Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-30 / 52. szám
TÖBB FIATALT Szeder Irma tanítónő A bratíslavai Kultúra és Pihenés Parkjába 800 CSEMADOK küldött érkezett, hogy megkezdje tanácskozását, értékelje és új javaslatokat hozzon a CSEMADOK működéséről. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnökének üdvözlő szavai után dr. Szabó Rezső a CSEMADOK központi titkára részletesen beszámolt az utóbbi négy év munkájáról. Javasolta többek között az egyesület nevének megváltoztatását, melyet a következő napon jóvá is hagytak. Így a CSEMADOK a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége lett, de az egyesület nevének rövidítése nem változott. Többek között javasolta a tagfelvételi korhatár módosítását. Mivel nagyon sok 18 éven aluli fiatal vesz részt a kulturális egyesület munkájában, ezért a Központi Bizottság jónak találta ezt a javaslatot, és 16 évben határozta meg a felvételi korhatárt. Vojtech Daubner elvtárs, az SZLKP Központi Bizottsága küldöttségének vezetője, az í&LKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnöke értékes beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom egysége szempontjából alapvető politikai jelentőségű a nemzeteink és nemzetiségeink közötti kapcsolat kérdése. Ez igényes feladatot jelent a lenini nemzetiségi politika elveinek helyes és gyakorlati alkalmazása terén. A CSKP politikai munkája a proletár nemzetköziség alapelveiből indul ki, s arra irányul, hogy elmélyítse és megszilárdítsa nemzeteink és nemzetiségeinek testvériségét és kölcsönös bizalmát. Többek között köszönetét mondott azért a munkáért, amelyet a CSEMADOK munkatársai a magyar nemzetiségű lakosság kulturális életéért, és így köztársaságunk érdekében is tesznek. A vitában felszólalók és dr. Szabó Rezső összefoglaló beszéde után megválasztották a 75 tagú Központi Bizottságot, mely a közgyűlés befejeztével újra megválasztotta Lőrincz Gyulát a CSEMADOK országos elnökének és dr. Szabó Rezsőt vezető titkárnak. Az első napon a közgyűlés résztvevői tiszteletére kulturális műsort rendeztek. A CSISZKB Magyar Dal- és Táncegyüttes, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a Csallóközi és Deáki Népi Együttesek színes és vidám műsorral derítették jó kedvre a küldötteket. xxx A szünetben megkértük Szeder Irma nagymegyeri tanítónőt, aki 1950 óta lelkes tagja és kultúrfelelőse a CSEMADOK-nak, válaszoljon, mit várt a közgyűléstől. Szavai így hangzottak: — Nagyon sokat vártam tőle és kívánságom lényegében teljesült. Nem mindenre kaptam feleletet, de azért nem csalódtam. Vágyunk, hogy a XIII. pártkongresszus határozatai szellemében Csehszlovákiában úgy éljünk mint a testvérek, semmi sérelmet nem érezve. Hiszen úgy érzem, becsületesen dolgozunk. Ez a kívánságom az elmondottakból Ítélve — teljesült. Agócs Valika a fiatalokat képviselte. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója, és most már a Központi Bizottság tagja. Négy fiatalt vettek fel a Központi Bizottságba és köztük őt is. Legnagyobb vágya az volt, hogy a közgyűlésen szót kapjanak a fiatal értelmiségiek és tevékenységük érvényesüljön a CSEMADOl^ munkájában. — Azzal a határozattal, hogy a CSEMADOK mellett működő ifjúsági klubokat a Központi Bizottság támogatni fogja, kívánságom teljesült. Számomra ez volt a leglényegesebb és még az, hogy a nemzetiségi kérdést úgy tárgyalták, ahogy azt tárgyalni kell. Agócs Valéria, főiskolai hallgató Prandl felvételei К. E. BOLDOG, BÉKÉS Szerte a nagyvilágból áramlanak hozzánk az újévi üdvözletek. Külföldi lapszerkesztőségek, nőtanácsok küldik üdvözletüket egész olvasótáborunknak. Boldog, békés új esztendőt, fgy szól a kívánság. Ilyenkor akaratlanul is az ember Vietnamra gondol, arra a Vietnamra, melynek városaira és falvaira bombák hullanak. Indonéziára, ahol a reakció halomra gyilkoltatja a becsületes hazafiakat, nem kímélve a nőket, anyákat, akik szebb jövőt álmodtak gyermekeiknek. Nagyon nehéz ilyenkor a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséről beszélni. Mégis beszélni kell, sokkal erőteljesebben, mint máskor, mert szükséges és meg is van rá a reális lehetőség. Tény, hogy a washingtoni agresszív törekvések kezdenek túlmenni minden határon. Ezzel az USA az egész világ józan emberei előtt alaposan megrongálta tekintélyét. Agresszív cselekedeteivel igyekezett provokálni a Szovjetuniót és minden eszközzel sarat dobált a szocializmus zászlaja alatt igyekvők felé; illetve igyekszik felidézni a hidegháborús feszültséget, Az imperialisták jól tudják, hogy a Szovjetunió ereje és békés politikája jelenti a legkeményebb akadályt háborús terveiknek, s a szovjet külpolitika változatlanul a békés egymás mellett élés elvét hirdeti. A szocializmus országaiban senkinek sem érdeke, hogy embereket, otthonokat, műkincseket pusztítson, ezért küzdünk olyan szilárdan a békéért a Szovjetunió oldalán. Nincs miért megrettennünk az imperialisták törekvéseitől. A Szovjetunió létrehozta a világ legerősebb hadseregét, mely képes minden agresszort méltóképpen fogadni és minden támadást megtorolni. Ennek a roppant hadigépezetnek előteremtése rengeteg anyagi eszközt emésztett fel A szovjet nép szívesebben használta volna ezt fel saját jólétének növelésére. De az imperialisták hódító szándéka késztette arra, hogy megszervezze a béke leghatásosabb védelmezőjét, a legkorszerűbben felszerelt hadsereget. Az amerikai imperializmus agresszív tevékenységének célpontja Vietnam A „nagy“ Amerika nem sajnál a „kis“ vietnami nép fiainak meggyilkolására semmilyen anyagi áldozatot. Egy vietnami hazafi meggyilkolása 27 ezer tölténybe és félmillió dollárba kerül az amerikaiaknak. Washington válaszút elé került: vagy elismeri a vietnami háború értelmetlenségét, vagy kiterjeszti a háborút. Jonhson a másodikat választotta. Június végén parancsot adott: Támadják meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosát. Mit szól a világ a vietnami agresszióhoz? Mit szóljunk a sok megkínzott, ártatlan gyermekhez, asszonyhoz? Megvetjük mindazokat, akik ehhez a barbársághoz segédkezet nyújtanak. Az imperializmus átmeneti és helyi sikereket elérhet, de a nemzetközi munkásosztály és a népek egyesített erejével szemben kikerülhetetlen vereség vár rá A szocialista országok fontos érdeke, hogy biztonságos helyzet alakuljon ki Európában, s főként, hogy rendeződjék a német kérdés, a bonni állam ne légyen háborús fészek. Ezért az egész haladó világgal együtt támogatják és erősítik a német béke biztosítékát, a Német Demokratikus Köztársaságot. A népeknek megvan az erejük, hogy lefogják az agresszorok kezét és a béke, a társadalmi haladás útjára vezessék a világot. A karácsonyi ünnepek alatt kétnapos tűzszünetet tartottak Vietnamban. Két napig mélyebben aludhatott a napalmbombáktól összeégett gyerek, két napig az öregek megfüröszthették arcukat a napfényben, és bőven kortyolhattak a tiszta vízből. Hogy ez ne csak két napig tartson, a világ minden táján tiltakoznak az asszonyok, a haladó szellemű fiatalok, a háború ellen s azért, hogy legyen béke. Meg vagyunk róla győződve, hogy asszonytársaink az egész világon mindent megtesznek, hogy sehol se pusztítson háború, mert mi haladó szellemű asszonyok nemcsak kívánjuk, akarjuk is a békét! Sz. Lévay Erzsébet
