük és ezért engedélyezik a szertartás lefényképezését. Vége­zetül aláírjuk a jegyzőkönyvet. Senki nem kért tőlünk igazolványt, hamis neveket is írhattunk volna. Az ünnepélyes szertartás Olsen asszony halk orgona-kísérete mellett az oltárnál kezdődik. A pap áldást oszt, a fiatalok fogadalmat tesznek, hogy kötésük örökké tart, jóban — rosszban A 16 eskető kápolna évi 21 millió dollárt Jövedelmez Nevada állam­nak ... könnyű a tánc ... könnyű a lány . .. csak a pénztárca legyen nehéz iÍHJ egyaránt „for the best and worst“. A vőlegény átveszi a gyűrűt a paptól, a menyasszony ujjára húzza. Az új házasak'boldogan megölelik egy­mást — 15 perc alatt házasságot köthettek. Ilyen gyors ütemű itt minden. Bejelentés, vára­kozási idő nélkül lehet egybekelni. A szertartást magnetofonszalag örökíti meg, a jegyespár „igei­jével együtt. Néhány dollárért gramofonlemezre is felveszik. Végeredményben a vőlegény jár Jól: Olsen asszony csak 20 dollárt kér mindezért, a magán-kápolnáért, papért és orgonaszóért. To­vábbi néhány dollárba kerül még az azonnal előhívott esküvői fénykép és a menyasszonyi cso­kor. A teljes esküvői költség 30—50 dollár. Olsen asszony havi „forgalma“ átlagosan száz pár. A takarékos jegyeseknek, vagy akiknek sürgős az esküvő, még ennél is kevesebbe kerül, ha az engedélyt kiállító békebírónál kötnek házasságot. Olsen asszony őszintén bevallja, hogy a Strip-en levő további 15 magán-kápolnán kívül a békebí­rók a legnagyobb versenytársai. A békebírónál öt dollár, 17 óra után, valamint szombaton és vasárnap 15 dollár a díjszabás. A rossznyelvek azt beszélik, hogy a' békebírók a tehetősebb pá­roktól valamivel többet is kérnek. Szállodai szo­bákba is megrendelhetők, ezt a formát különösen a filmcsillagok és a milliomosok kedvelik. Ezért azonban alapos díjat kell fizetni! Nagyon fontos tényező ez a békebíró pénztár­cája szempontjából, mert ezekből az illetékekből él, ez a jövedelme, ebből kell az irodáját fenn­tartani és segédszemélyzetét fizetnie. Mindezek ellenére évi' jövedelme 100—150 ezer dollárra tehető, mgrt a Las Vegasban kötött házasságok­nak csaknem a felét náluk kötik. Nem csodálható tehát, ha Las Vegasban minden második évben elkeseredett választási harc folyik ezért a tiszt­ségért. A válásokat már sokkal kisebb sikerrel intézik Nevada államban. A Las Vegas-i polgárok pa­naszkodnak, hogy a válásokról a világ túl sokat beszél. Emellett az esketések száma nyolcszorosa a válásokénak (1965-ben 4100 válás volt). A tör­vényhozók itt is számításba vették a turisztikát. Aki válni akar, annak — legalábbis a válást ja­vasló félnek — megszakítás nélkül hat hétig kell élnie a Las Vegas-i kerületben. És aki válófélben van, — feledést vagy változatosságot keres. Leül в játékasztalhoz... És minden kezdődhet elölről! (Sie — Er, Zürich)

Next

/
Oldalképek
Tartalom