Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-07 / 40. szám

Három felöl a három templom még nem kongatott harmadikat nagymisére, mikor kék rendőrségi gépkocsiból Burián . főhadnagy szállt ki, a 'lovasrendőr közvetlen felfebbvalófa. Mikor az őrmester már odavágődott, hogy a jelentést kezdje, akkor bújt ki a kocsiból egy őrnagy, akiről tudta a rendőr, hogy Köves őrnagy elvtárs, bár még akkora szerencséje eddig nem került, hogy láthassa.

Míg az a néhány szó elhangzott, porozva befutott a hullaszállító is; egy nagy fekete kocsi, még furcsán is érezte ez az ember, hogy az orvos nem abból száll ki, arról a jó jegelt ülésről, hanem késlekedve, elgémberedve eminnen a rendőr-tisztek mögül.

— Semmiféle mozgást nem észleltem — fejezte be a jelentést a rendőr s kézmozdulattal jelezte, hogy a háromféle ágazó úton számolt mozgással, de elsősorban a két tanya felől. S hogy némileg gyanúsnak is találja ezt a nagy csendességet.

Az áldozat személyazonosságát is elsősorban ő sorolta elő, míg az orvos a testtel bajlódott s a két tiszt kellő óvatossággal a környezetet vizsgálta meg.

Későn vették észre, de szerencsére közülük senki sem tiporta el — a holttest körül motorkerékpár tett egy hurokforma utat, mintha valamikor körüljárta volna, alaposan megszemlélve a fekvő embert és ■ továbbállt volna, arra, amerről jött.

Emberméretü tepsit hoztak a hullaszállítók, ketten majd ráemelik Sajgót.

Bizonyos vegyelemzések, amelyeket majd a laboratóriumban végeznek el, megtudnak majd egyetmást magán a testen található bizonyítékszámba menő nyomokról, s mindarról, ami a ruházaton maradt — a tettesről. Még az is fontos lehet, kik érintették utoljára az eleven Sajgót.

Burián azonban nagyobb jelentőséget tulajdonított azoknak a vallomásoknak, amelyeket ezután fognak hallani. Majd a lovasrendör elébük tereli sorban az utasokat, amint hazafelé tartanak.

Az őrnagy elsősorban a motorkerékpár gazdájával foglalkozott s magával a nyommal, amelyet mind ez ideig csak egyhelyt ért kisebb horzsolás. Csak most vették észre. A nyom a feketeföldi tanya felé, Sajgó háza felé vezetett.

— Látja, Burián kérem? Hogyan kerülte meg az ismeretlen motorkerékpáros az éj folyamán az áldozatot? Látja kérem? Itt jött az úton. Amint szemébe ötlött, lassított, sőt valószínűleg meg is állt. Lábát talán nem tette le, sarkát semmiképpen nem, farolt, s amint megbizonyosodott, szabályos ellipszissel visszafordult.

Burián hallgatott.

— Hány órakor történhetett.

doki?

Ügy éjféltájban.

— Igen, a felesége még fél tízkor beszélt vele. Egy kis gyenge pálinkát ittak együtt. S meg is szidta a boldogultat, amiért valami húsz forintot nem tett vissza a szekrénybe.

A körzeti parancsnokra néztek, hogy lehetséges-e ez. Mert Burián telefonon nyerte értesülését a faluból. Ott ült s talán még most is ott ül bent a rendőrőrsön Sajgóné.

— Lehetséges ez, őrmester?

— Lehetséges, mert az asszony víielte a nadrágot.

— Csodálom. Elég erős embernek néztem. Alig múlhatott ötven.

— Még nem is fhúlt talán. De

vagyon. BeilŐsült a pasas.

Mit lehet Kezdeni egy ilyen értesüléssel? Semmit.

— Tehát tíz és tizenkettő között? Reális ez, doki?

~~ Vegyünk még hozzá egy órácskát, amíg az asszony álomba zuhant.

— Tehát tizenegytől tizenkettőig. Reális?

— Reális.

Álltak ott az ovális hurokforma nyom körül, mintha helyben meg tudnák oldani a feladványt.

— Részeg is lehetett.

— Egész biztos.

— Talán még az asszony is.

Amint így beszélgettek, motorkerékpár berregése közeledett s ügyet sem vetve a rendőri csoportosulásra, hórihorgas ember gördült be a homokparti ház sodronykerítéses udvarába. Csak amikor leszállt, akkor fordult egy fél percre az út felé, levette sapkáját s fel sem tette többé. Nem tudhatták, köszönt-e vagy sem. A hátsó ülésről egy gyönge fiúcskát vett le az ember. Fáradt vagy beteg a gyermek. — Tatabányára jár — magyarázta a rendőr —, tejeskocsis, úgy látszik megérkezett Halmágyi.

— Motoron jár Tatabányára? — kérdezte Burián. — Innen?

A rendőrt meglepte a kérdés.

— Ügy tudom, nem. De meglehet, hogy valahol a vasútállomás környékén tartja a motorkerékpárját.

Anélkül, hogy megbeszélték volna, felkerekedtek s átballagtak Halmágyiékhoz.

A rendőrnek intettek, hogy maradjon a helyszín mellett. A konyhában már reggeliztek Hálmágyiék. Tejeskávét kenyérrel. Az asszony csak az imént mondhatta el, mi történt, mi történik itt, a férfi nem döbbent meg, mert a falun áthaladtában már megütötte valami a fülét. A gyerek — egészséges, lányos fiúcska — csak bámult. Az asszony reszketett. Kisírt szeme gátolta, hogy szembe nézzen.

Halmágyi tepnap délután érkezett Tatabányáról. Frigyeske nagyon-nagyon szerette volna látni, hogy készült a búcsú. Aztán bent éjszakáztak a mamáéknál.

— Ey meg csak félek, félek, félek kora reggel óta, hogy Sajgóné világba üvöltötte itt az urát.

— Magának kiabálta át?

— Nekem, de nem személyesen énnekem mégsem, mert haragban voltunk.

Az embert kérdezték ezután, csak úgy, mintha semmi közük sem volna a gyilkossághoz.

— Kocsikísérő vagyok, tetszik tudni, de csak két hetet időzök minden hónapban ott, mert nem akarok minden héten időt tölteni az utazással. Körülményes, Pesten keresztül. Átszállással.

— Fél-állás?

—- Nem a. Teljes. Csak a hónapot két hét alatt töltöm le.. Két műszakban. Tizenhat óra esik egy napra. Havi ezernyolcszáz, meg egy liter tej napjában. A tejet el lehet adni. Amikor hazajövök, két napot alszok, aztán enyim a két hét, jobban mondva a tíz nap. Egy hold szőlő! Tavalyelőtt telepítettem, idén már lesz rajta.

Kicsalta a rendőröket a ház mögé, szemléljék meg a tavalyelőtti telepítésű szőlőt.

— Fele muskotály. Már érik.

A vendégek kéresni kezdték a muskotályt.

Ezért nem is nagyon figyeltek oda, amikor Szállás felől most meg kerékpáron érkezett valaki. Inkább csak a háziak vették észre. Egy nő. Kerékpáron jött, de amint az út fordulójából előbukkant — lelépett és vezette a gépet. Lassan közeledett a vigyázó rendőr felé, a Letakart testet is láthatta. Néhány szót váltottak, s a rendőr egy kézmozdulattal ideutasította.

A böngészők ráakadtak a muskotály-sorokra s keresgéltek, s meg is lelték az érettjét.

Azon a részen még nem csinált drótkerítést Halmágyi. A kerékpáros nő csak úgy odavezette gépét a szélső tőkék közé.

— folytatjuk

8 REGGELI TORNAGYAKORLAT

Ha a hátgerinc nincs rendben, az egész szervezet megbetegedhet: fájdalom léphet fel egyes izomzatokban és ízületekben, de károsodhatnak a belső szervek is, aminek mozgásgátlás lehet a következménye. Miután a hátgerinc-megbetegedések az utóbbi években szaporodtak, az orvostudományt is erősen foglalkoztatja a megelőzések módja.

Mit tehetünk, hogy a bajt megelőzzük?

Az első feltétel, hogy ügyeljünk hátgerincünk ruganyosságára, mégpedig úgy, hogy erősítsük, izmosítsuk. Összeállítottunk néhány tornagyakorlatot, amelyek mindezt elősegítik s amellett olyan egyszerűek, hogy még azok is, akik a tornában nem jártasak, megcsinálhatják. A torna időtartamát minden nap egy kicsivel hosszabbítsuk meg, ezzel szervezetünk javát szolgáljuk.

3. gyakorlat: Hasonló négykézláb állásbél ezúttal derekunkat amennyire csak lehet hátratoljuk, miközben a karunkat kinyújtjuk, a lejünket mélyen lehajtjuk, majd visszatérünk az alaphelyzetbe. Ezután összekapcsoljuk a 3. és 4. gyakorlatot, úgy, hogy könnyedén átmegyünk a 3. gyakorlatból a 4.-be. Mindezt ötször ismételjük, utána a térdeket megrázzuk.

1. gyakorlat: Lábunkat szétterpesztjük, karunkat először előre nyújtjuk, majd felemeljük. Most előrehajolunk, karunkat lazán leengedjük. Ebben a helyzetben, lábujjhegyen állva, a bal láb felé dűlünk, majd nagy Ívben a másik oldalra fordulunk s ugyanezt megismételjük a jobb láb felé. Váltakozva végezzük a gyakorlatot, négyszer. Ezután mély lélegzetvétel közben egészen kiegyenesedünk s még egyszer ismételjük az egészet. Ez a gyakorlat ruganyossá teszi a hátgerincet és a hátizomzatot.

4. gyakorlat: Terpeszállásból kinyújtott karral hátrahajolunk. Mindezt könnyedén végezzük, a térdeket behajlitjuk. Néhányszor még mélyebbre hajolunk, majd visszatérünk az alaphelyzetbe. Mély lélegzés mellett ötször ismételjük.

2. gyakorlat: Kis terpeszállásban előre hajolunk, a térdek egyenesen maradnak, kezünket a térdünkre fektetjük, fejünket mélyen lehajtjuk. Ebből a helyzetből tízszer egymás után mélyen előredőlünk, majd mély lélegzetvétel közben felegyenesedünk s ezután ismételjük az egészet. A gyakorlat végeztével lábunkat jól megrázzuk.

5. gyakorlat: Négykézlábállásból előbb a bal térdet húzzuk az enyhén behajlitott karok közé — s egyidejűleg kilélegzünk — majd visszatérünk az alaphelyzetbe és belélegzünk. Ezután ugyanezt végezzük a jobb lábbal. Végül térdünkkel egy-egy lépést megyünk előre és így haladunk tovább. Tíz vagy hú$z lépést teszünk egyenesen előre vagy körben.

8. gyakorlat: Mérsékelt terpeszállásből előrehajolunk, míg kezünk meg nem érinti a földet. Ebben a helyzetben kis lépésekkel haladjunk előre. Ügyeljünk, hogy térdünk egyenes maradjon. Tízhúsz lépést tegyünk, majd mély lélegzetvétel mellett rázzuk meg lábunkat.

7. gyakorlat: Alapállásból magasra emelt kezekkel egy nagy lépést teszünk s ezzel egyidejűleg felsőtestünk, fejünk és karjaink előre esnek, miközben mélyet kilélegzünk. Hasonló módon, belélegzés mellett visszatérünk az alaphelyzetbe és a másik lábbal végezzük ugyanezt. Váltakozva 5—6-szor ismételünk.

8. ^gyakorlat: Kis terpeszállásból gyorsan le guggolunk, miközben kezünket jobbról-balről lábunk mellé helyezzük. Most lassan felkelünk s ezzel egyidejűleg karunkat először felfelé, majd hátrafelé emeljük. Eközben fejünket a tarkónkra engedjük és belélegzünk. Kilélegzés közben ismét guggoló állásba helyezkedünk és a gyakorlatot B—8-szor ismételjük.