Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-02 / 35. szám

CSILLAG­POROS UTAKON Vajon mikor szeretne az ember a madárhoz hasonló lenni? Amikor az acéltestű repülő­gépeken száguld a csillogó, szikrázó égbolt alatt, vagy amikor szíve az eszmei magasba vágyik, hogy valamit adhasson önmagából az emberiség­nek ... Egy édesanya mindig a magasba pillant, ha meg­hallja a repülőgép dübörgését, tekintetét szinte mág­nesként vonzza a távoli kékségben úszó ezüst kereszt. Egy édesanya szívében ilyenkor felzeng a büszkeség, az öröm, az izgalom, mert az egyik ilyen ezüstszürke madáron ül a lánya, a legkisebb, a legbátrabb, aki valóban úgy röppent ki az otthoni fészekből, mint egy kismadár. Az anyának négy gyermeket kellett felnevelnie, figyelembe véve sajátos egyéni természe­tüket és hajlamaikat. A legkisebb mindig elütött testvéreitől. Plowdiw mellett Kalekowetz községben „Georgi papa legkisebb fiának“ becézték. Lovakat szelídített, az apjának segített és valami mindig a földek felé húzta őt. Az anyaszív büszke volt és — félt. De a rakoncátlan kislány miatt szakadt só­hajokat el kellett nyomni, hiszen az emberszív vágyait nem szabad megbénítani. Mária nagy sötét szeme е8Уге gyakrabban, egyre hosszabban követte a falu fölött elhúzó gépmadarak röptét. Mint afféle falusi gyerek, MáAa Atanassowa is egészséges, erős fiatal lány volt 15 évvel ezelőtt, amikor visszatért a felvételi vizsgáról, csak szívében égett a vágy: repülni, repülni! Ugyanúgy dolgozott továbbra is mint addig, csak valami feszült várako­zás volt a tekintetében, várt valamire és csak 6 tudta, hogy mire. Egy nap azután távirat érkezett Mária címére a faluba . hozzon magával kanalat, fehérneműt, ok­mányokat ... — és ami a legfontosabb: . Mária Atanassowát jelentkezése alapján felvették a repülő­tanfolyamra . . . ! így kezdődött. Mária és társnői szorgalmasan teljesítették a nehéz feladatokat, futottak és feküdtek a sárban, vizsgáztak a repülőtudomány elméleti és gyakorlati részéből, megtanulták a navigáció és a meteorológia törvényeit és napokat, hónapokat, éveket töltöttek a gyakorlótereken. Azután jött az első repülés, az első izgalom, ami­kor a „Siniger“ gyakorlógép felemelkedett a kifutó­pályáról. Az első körök a gyakorlótér fölött . . . távoli, de feledhetetlen emlékek! Majd következett az önálló tevékenység időszaka. A 23 éves Mária oktatóként dolgozott az egyik repülőiskolában. 18 éves lányokat és fiúkat, a bolgár légierők jövendő pilótáit tanította. 1953-ban a mezőgazdasági íégiflotta gépei­ről szórta Észak-Bulgária szövetkezeti földjeire és gyümölcsöseire a gyomirtószereket és a műtrágyát. Soha nem felejti el, hogy egyik nap, amikor egy faluban leszállni készült, a magasból meglátta a ha­talmas fehér betűkét: isten hozott. Emberek álltak az óriási betűk mellett, a szövetkezetek dolgozói, akik így fejezték ki köszönetüket, hálájukat és szeretetü­­ket a termékenységet növelő munkáért. És amikor a mésszel rajzolt betűk közelében egy lány ereszke­dett le a gépmadárból a földre, a hálaérzetet még növelte a csodálkozás és a büszkeség — elvégre egy pilótanő . . . nem mindennapi látvány. Az évek szálltak, Mária Atanassowa tudása egyre nőtt. IL —14-es és IL —18-as gépekre került. Az or­szág határain belül szállítja az utasokat és az árut, de sokszor hagyja el hazája légiterét, amikor Prága, vagy Berlin felé repül. Ezt követik a hatalmas légi utak Algériába, Damaszkuszba, Moszkvába, Koppen­hágába, Bécsbe, Párizsba, Helsinkibe és Londonba. Az angol repülőtéren figyelt fel rá a nyugati világ, amikor 1965-ben egy teljesen megrakott IL —18-as turboprop-géppel olyan mesteri leszállást hajtott vég­re, hogy a világ egyik legnagyobb és legforgalmasabb repülőterének, a Heathrow-nak kissé maradi ügyele­tese majd megdermedt a csodálkozástól. Két hónap­pal később Mária vezette az első gépet Szófiából Zürichbe. A pilótanő nemcsak a gép kormányát tartja bizto­san a kezében, hanem kiérdemelte az emberek bizal­mát is. És ez $ bizalom nyilvánult meg személye iránt ez év februárjában is, amikor a plowdiwi mun­kások és szülőfaluja lakói képviselőjükké választot­ták. , . . Csillagporos úton jár, felhőket kerülget, szá­guldó szelekkel fut versenyt . . . egy pilótaruhába öltözött szerény bulgáriai nő, aki büszkén hasítja a levegő átlátszó tengerét . . . . . . Szép, sötét szeme van, szíve együtt dobban a motorral, dobogó, lüktető szívében muzsikál a büszkeség és a gyorsan szálló madarak szabadság­­szeretete . . . Warwara Kirilowá MENHY/T Ш BARÁTNŐINK ÉLETÉRŐL A versenybe az is bekapcsolódhat — aki csak egy országra vonatkozólag ad válaszokat. Minden országról 2X5 kérdést teszünk fel, a díjakat is eszerint sorsoljuk ki. A nagydíjat azonban csak azok között sorsoljuk ki, akik minden országra vonatkozó kérdésekre helyes választ adnak. A díjak: 7 nap Budapesten — 7 nap Berlinben — Moszkvában a NOSZF 49. évfordulóján — Egy hét Bukarestben — és további 35 értékes jutalomtárgy. A helyes válaszszelvények kisorsolására ez év októberében kerül sor. A VETÉLKEDÉS 5 KÉRDÉSE MAGYARORSZAG II. kérdéscsoport 1. Ki játsza Budapesten a My fair Lady-ben a virágáruslányt? Neve, melyik színház pia ? a 2. Az első magyar orvosprofesszornő. Nevi, titulusa. Milyen irányban folytatott kutató­munkát? Jókai egyik regényének legújabb filmválto­zatában játszik. A regény címe. A regény­alak és színésznő neve. A Magyar Televízió egyik tudomány- és ismeretterjesztő adása és állandó szereplője. Ki nyerte a hesseni televízió nemzetközi intelligencia-ügyességi vetélkedőjének ** kp­­lyét? Hol? Mi a neve és foglalkozása А II. kérdéscsoport helyes feleletei Szovjeti i n 1. Vörös Perekop textilkombinát — 1958 — jaroszlavli repülőklub 2. Ljudmila Sagalová — Valja Bor­­covova — Balzaminov anyja 3. Türkménia — szalor-gül (szalori rózsa) sötétvörös, vörösbarna 4. Gyivnogorszk — a Jenyiszejen épült krasznojarszki vízierőmű 5. A moszkvai Music hall Utolsói fordult a kombájn. A dunaszerdahelyi szö­vetkezet vezetői valamennyien ott voltak. Tanúi akar­tak lenni a befejezésnek. Valamikor az aratókoszorú átadásakor legalább annyi napbarnított arcú nő jelent meg, mint férfi. Most egyet sem látok közöttük. Azaz, mégis... az utolsó pillanatban egy kipirult arcú fiatalasszony érkezett. — Már azt hittem, elkések — lépett közénk kedve­sen, mosolyogva. — Lám, még a zootechnikus is kíváncsi — jegyez­te meg valaki a háta mögött. — De még mennyire! — válaszolt élénken. — El­végre az én állataimnak kell az abrak. Zmejkovics Kató, ez a talpraesett fiatalasszony már kerek két esztendeje irányítja a síkabonyi részleg állattenyésztését. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola ökonómiai szakán végzett. A nők leggyakrabban az irodai munkát választják, még akkor is, ha a növénytermesztési vagy állat­­tenyésztési szakon szereztek diplomát. Kató más, ő nem ragaszkodott az íróasztalhoz, a számok renge­tegéhez. Amikor annak idején beköszöntött a szövetkezet irodájába, a közös irányítói természetesnek vették, hogy ökonómusként akar tevékenykedni. Bezzeg na­gyot néztek, amikor az újdonsült mérnöknő kijelen­tette, hogy nem szereti az íróasztalt, a termelésben akar dolgozni. Legszívesebben zootechnikus lenne. R w О A S Z T A L N ж E L К — Furcsa, furcsa — mondták a vezetők. Végül is kötél­nek álltak, és az állattenyésztés vezetését bízták rá. Fő­­zootechnikus lett. Tevékenysége kezdetén egyik legfontosabb feladatának a rend és tisztaság betartását tekintette. Egy ideig tűrt, magyarázott, de végül is kitört: — A fejükhöz vágom a kannát, ha még egyszer ilyen piszkos lesz! Persze a fejők nem maradtak adósak. Összesúgtak a háta mögött. — Egy ilyen taknyos nem fog nekünk parancsolni. A vége az lett, hogy külön tejkezelőt állítottak, aki ügyelt a tej tisztaságára. Közben Kató is belátta, hogy nagyobb gyakorlatra van szüksége, ha munkáját tökéle­tesen akarja végezni a főzootechnikusi tisztségben. Kérte, csak a síkabonyi részleg vezetését bízzák rá. Azóta sok minden megváltozott az állattenyésztésben. A fejési átlag 8,6 literre emelkedett. Az utóbbi időben a súlygyarapodás is nagyobb. Az emberek azt állítják, a fiatalasszony érti munkáját. Sokszor már hajnalban betoppan, ellenőrzi a fejést. Este is az utolsók között megy el. Akkor sem haragszik, ha nehezebb ellés esetén éjjel felzörgetik. És a család? Diákszerelemből lett a házassága. Férje mérnök­­agronómus. A termelési igazgatóságon dolgozik, ö rend­szerint csak nyolc órán át van munkában — nem úgy mint a felesége. Többet is foglalkozik a kisfiúval, mint az anya. A mérnök-házaspár tudja, hogy annak kell törődnie a háztartással, akinek az ideje jobban megengedi. Az örökké vidám Kató félkomolyan nemegyszer azt is ki­jelenti, hogy 5 hordja a kalapot, mert 300 koronával több fizetése van, mint férjének. Ezt mondja, de azért sokszor irigyli férjétől kisfia kacsáinak simogatását, a gyerek gügyögését. Neki kevesebb jut ebből, mint az apának. Már többször gondolt arra is, hogy olyan mun­kát választ, ahol csak nyolc órát kell dolgozni. Viszont mágnesként vonzza mostani helyének szeretete, az embe­rek, akik — a sok mérgelődés ellenére is — nagyon a szívéhez nőttek. Az anyai és a hivatásszeretet harcol benne napról napra. Hogy végül melyik győz, az a jövő titka. Egy azonban bizonyos. Bárhogy is dönt a fiatalasszony, író­asztalhoz aligha köti magát. Tóth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom