Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-29 / 30. szám

NEM TUDTAM MEGMENTENI — Mennyire örültünk a kirándulásnak, és most milyen szörnyű felidézni azt a napot, amely annyi szépet és örömet ígért... Olyan üresek mos? a napok ... nem tudom elhinni, hogy Ondrik nincs többé . . . — Húszán indultunk el kirándulni osztá­lyunkból a Vág mellé, a Sarkalás erdő szé­lére, ott a kanyarban, a jobb parton sekély a víz, fürödni és halászni is lehet. Osztály­­főnökünk karókat vert a vízbe, hogy lássuk, meddig mehetünk be... Ondrik négy napig nem volt iskolában, szüleivel a földeken dol­gozott . . . azon a napon, amikor mi korán reggel kiindultunk a Vághoz, eljött az isko­lába. Az osztályt üresen találta, nem tudía, hol vagyunk ... megvárta, míg becsenget­nek, aztán, hogy, nem jött senki, elindult hazafelé... a kapuban találkozott Fedórs Jankóval, tőle tudta meg, hogy kirándulni mentünk. Megbeszélték, hogy utánunk jön­nek a folyóhoz. A könyveket hazavitte, Ondrik biciklit hozott és elindultak a Vág bal partján keresni az osztályt... :— Öten a fiúk közül lejjebb húzódtunk a többiektől, halászni. Csendben üldögéltünk, szorongattuk a horgászboto.t, amikor észre vettük a közeledő biciklit a két fiúval a túlsó parton. Megismertük Ondríkot és Jankót, át­kiáltottunk, hogy kerüljenek vissza és a vasúti hídon jöjjenek át hozzánk. Láttuk, hogy tanakodnak valamin . . aztán Ondrik hirtelen vetkőzni kezdett, ruháját, óráját Jan­kó kezébe nyomta, aki megindult a biciklin vissza a híd felé, Ondrik, lábán a cipővel a vízbe vetette magát. . azon a részen het­ven meter széles volt a folyó . . Nem volt virtuskodó természetű, ludott úszni, nem lepődtünk meg, hogy átússza a Vágót, inkább mérgelődtünk, hogy elriasztja a halakat... Felhevült testtel ugrott a hideg vízbe, majdnem tíz kilométer távon hozta tikkasztó hőségben Jankót a biciklin... az első métereken tempósan szelte a vizet, azután .. , eltorzult hangon segítségért kiál­tott .. . furcsán csapkodni kezdte a vizet. , . hadonászott. . . nem hittünk neki, azt gondol­tuk, komédiázik . . . nevettünk rajta, azután arcunkra fagyott ü mosoly, majdnem egy: szerre ugrottunk a vízbe mind az öten... húsz-huszonöt méter után hárman vissza­fordultak, ketten úsztunk tovább Adom Kro­­merrel.. . Elkaptuk Ondrik kezét és húzni kezdtük a jobb part felé ... Olyan különös merev volt a keze, mintha nem is lett volna már élet benne, a teste ólomnehéz volt, Adam kimerült, már nem bírta erővel... v. engedte Ondríkot, és kiúszott a partra. Fgyedül maradtam, alig volt már erőm birkózni a sodró árral és az áléit test húzott lefelé ... sok vizet ittam, de nem engedtem el .. . nem lehet már messze a part, gondol­tam, meg kell mentenem Ondríkot... Nem tudom, hogyan csúszott ki a kezemből . . . elmerült és nem jött fel többé... Akkor ért oda az osztályfőnökünk, meg a többiek. Ök nem tudták, hogy a két fiú utánunk jött beúsztak .. . lebuktak a víz alá, keresték ,.. nagyon soká... Sedlák Gabi szavg elakad, szemét elfutja a könny, az emlékek felkavarták lelkinyugal­mát, önvád kínozza ezt a becsületes fiút, aki utolsó erejéig küzdött társa életéért. Ondrik Híres, a Vágsellyei Alapiskola végzős növendéke, akit már csak az iskola folyosóján függő karikatúra-tablóról ismer­hettem meg, szeptemberben lett volna tizen­hat éves. Bamcf'Ciiú, kedves kamasz moso­lyog le a fér.. 1 -e_ében óriási füstölgő cigaretta, jobb könyökevei hanyagul egy hatalmas méretű . cigarettadobozra támasz kodik. Sokat cigarettázott. Azt mondják, ez volt egyetlen rossz szokása. Szülei nem elle­nezték. A négy gyerek közül ő volt a leg­idősebb, sokat segített otthon, szülei felnőtt­számba vették. Ősszel Galántán lett volna autószerelő ipari tanuló . . J. M. felvétele Túl a negyvenen A negyvenéves nő a legszebb korban van. Ereje teljében és a virág­zás tetőfokán. Munkájában sikereket ér el, gyermekei többnyire már nagyobbak, a férjével is jól megértik egymást, szóval túl van a kezdet nehézségein. Előfordulhat azonban, hogy két dolog nincs ilyenkor rendben. a férfi és a nő közötti szexuális kapcsolat és a nő egészségi állapota a klimax kezdetén. Amikor a házastársak fiatalok voltak, nemi vonzalmuk természete­sen magától talált kielégülést. Mindketten szerelmesek voltak egy­másba, az érzelem összefűzte őket, és a szerelemben mindketten egy­forma gyönyörűséget leltek. Egyes asszonyok ebben a korban igényesebbek lesznek, és gyakoribb nemi érintkezésre vágynak, amit a férj kicsit túlzottnak talál. Gyakoribb azonban az olyan eset, amikor a nő szexuális kívánalma fokozatosan csökken. A nemiség tehát fontos tényező és nem lehet csak úgy átsiklani az olyan helyzeten, ahol a házastársak egyike nem érzi a nemi kap­csolat természetes szükségét. A nők nagy része semmiféle változást nem észlel. Amelyik nőnek azonban általános klimakteriális panaszai vannak, annál átmenetileg csökkenhet a szexuális vágy is. A normális állapot nyomban helyreáll, mihelyt a többi panasz elmúlik. Egyes önző gondolkodású és élni vágyó asszonyok könnyen kevered­nek ebben az időszakban valamilyen kalandba. Van sok fiatal férfi, akinek imponál az érett, tapasztalt és nem nagyon tartózkodó, idősebb nő. Milyen olcsó és szegényes az ilyen győzelem, amikor az öregedő asszony be akarja bizonyítani, hogy vonzóbb és erotikusabb, mint egy fiatal lány. Inkább fordítaná energiáját a klimaxos tünetek le­küzdésére és a házasélet megszilárdítására. Az asszonyok azért is félnek az öregedéstől, mert azt hiszik, hogy talán már nem lesznek alkalmasak a nemi életre. Fölösleges aggoda­lom. Késő öregkorig, sőt talán soha sem veszti el az asszony a sze­xuális érintkezés kívánságának és élvezésének érzését. Akinél pedig megszűnik a közösülési képesség, egyidejűleg megszűnik a vágyako­zás is. Sokszor látunk idős házaspárakat, akik közt melegebb és intimebb a kapcsolat, mint sok fiatal közt. A szenvedély lobogását a bölcs meg­értés váltja fel, a fiatal kor oly gyakori csapodárságát a szoros egy­máshoz tartozás érzése. A múlt közös küzdelmei megszépítik a jelent és derűssé teszik a jövőt. És a szexuális életük? Vannak olyan élettársak, akik az emberi életkor végső határáig élvezni tudják a testi együttlét örömét is. Ismerek 70-en felül levő házaspárokat, akiknél a szexuális élet intenzitása az élet fele óta mit sem változott. Gyakoribb eset ennél, hogy a szexuális vágy csökken, az érintkezések száma ritkul, de az együttlét öröme nem marad el. Előfordul végül az is, hogy idősebb korban — о nőnél rendszerint valamivel korábban — elmúlik a szexuális vágy is, s az élvezés képessége is. Megértő és összeszokott házasfeleknél azonban ez sem rontja meg az élet alkonyának csendes szépségét.-kv-Mintha rugók dobnák a magasba, úgy emelkedik Jutka a háló fölé és amikor megüti — mégpedig balkézzel — a labdát, bombaként vágódik az ellenfél térfelére. Védeni, visszaadni a labdát . . . játékos legyen a talpán. De nemcsak leütései, szervái is sok gondot okoznak ellenfelei­nek, s mivel kitűnő a hálójátéka és a mezőnyben is a legjobbak közé tartozik, nem csodálkozhatunk, hogy évek óta a Slávia Bratislava együttesének és a cseh­szlovák válogatottnak is állandó tagja. Bende Júlia Komáromban született, Jókai városában járt iskolába és ott is érettségizett. 1957-ben került a pozsonyi testnevelési főiskolára, s miután elvégezte, szaktanársegéd lett a filozófiai főiskola testnevelési tanszakán. A sport végigkísérte diákéletét. Röplabdázni azonban csak a főiskolán tanult meg . . . kényszerből . . . akkor azonban már öt éve sportolt rend­szeresen. — Igen, 12 éves koromban — emléke­zik Jutka diákéveire — asztaliteniszezés­­sel kezdtem és két évvel később, 1954-ben már tagja voltam a komáromi Spartak országos bajnokságot nyert csapatának. Két évig hódoltam a fehér kaucsuklabdá­­zás sportjának, de közben az iskolában megismerkedtem и atlétikával. Krikett-A válogatott tagja A Slávia Bratisla­va bajnokcsapata. Az álló sorban balról a második Bende Júlia. ALEXY FELVÉTELE labda-dobásban és magasugrásban értem el viszonylag jó eredményt. 1956-ban Nyitrán rendezték a kerületi ifjúsági atlétikai bajnokságot és Jutkának a krikettlabda-dobásban kellett volna raj­tolnia. Ezt a versenyszámot azonban utó­lag gerelyhajítással cserélték fel. A komá­romi kislány életében először vett gerelyt a kezébe, ennek ellenére 30 méteren felüli dobással bajnokságot nyert. Ennek köszön­hette, hogy vagy három héttel később ott lehetett az országos ifjúsági bajnokság résztvevői között, és 35,70 méteres ered­ménnyel győzte le ellenfeleit. Ezután csak­nem természetes, hogy bekerült az ifjúsági válogatottba. — Az 1957-es év határkövet jelentett életemben. Ekkor kerültem a főiskolára. Az első szemeszterben röplabdázásból is kellett vizsgáznom. Mivel ujjaim — röp­labda nyelven — nagyon kemények — sajnos még ma is azok — naponta három­szor is jártam edzésre. Addig még soha­­зет röplabdáztam, tehát sokat kellett gya­korolnom, ha megfelelően akartam fel­készülni vizsgámra. — Az edzéseket Xénia Rovná — Mi­roslav Rovny docens felesége, aki ma is klubtársam — vezette. Egy szép napon azzal fogadott: magas vagyok, egészen ügyesen bánok a labdával, hát próbálkoz­zam meg aktívan a röplabdázással. így történt, hogy 1958-ban a Sláviában kezd­tem el a rendszeres edzéseket. Ok ketten: Rovny docens és felesége foglalkoztak ve­lem, tanítottak türelemmel és neveltek belőlem játékost. Mégpedig nem is akármilyet. Bende Jutka úgy látszik általános sporttehetség, mert az asztaliteniszhez és az atlétikához hasonlóan a röplabdában is egy-kettőre a legjobbak közé került. Még 1958-ban be­került a főiskolai válogatottba, és a Szov­jetunió, majd Lengyelország együttesei ellen debütált. Egyúttal a B-válogatottba is bejutott, majd 1951-től állandó tagja és erőssége lett az А-válogatottnak. Játé­kával nemcsak itthon, hanem külföldön is elismerést szerzett. — A csehszlovák együttessel beutaztam csaknem egész Európát. Ott voltam az 1962. évi moszkvai világbajnokságon és az 1963. évi constancai Európa-bajnokságon. Azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik 1963-ban részt vehettek a próbaolim­pián. Sajnos, Tokióból kellemetlen emlék­kel tértem vissza. Csaknem harminc órás fárasztó repülőút után érkeztünk Japán fővárosába. A repülőtérről azonnal edzésre siettünk. Nagyon mereven mozogtunk és egy felugrás után földet érve, nagyot nyi­lallt a derekamba és azután erőtlenül csszecsuklottam. Később a gerinccsigolya egyik porcának leválását állapították meg. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy játsszak. A fájdalmas sérülés végigkísérte tokiói utamat. Tudása azonban egyáltalán nem l.anv-T. lőtt, az elmúlt években tapasztalarol-bar gazdagodott, így érthetően ott a helye a válogatottban, melyre a közeljövőben ko­moly feladatok várnak. Kollár fózsef

Next

/
Oldalképek
Tartalom