Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-02 / 35. szám
^áz és száz példányban néz; rád, kalapban, sapkában, copffal, tornyozott frizurával, mosolyogva és komolyan, de mindig melegfényű kerekre nyílt szemekkel. Felnagyított filmképeiből útszegélyt csináltak az árnyas fasorban. Nevével is tele a város, öles betűk hirdetik a színház homlokzatán, öles filmplakátok az utcán, felnagyított hatalmas reklámhanglemez a rádió- és ajándéküzletek kirakataiban. Nevét mondja a rádió, a televízió; nevét visszhangozzák a reggeli, a déli, az esti lapok címei. És ha hiszik, ha nem, a plakátszegélyt kivéve, ezt a hatalmas reklámot nem szervezi senki. A moziba járók, a hanglemezvásárlók, a rádió-hallgatók, a televíziónézők spontán reakciója ez. Felismertek egy szépséget, egy tehetséget és most mindent tudni akarnak róla. Reggel kilenc óra van, de a hőmérő higanya már a negyvenes számot kerülgeti, azután egyszerre, hopp, átugrik rajta. A Hotel Riviéra terraszán ülünk, százados fák árnyékában, amelyek ágait ügyes kezek úgy ritkították meg, hogy sem az árnyék, sem a kilátás nem szenved csorbát. Az Adria kék öblébe hatalmas fehér óceánjárő úszik be: Velencéből jött — Dubrovníkba tart. Ügy örül neki, mint egy gyerek, megígérteti velem, hogy később megnézzük. Ízes humorral, s a legszebb irodalmlsággal beszél franciául. Az életéről, pályakezdéséről kérdezem. — Tavaly végeztem a színművészeti főiskolát. Belgrádban születtem és csak meglehetősen későn gondoltam arra, hogy színésznő legyek, jóformán a főiskolára való jelentkezésem előtti esztendőben. Azelőtt sohasem szerepeltem, még csak egy verset sem mondtam el az iskolában, így én vol-Olivera Vuco a „Méhraj" cfmfi filmben „Jó széllel“ indult tam a legjobban meglepve, amikor életem első színpadi kísérlete után felvettek. Ogy látszik, „jó széllel“ indultam, mert alighogy megkezdtük az első évet, már egy fontos epizódszerepre hívtak a filmgyárba. Milutin Kosovac rendező „Jő vágy“ (Dobra köb) című filmjében álltam életemben először a kamerák elé. A külső felvételeket Belgrádban készítettük, a belsőket Szarajevóban. Olivera Petroviö-VuCo néven szerepeltem — apám és anyám nevét összevontam. Később az egyszerűbb, az anyai Vuío név mellett maradtam. Alig néhány nappal azután, hogy befejeztük a „Jő vágy“ forgatását, Soja Jovanoviő, az ismert rendező és színész azt ajánlotta, vállaljam el „A világ körül“ (Put okolo svetaj című filmjének főszerepét. Boldogan mondtam igent, a forgatás azonban késett, s áthúzódott az 1964-es esztendőre. „A világ körül“ zenés film volt, amely Nusiö, a ma már klasszikusnak számító komédiaíró ötleteinek felhasználásával készült. Ebben a filmben énekeltem és táncoltam is. Mivel azonban a forgatás sok időt elvett, nekiláttam, hogy a főiskolán behozzam lemaradásomat. 1964 nyarán két filmben szerepeltem. Akkoriban Belgrádban forgatták a jugoszláv—francia—német koprodukcióban készülő „Komisszár X“-et, amelyből rövidesen sorozat lett. Első és második folytatásában is fontos színészi feladatokat kaptam. Azután George Breakston, az ismert amerikai rendező keze alá kerültem: Belgrádban forgatta „A katona“ (Vojnikj című háborús drámáját és rámbízta a második női főszerepet. Ezt követően a rendkívül sokoldalú, festőként, díszlettervezőként, íróként, filmrendezőként egyaránt ismert Mica Popovió hívott meg, hogy játsszam el „Méhraj“ (Rój) című filmdrámájának lányszere-Az „Álom" című filmben partizánlányt alakit. Partnere (középen) az egyik legnépszerűbb jugoszláv férfiszfnész: Ljubisa Samardzic A nagy, fehér, olasz személyszállító előtt a pulai kikötőben pét. Vállaltam, mert ez az 1804-ben játszódó, izzó hangulatú dráma rendkívül közel állt egyéniségemhez. Még egy filmben játszottam a „Méhraj“ után, ezt Purlsa Gyorgyevics rendezte. Címe: „Alom“, (San.) Ebben egy hősi Halált haló partizánlányt alakítok, aki 5—10—15—20 évvel előre megálmodja és átéli a jövőt. hoz? Mikor és hogy került a színház— Másodéves koromban a belgrádi Nemzeti Színház egyik rendezője hívott szerepelni, majd néhány héttel később kétéves szerződést kaptam. Most kezdem a negyedik idényemet a színházban. Több hazai és külföldi szerző darabjában szerepeltem. Elsősorban színpadi színésznő vagyok és tragika. Hirtelen benyúl a fürdőkosarába, hordozható lemezjátszót vesz elő. Lemezt tesz a tányérra, majd bekapcsolja a készüléket. Ez volt életem első hanglemeze. Négy népdalt énekel: görögöt, izraelt, spanyolt, szerbet. Kedves a hangja, átélt a tolmácsolása, briliáns az énektudása. Megértem, hogyan volt lehetséges, hogy februárban, amikor az első sorozat megjelent, három nap alatt 20 000 példányt adtak el belőle. Ez egyedülálló dolog a jugoszláv hanglemezipar történetében és igazi sikert, nagy népszerűséget jelez. Azóta több mint 100 000 példányban kelt el ez a lemez és időközben megjelent második hanglemeze is, újabb négy népdallal. Ez is hatalmas sikert aratott. De mintha Olivera Vuőo vigyázna a siker szóval. Miért? — A közönség szeretete csak jelzés, de nem az egyedüli mérce. A mércének bennünk, magunkban kell lennie, vallja az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett jugoszláv nemzeti játékfilmszemle új csillaga: Olivera Vuőo. FENYVES GYÖRGY
