Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-04 / 5. szám
Bazsö Margit és Fekete Gizella kezében gyorsan készül a kosár kosarakat. Ahol kisgyerekek vannak a háznál, az anya nyugodtan elvégezheti a ház körüli teendőket, s amikor éppen ráér, akkor leül a kosárkötéshez. Egy garnitúráért, — három egymásba illő kosárért — a Bratislavai Népművészeti Központtól IÚE.UV) hatvanöt koronát kapnak. Van, aki naponta megköt egy garnitúrát. Aki nagy háztartást vezet, vagy ahol tÖDD a gyerek, ott egy kosár a napi teljesítmény. Ha minden nő csak száz garnitúrát köt meg egy télen, akkor is kap érte 65000 koronát. A községből egy idény alatt 5500—6000 garnitúrát szállítanak el. Ceruza nélkül is kiszámíthatjuk, mennyit jelent ez pénzben. Hátha még azt vesszük, hogy államunk ezért valutát kap!... Ezeket a kosarakat ugyanis Amerikába, Franciaországba szállítják. Ezt a régi hagyományt még gyümölcsözőbbé tehetnénk, ha a naszvadiakhoz hasonlóan a többi községben is módot találnának a kosárkötésre. A naszVadiakr'Cgysem győznek eleget tenni a megrendeléseknek. XXX Nem hiába mondta Szépe néni, hogy itt majdnem minden házban találunk kosárkőtőket. Fekete Gizellát is ráma fölé hajolva találtuk. A sógornőié is átjött, mert ha többen vannak, jobban megy a munka, hamarább telik az idő. — Én már húsz éve ismerem a kosárkötés minden változatát. Nyáron a szövetkezetben dolgozom, télen pedig kosarat kötök. Ot gyerek mellett naponta két darabot készítek. A téli keresetem így majdnem egyenlő a nyárival — mondja Bazso Margit. — Ennyi kosárhoz rengeteg anyagra van szükség. Honnan veszik hozzá a háncsot? — Szövetkezetünk több száz hektáron termel kukoricát. Kombájnnal törik le, majd behordják a gazdasági udvarba. A vezetőségnek bezzeg nem fáj a feje a gondtól, ki fosztja meg a tömérdek kukoricát!... Az asszonyok, lányok hívás nélkül jönnek. Mert aki kosarat akar kötni, annak fosztani is kell ám. Másképpen nincsen háncs. Ötszáznál is több az érdeklődő. Ki mennyi kukoricát foszt, annyiról viheti haza a háncsot. Holnap szünetel a faluban a kosárkötés. Az asszonyok takarítanak, elvégzik a nagymosást, hogy ha újból leülnek a ráma mellé, nyugodtan készíthessék a szebbnél szebb kosarakat. H. S. Klrályhelmecen az új városnegyed nyitvatartés pontos idejét. A legtöbb üzletben udvariatlanok az elárusítók. A fehér kenyér sokszor kevesebb három kg-nál, mert a pékségben nincsenek pontos mérlegek. Az üzlethelyiségek nem megfelelőek, nincsenek raktáraik, ezért ha árut vesznek át, kénytelenek zárva tartani. Többen visszaélnek ezzel, s napokig nem nyitják ki az üzletet. Az egyik büfében a péksütemény darabját 0,5 fillérrel drágábban adták, azzal az indokolással, hogy a sofőrök többet visznek el, mint amennyit kifizetnek. Kénytelenek más vevőkön „behozni“ az árkülönbözetet.“ Egy korszerű áruház építésével megoldhatnák a raktár-problémákat. A higiéniát azonban, ha nehezebben is, a régi helyiségekben is be kell tartani. Ehhez csak az elárusítók lelkiismeretesebb munkájára van szükség. Hogy az áruház mikor épül fel, még bizonytalan. A szolgáltatások házának építését azonban már 1967-ben elkezdik, s így a szolgáltatási hálózat is kibővülhet, ami Királyhelmec és az e téren körzetéhez tartozó 46 falu asszonyainak igényeit is kielégíti majd. HARASZTINÉ M. E. A Hogy mit Jelent egy összkomfortos lakást kapni, ezt csak az tudja Igazán, akt évekig élt szűk, albérleti szobában, ahol semmi sem volt az övé. Asztal, szék, szekrény, ágy és egy mosdótál. Ez a szoba berendezése. Meleg csak akkor van, ha befűt az állandóan füstölgő kályhába. Forró vízről álmodni sem lehet, és az örökké zsörtölődő háziasszonyi... Bohus Erzsiké azt hitte, hogy csak álmodik, amikor az esküvő után a szövetkezet elnöke átadta neki a vadonatúj épület egyik lakásának kulcsát. Hihetetlennek tűnt, hogy ezentúl háromszobás lakással rendelkezhet, melyből a fürdőszoba sem hiányzik. Nem szokott ő Ilyen kényelemhez. Otthon a szoba-konyha lakásban Is Jól megfért a nagy család. Amióta Gadócra került, az albérleti kis szobában szőtte álmait, hogy majd egyszer szép, tágas lakásban, saját bútorai között nevelheti gyermekeit. És a vágy előbb vált válóra, mint ahogy elképzelte ... A gadóci szövetkezet a kisebb gazdaságokhoz tartozik. A dolgozók a környékről Járnak be, Gadócon csak negyvennyolc család él. Hogy állandó dolgozókat, fiatal munkaerőket biztosítsanak, a szövetkezet háromszázezer koronáért egy négylakásos épületet emeltetett fiatal házaspárok számára. Az első lakó Stanöek János raktáros lett, akt feleségével együtt mindjárt beköltözött az új épületbe. Aztán Jöttek Bohusék... Erzsiké a mezőgazdasági technikum befejezése után a gadóci szövetkezetbe került könyvelőnőnek. A csendes, szorgalmas lányt munkatársai hamar megszerették. Hetenként hazajárt a szüleihez, nyáron, ha a munka engedte, naponta utazott. Így telt el majdnem három év. Aztán Jött valaki, Jobban mondva Páll, s egyszerre szűk lett a kis albérleti szoba. A két fiatal között egy kérdés maradt megoldatlan. Hol fognak lakni? Erzsiké születnél nem lehet, Paltéknál az Idősebb testvér él a családfával. Albérleti szobában? ... Hiszen az olyan kiest, hogy egynek Is kevés. Beiratkozni a lakásépítő szövetkezetbe? Vagy egyedül építeni egy családi házat? Ez legkevesebb három-négy évig tart. Amikor a legkilátástalanabb volt a helyzet, akkor Jött a szövetkezet elnöke a háromszobás lakás kulcsával. A közönséges, fekete kulcs a boldogság megtestesítőjévé vált számukra. Azután mint derült égből villámcsapás, úgy érte őket az árvíz. Csak két hétig örülhettek a szép lakásnak, berendezésnek —mert Jött a víz és a sok ezer emberrel együtt az ő boldogságuknak Is vége szakadt. Amikor az árvíz után visszatértek, az új berendezés helyett összeroskadt, átázott bútordarabokat találtak. A ház lakóinak száma is megnövekedett. A háromszobás lakásba még egy család költözött. Szükségmegoldás volt — el kellett fogadniok. A megjavított bútordarabokból berendezték az egyik kulcf Fényképezte Spáíll szobát, s esténként, ha megjöttek a munkából, Itt húzódtak meg. — Két családnak mégiscsak kevés a három szoba. Abban reménykedünk, hogy február végére elkészül a beköltözött család háza, s végre egyedül maradhatunk — sóhajt fel Erzsiké. Mert a lakás szép. Igaz, elég kicsik a szobák, de egy fiatal házaspárnak éppen megfelel, és ha még Ingyen is adják, akkor valóságos főnyeremény. A fiataloknak nincs okuk panaszra, hogy nem gondoskodnak róluk. Csak Gadócra kell menni, és van munkahely, lakás, még szórakozás is, hiszen Komárom csak öt kilométerre fekszik, s a közlekedés kielégítő. Erzslkééknek még nincs szomszédjuk. Jobban mondva két lakásnak még nincs „állandó“ gazdája. Durákov István traktoros az egyiket már kiszemelte magának, ám a másik azt a fiatal házaspárt várja, akt hivatásnak érzi a mezőgazdasági munkát, s nincs hol lakniuk. A gadóci szövetkezetei sok helyen utánozhatnák. Mindkét félnek hasznára lenne. A szövetkezetnek azért, mert fiatal munkaerőkkel szaporodna a tagsága, a fiatalok lakásproblémát pedig megoldódnának. Gadócon például csak havi 75 korona a lakbér, s ha gyerekek vannak, akkor még kevesebb. Bohusék boldogok és szerencsés emberek. Természetesen büszkék arra, hogy a mezőgazdaságban Is úgy gondoskodnak róluk, mint az iparban dolgozókról. HRTANNÉ ZS. S.
