Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-30 / 52. szám

w z A NAGYVILÁGBÓL Nem mindenki engedheti meg magának, hogy elefánt hátán érkezzen a bírósági tárgyalásra. Egy norvég cirkusz Igaz­gatója, Armando űr ellen vádat emeltek, hogy elefántja eltiport valakit. A vádlott tanúként akarta elefántját a bíró­ságon szerepeltetni, de ütlete nem talált megértésre. Norbert Brassinne, belga állampolgár, aki sorra láto­gatja a napóleoni csaták he­lyeit, vándordíján nemrég Brnóban járt. Részt vett a Kfíiovsky utcai étterem „át­keresztelésén“, amely ebből az alkalomból új, napóleoni kalappal ellátott cégért ka­pott. Az étterem egyébként egy rokoko-klasszicista stí­lusban épült palota közvet­len közelében áll. Mit látott a filmlencse „Az 6 világa, 1986“ elnevezésű koppen­hágai kiállításon a fllmfelvevőgép meg­ismertetett bennün­ket a kiállítók egyik tagjának elképzelé­sével: Az űrhajós felesége éppen sza­badságon van, és a házi teendSket a férj végzi. Megje­gyezzük, hogy a tör­ténet az űrhajózás korában játszódik és ezért nem tudjuk, hogy a toll-ruhába öltöztetett gyerekek­nek toliból van-e a pelenkájuk is? Ezt a kiállítás hírei nem közük. A film világábúl Az úszó Néhány nap múlva ünnepli harmadik születésnapját, de a vízben már úgy mozog, mint egy régi úszó. Pedig Zdenék Skruzny nem csodagyerek, csak . . . tudta, hol szülessen. Broz nagymama és nagyapa fiatal koruktól kezdve a vízi­sportok imádói voltak, ma a prágai Bohemians TE gyermek­úszóinak edzői. Zdenécek ma­mája négyéves korában kezdett úszni, a papa búváramatőr. Egyszóval jó családba került a gyermek. Hathónapos korá­ban egy hónapos nyári táboro­zásra indult a család és a kis Zdenék ekkor ismerkedett meg másképpen a vízzel, ' mint ahogy ezt eddig az esti für­désnél megszokta. Zdenécek tavaly ismét a nagyszülőkkel nyaralt. Ma­maián voltak a román tenger­parton. Sátortáborban. Itt már rendszeres úszóedzést kapott a kisfiú. Mint egy kis hutyus, követte nagyapját a tengerbe. Megtanulta, hogyan tarthatja vissza a lélegzést és csakha­mar nyitott szemmel úszkált a víz alatt. A hullámoktól sem félt, pedig néha kimosták lába alól a talajt. Mindezen felül a tengerparti nyaralás kigyó­gyította idült légcsőhurutjából, amely egész tavasszal kínozta Prágában. Az idei júniust az Adria mellett töltötte Zdenécek, ter­mészetesen a nagypapával. Leg­először az tűnt ki, hogy a kis­fiú egy év alatt sokat felejtett az úszótudományból. Ezt a le­maradást csakhamar pótolta és két gumiöv segítségével meg­tanulta az úszómozdulatokat. Amint hazatértek, júliusban elkezdték a rendszeres edzést a podoli fedett uszodában. Amikor a két úszóövvel már száz métert jutott előre, a nagypapa egy övvel, majd anélkül engedte a vízbe unoká­ját. Július végén Zdenék há­rom métert úszott a víz alatt. Ma pedig? A vinohradyi úszó­medencében edz, a startoszlop­ról a vízbe ugrik; s víz alatti „úszórekordja“ öt méter. Lá­bacskáival meglehetősen jól kallóz és kezeivel a mellúszók mozdulatait igyekszik végezni. Egy belélegzéssel tizenöt má­sodpercig képes a víz alatt maradni. Hát, akinek ilyen nagypapá­ja van! Mondjuk meg azonban azt is, hogy Broz edző negyven­éves korában nyerte el ezt a rá egyáltalán nem jellemző cí­met és nem győzi hangsúlyoz­ni, hogy unokája nem csoda­gyerek. A kis Zdenék termé­szet adta képességeit leleménye­sen és tudatosan párosították az úszóedző nagyapa tapaszta­lataival. J- <5-A gyermekfilmek versenyében a „Morozko“ című szovjet film nyer­te az „Arany oroszlán“ díjat. Ez a varázslatos, színes mesefilm a moszkvai Gorkij filmstúdióban készült, M. Volplna és N. Erdman forgatókönyve nyomán, Alexander Rou rendezésében. A film gyer­mekközönsége megismerkedik ben­ne Morozkóval, a hideg és a fagy fejedelmével, aki segítő kezet nyújt az igyekvő, jó Násztyenká­­nak, és megbünteti az engedet­len, lusta Marfuskát. A filmben Morozkót A. Chvylji filmszínész játssza. CTK — külföldi képszolgálata KARAjANÉK családi szimfóniája • ** я e •- . e e q :« 2 -S w u в Ы « ISI » e ® ЕЕ и 05 v j. N 'S м se Ш сл & а Ш t: 5 я “ .5, N и £ а Amikor az év elején nyilvánosságra hozták, a ma már világszerte ismert zenei ünnepségnek, a „Prágai Tavaszinak programját, a világ minden tájáról jegye­kért ostromolták a rendezőséget. Kétségtelen, hogy a legnagyobb vonzóerő a világhírű karmester, Herbert von Karajan volt. Karajan magánéletéről csak keveset tudnak tisztelői. Talán csak annyit, hogy nyolc év előtt másodszor nősült. Felesége, a francia származású volt maneken, Eliette, azóta árnyékként kíséri férjét világ körüli útjain. A házaspárról néha-néha megjelenik egy közös fény­kép valamelyik fogadásról, Svájcban, vagy a Riviérán töltött szabadságukról — s ez minden. Hosszú évek óta először sikerült Charlotte von Kerrnek szólásra bírni a feleségét, a több mint húsz évvel fiatalabb szép asszonyt. Azok, akik Karajanék fényképeit látták, azt hihetik, hogy ennek a ragyogóan szép, királynői termetű asz­­szonynak királyi toalettjeiben, királyi ékszereivel, csu­pán ünnepekből áll az egész élete . . . Olyannak akartam megismerni ezt az asszonyt, aki­nek sikerül egy zseniális embert nyolc év óta lebilin­cselnie, mint amilyen a valóságban. Félig telt bőröndök között találtam Sante Tropezben, a rivierai fürdő­helyen levő házukban. A rövid szabadságnak, — amely alatt mindketten úgy élnek, ahogy szeretnek, sok friss levegő, sok sport, hosszú séták — vége. Eliette hosszú nadrágban és szvetterben fogadott. „Így szeretek legszívesebben öltözködni,“ mondotta. — Tetszik önnek a legújabb szoknyadivat? — Nagyon! Csakhogy 10 centiméterrel a térd fölött, ezt túlzottnak találom. Különben nagyon sikkes, nagyon fiatalos és nagyon nőies. — Madame Karajan, ön nyolc éve felesége egy zse­niális embernek, aki megszállottja munkájának, s aki állandóan a legnagyobb feszültségben él. Hogy csi­nálja? Kikerül minden súrlódást? Feladta saját sze­mélyiségét? Mindig csak azt csinálja, ami a férjének tetszik? Minden esetben neki kell, hogy igaza legyen? — Dehogy is. Ez rettentően unalmas lenne, s az unalom a házasság halála! — Megvan a magam véleménye, s a férjem ezt elismeri. Beszélgetésünk során én nem érvelek tovább csak azért, hogy bebizonyítsam saját igazamat. Talán nincs is igazam. — Nem voltak önöknél krízisek, még a hetedik esztendőben sem? — Ellenkezőleg. Mindig szebb és szebb lesz az életünk. A férjem, a munkája, a két kislányunk. Ez az én életem, nem is tudnám már másképpen elkép­zelni. Eliette von Karajan egész élete a családja körül forog, minden, amit tesz, azért történik, hogy meleg családi légkört biztosítson mindannyiuknak. — Minél jobban összeforrunk, annál inkább vágyunk a másiknak önmagunkból adni. S adni csak akkor lehet, ha lelkileg gazdagok vagyunk. De ez nagyon nehéz. Mindig több és több után vágyunk: például: elolvas az ember egy könyvet, az felébreszti a kíván­csiságát más könyvek után. Elmegy egy kiállításra, s szeretne sok más kiállításon is részt venni . . . — Erősen átformálta a férje? Befolyásolta? — Befolyásolt, természetesen. A saját példájával, s nem másképp, ő úgy gondolja, hogy minden ember­nek meg kell találnia a maga útját, ki kell formálnia a saját véleményét! — Elkíséri a férjét minden útjára, meghallgatja majdnem minden hangversenyét, ott van a próbákon, az előadásokon? Mennyi ideje marad a gyermekei számára? — Sajnos nem annyi, mint amennyit szeretnék. De megpróbálom az időmet a gyerekek, a férjem és a kötelességeim között elosztani. Véleményem szerint állandó jelenlétem nem is olyan fontos, mint az, hogy állandó kapcsolatban maradjak velük . . . A házaspárnak két kislánya van, a hatéves Isabel, aki anyjuk távollétében a „kismama“ szerepét tölti be húgocskájánál, a négyéves Arabellánál. Mesél neki, vigyáz rá, „neveli“. . . Karajanék nem akarnak gyer­mekeikből különleges, apjuk sikeréből élő lényeket ne­velni. Isabel jövőre pontosan úgy, mint más kis első osztályos, nyilvános iskolába fog járni.. Különben apjuk zenei adottsága egyelőre nem nyilvánul meg a gyere­keknél, s a nagyobbik lányka csak nemrégen volt először operában. Az apja által vezényelt „Borisz Go­­dunovot“ nézte meg és igen mélyen meg volt hatva a látottaktól. Herbert von Karajant ma a világ legjobb dirigen­sének tartják. Uralkodónak kijáró ünnepségekkel fogad­ják mindenütt, ahol csak fellép — hangversenytermek dobogóin, vagy operai zenekarok élén. De családi élete olyan, mint minden más egyszerű, boldog férjé. Sokan tanulhatnának felesége nézeteiből. (Qí)

Next

/
Oldalképek
Tartalom