Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-24 / 25. szám
prágai Nemzeti Színháznak, s így kétfelé siet próbálni, két színház előadására várják, s igényt tart rá a filmgyár is! Szemébe hulló haját hátra simította, s ezzel az egyszerű mozdulattal mintegy le akarta törölni homlokáról a fáradtságot. Már mosolygott: — Még rövid az életpályám, de azért gazdg! A főiskola elvégzése után két vidéki színházban játszottam: Plzefíben és Jihlaván. Innen hívtak meg vendégszerepelni a prágai Nemzeti Színházba, ahová, végül is, Ottomar Krejöa szerződtetett. Amikor elhatározta, hogy megalakítja az új színház társulatát, s engem is hívott: első szóra követteml Ő valamennyiünk pertubarátja, de a próbán nem Ismer „pardont“! Nem csupán rendezőnk, hanem tanítónk is, akit követünk, s akinek néha sok baja van „rossz gyerekeivel“ .. TomáSová első filmje — 1953-ban — a „Proletár Anna“ volt. Hosszú lenne felsorolni valamennyit. Csak néhányat még: „Dulszka asszony erkölcse“, „Ilyen nagy szerelem“, „Halál a Cukor-szigeten“ ... Prágában — akivel csak találkoztam — mindenki ódákat mesélt Tomááová és Tfíska „Rómeó és Júlia“ alakításáról. A híres szerelmesek megformálől most — kedves és egyszerű mai fiatalokként — egymást segítve és ugratva válaszolgattak. — Hogy mit szeretek csinálni szabad időmben? — Ismételte meg a kérdést TomáSová. — Szeretek zenét hallgatni és koncertre járni! Tfíska nevetett és felém súgta: — És Imád mosni!... A színész Amikor ő — jan Tfíska — került „terítékre“, így vallott önmagáról: — Tősgyökeres prágai vagyok. A külvárosban nevelkedtem ... Gyerekfejjel orvos, gimnazista koromban tanár akartam lenni. A versek vezettek el a színész-mesterséghez! A főiskola után engem is Ottomar KrejCa szerződtetett a Nemzeti Színházhoz... Hét éve partnerek vagyunk Marie TomáSovávall THska egy röpke mozdulattal — amúgy „rúmeúsan“ — ölbe kapja a karcsú Tomásovát Huszonkilenc éves. Néha markáns arcú, mozdulatai férfiasán ruganyosak ... Néha kisfiús, keze-lába suta és félszeg, mint egy kamaszé ... Csupa ideg, csupa mozgási összegömbölyödve földre kuporodik, majd hasra fekve végignyúlik egy pádon, azután egy röpke mozdulattal — amúgy „rőmeósan“ — ölbe kapja a karcsú Tomááovát... — Soha nem vágyódtam különösebben Rómeóra, s ma sincsen dédelgetett szerep-álmom ... Csak játszani akarok! Sokat, izgalmasat. Embereket! — És a „Macska a síneken“? — kérdeztem. — Szeretem ezt a szerepet, mert bár külsőre egyszerű, belsőre nagyon bonyolult!... A darab színhelye egy vidéki kis vasútállomás. Éjjel van, zuhog az eső. Egy fiú és egy lány ül az esőben és a vonatra vár, amely egyszer majd eljön. De mikor? ... A fiú és a lány már hét éve jár együtt, hét éve marja egymást, mint most is. Marja és szereti. Különös pár: sem együtt élni, sem egymástól elválni nem tudnak ... Érdekes mű Topol darabja. Az első olyan cseh színpadi alkotás, amely a szexualitás mai problematikájával foglalkozik, s ebből a szemszögből nézi a fiatalokat. A darabot eddig már nyolc nyelvre lefordították! Tomááová és Tfíska az öltözőbe siettek, én pedig a lassan gyülekező közönséget figyeltem. Tapasztaltam: Prága legfiatalabb színháza a fiatal nézőknek játszik! Fiatal szerző darabját, fiatal színészek megfnPTTiálácóhan Ezért új, ezért izgalmas és modern. Ezért kell figyelni rá!... MÄLNÄSSY ANNA th C '0; (M Két év a nő nélküli kontinensen VILLÁMINTERJÚ PINTÉR ISTVÁNNAL A harminchoz közeledő fiatalember, a legkorszerűbb tudományágak egyikének, a geofizikának mérnöke, a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozöfa. Valamikor, az ötvenes évek derekán a galántai magyar iskola textusokkal, grammatikai szabályokkal, matematikai és fizikai képletekkel bíbelődő kisdiákja. Vajon akkoriban gondolt-e erre a pályára, ábrándozott-e — ha homályosan is, elmosódott körvonalakban — tudományos sikerekről? ... Amikor nekiszegeztem a kissé szentimentális ízű kérdést, kacagva legyintett. Dehogyis gondolt ő akkortájt ilyesmikre — úgymond — eszébe sem jutott sem az Északi sem a Déli-sarki A nagy tudományos kaland 1964. december 4-én kezdődött, azon a napon, amikor a lenlngrádi kikötőben az Esztonia fölszedte a horgonyt és nekiindult a nagyvilágnak. La Manche, Gibraltár, Port Said, a Szuezi csa torna, Aden, Ausztrália, majd itt átszállás az Ob jégtörőre. — Ezen érkeztünk meg az Antarktiszra, ahol mintegy 40 állomás működik. A Mirnyijtől repülőgépen, hernyó talpas gépkocsikon folytat tűk az utat a kontinens bei se je felé, keleti irányban. A mi állomásunk 3500 kilométernyire esett a partvidéktől. — Az első nagy élmények, benyomások? A csend, a fehér és fekete szín fantasztikusan sok árnyalata és az eddig el nem képzelt fények játéka. — Persze, amikor az ember már úgy ahogy megszokja a környezetet és kialakul egy bizonyos életritmus, munkarend, az új benyomások és élmények „inváziója“ még akkor is tovább tart. Például a négy hónapig tartó sarki éjszakát elég nehezen szoktuk meg és ugyancsak nehéz volt beleszokni a négy hónapig tartó sarkt nappalba is, amikor az embernek folyton szeme előtt van a vakító napkorong. Ilyenkor jelentkeznek a gyakori hangulatváltozások, a hosszabb-rövi debb ideig tartó lehangolt ság. — Természetesen itt is van magánélete az embernek. Az én magánéletemet elsősorban a filmezés, sportolás töltötte ki /megtanultam repülőgépet vezetni — másodpilótát minősítésem van) és háztartási gondjaim is voltak. Magam mostam, olykor kötényt kötöttem és — főztem. — Hogy mi az, ami másutt nincs? Nos, ez az egyetlen kontinens, ahol a szépnem nincs képviselve és ahol már valósággá vált a kommunizmus: lényegében minden közös volt, mindenünk megvolt, amire szükségünk volt állőmásra is (kémek? vagy csak egyszerű turisták? — ki tudja), néhány napot töltenek ott, körülszimatolnak mindent, a házakat és embereket, aztán bármennyire is tartóztatják őket, elvonulnak. — Ml volt a legszebb? Az, hogy szerelmes lettem, az északt fénybe! Láng Éva Pintér István és munkahelye. Háttérben a repülőtér és így jóformán el is jeled kéziünk arról, hogy pénz is van a világon. Ami a nőkel illeti, az orvosok véleménye szerint a Déli-sark biológiai lag nagyon kedvezőtlenül hatna a női szervezetre; esetleg a tengerparti állomása kon „kibírnák“. Én úgy hí szem, ha a világűr „megfelel“ a nőknek, itt is meg szoknának. — Külön élményt és szó rakozást jelentettek a ping vtnek — az Antarktisz bohó cai. Alig hiszem, hogy akadna olyan sarkkutató, akt ne zárta volna a szívébe ezeket a bűbájos állatokat. Egyáltalán nem félnek az embe rektől, nem feszélyezik őket, játékosak, és nagyon kíván csiak. Néhányuk minden év ben ellátogat a legtávolabbi Az Antarktisz játékos, kiváncsi pingvinjei Pintér I. felvételei
