Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-04 / 5. szám
? MADE IN Iigr*frj yffy Sűrű pelyhekben hull a hó, belepi az utcákat, házakat. A falusi ember ilyen időben örömest ül bent a meleg szobában, s csak akkor mozdul el a kályha mellöl, ha a munka kiparancsolja onnan. Naszvadon aznap mégsem maradt mindenki a kellemes melegben. Már kora reggeltől egymás után nyíltak a kiskapuk, asszonyok, lányok léptek ki a fehér utcára. Karjukon kosár, kettő, három, némelyiknek még több is. Egy fiatalasszony nyomába szegődtünk. Mire a tűzoltó raktár elé értünk, már voltunk vagy hatan. Bent a szűk helyiségben két asztal állt — mögötte szépen sorba rakva a kosárgarnitúrák. A kályha mellett egy fiatal lány és egy idősebb asszony melegedett. Ök a kosárátvevők. Pontosan nyilvántartják, ki hány darabot hoz, s mennyi pénzt kap majd érte. Ahány asszony, annyi féle a kosár. Mindenki a saját ízlése, elképzelése szerint választhatja meg a mintát. Csak egyforma nagyságúnak kell lenni. Az egyik vékonyra sodort háncsból készült, a másik vastagabból, van köztük fehér, a másik barnább színű — ez már egyéni. Minél többen készítik, annál változatosabb. — Naszvadon hagyománya van A kosarakat Sxépe néni veszi fit az asszonyoktól SpáCtl felvételei a kosárkötésnek. Valamikor csak saját szükségletünkre készítettünk egy-egy kosarat, lábtörlőt vagy papucsot. Az ügyesebbek székek kötésével is próbálkoztak. A hoszszú téli esték így hasznosan teltek el — mondja Szépe néni, amíg felrakja az újonnan hozott kosarakat. De nem csupán időtöltésből foglalkoznak ezzel az asszonyok. A kosárkötés jó kereseti lehetőséggé vált. Egy idény alatt négyszázezer koronát is hoz a falunak. Nem csoda tehát, ha egymás után épülnek az új házak, szaporodnak az autók. Az asszonyok otthon, a nap háztartási mynka mellett készítik a Ex-király?“ KIRÁLYHELMEC, CSAK EX-KIRÁLY! — Ezt az ironikus megjegyzést maguktól a helybeliektől hallottam néhány éve. ők arra értették, hogy amióta városuk megszűnt járási székhely lenni, azóta csak mostohagyerek a terebesi járásban. Van ebben igazság annak ellenére, hogy ez az 5300 lakosú városka a felszabadulás óta eltelt húsz esztendőben éppen az utóbbi évek alatt kapott 28 osztályos iskolát, 220 ágyas kQrszerű kórházat és új kultúrotthont. A fejlődés azonban sok szakaszon nem érte el az országos színvonalat. Az óvodáknak és a napközi otthonnak nincs megfelelő épülete, nincs tornaterem, játszótér, sem strandfürdő a városban, A pékségben Berta Klára rakosgatja a frissen sitit kenyeret Vnjtech Veseiy felvételei még csak fedett autóbuszmegálló sem. Az előzőek építését a kerület javaslata szerint önsegéllyel kell megoldaniuk. A lakosság eddig közel ezer méter hosszú gyalogjárót épített „Z“ akcióban, 190 méteren megjavította a járdát és a sportstadion építésénél 16 ezer brigádórát dolgozott le. Az új lakótelepen tavasszal játszóteret létesítenek. De a többire bizony nem futja az erejükből. Más ott a helyzet, ahol valamilyen nagyobb üzemtől várhatnak segítséget, dehát Királyhelmecnek nincs ilyen üzeme. A lakosságnak csaknem a felét kitevő 2500 nő közül csupán 400-an dolgoznak. Kétszáz asszony szeretne még munkába állni. A városi nemzeti bizottság vezetői szerint ideális lenne egy élelmiszeripari üzem létesítése, ahol legalább 1500 nő dolgozhatna. Hiszen a környező falvakban — a mezőgazdasági termelés gépesítésének fejlődésével — egyre több női munkaerő szabadul fel. Egyelőre azonban ez nem szerepel a tervben. Sajnos, a hozzávetőlegesen 5 millió korona beruházást igénylő csatornázás sem kapott helyet 1970-ig a városfejlesztési tervben. Ennek nemcsak a helybeliek, de az átutazók is érzik a hiányát. Néha nekik is menniük kell arra a — bizonyos helyre. Csakhogy Királyhelmecen ilyen j,bizonyos hely“ legközelebb a Slovan étterem udvarán található, legtöbbször használhatatlan állapotban. Ilyenkor télen — a lehetőségekhez mérten még tűrhető is, de a fagymentes hónapokban még az erős gyomor és az érzéketlen orr sem elég hozzá, hogy valaki kibírja. Nem beszélve arról, milyen fészke lehet az a járványos betegségeknek. Hogy miért nincs más? Már épül — az előző hű mása. Talán mélyebb gödrökkel, az is lehet, hogy kulcsot adnak hozzá és csak a Slovan vendégeinek bocsátják majd a rendelkezésére, Dehát ez nem megoldás. Elgondolkoztató, hogy a több mint 1000 lakossal kevesebb Nagy kapóson már készül a kanalizáció, Helmecen még nem. De — ha már „ex-király“-nak tituláljuk Helmecet, mi még nem a fent említett dolgokért. Az 1200-as évekből származó okiratok szerint ugyanis „Hermely“, „Hermelyz“ nagyközség, — amelyet II. Endre király adományozott Boleszló váci püspöknek, — annak tiszteletére kapta a „király“ előnevet, mert királyi piac volt. Ez bizonyára nagy kitüntetés volt annakidején, s valószínű, hogy nem érdemtelenül kapták. Nos, ami a mai adás-vételt illeti — méginkább a két három évvel ezelőtti közellátást, még messze vannak a „királyi“ rangtól. Két-három évvel ezelőtt még, aki gyümölcsöt, húst, vagy jó kenyeret akart vásárolni, jobb volt, ha elkerüli Helmecet. Hiba volt a vendéglátóipar frissítői körül is, nem is beszélve a higiéniáról! Az elmúlt évben lényegesen megváltozott a helyzet. Azóta van citrom, alma, a banán sem ritkaság, a húsellátásra sem lehet panasz. A vendéglőben is ízletesebbek az ételek. A vásárlók elégedettek a kenyér minőségével is, mióta az újjáépített pékségben sütnek. Nem a véletlen műve ez a javulás. A városi nemzeti bizottság mellett működő közellátási albizottság — a népi ellenőrök segítségével — állandóan felügyel a közellátás és a vendéglátó ipar színvonalára, s ha valami rendellenességet észlel, azonnal intézkedik. A komisszió titkárának, Grossko Ibolyának jegyzőkönyvében lapozgatva azonban még ilyen megjegyzésekkel találkoztunk: „A kenyér- és péksütemény-üzletben nincs rendes mosdó és törülköző. A zöldségelárusító (Szabóné) nem tartja be a
