Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-21 / 3. szám

Londoni forgalom ding, a 87-ben alapított Temze-parti város volt, melyet sokan ismernek Edgar Wallace detektívregényelből. Vendéglátóm Davies asszony volt. Hamarosan összebarátkoztunk. Mind­ketten tudtuk, hogy ha politikailag, gazdaságilag két különböző világban élünk is, célunk közös. Azt akarjuk, hogy megismerjük, megértsük egy­mást és összefogjunk a béke, a szebb holnap érdekében. Az angol belügy­minisztérium dolgozói fejcsóválva vették tudomásul, hogy az angol nők békebizottságának meghívására jöt­tünk Angliába. Vendéglátóm, Susie asszony háza előtt egész gyülekezett sereglett össze, a békekörök tagjai, szomszé­dok, barátnők, kíváncsiskodók. Csak úgy röpködtek a kérdések, hogy tetszik itt, hogyan utaztam, hogy érzem magam, nem győztem vála­­szolgatni: „very good, very nice, beautiful, splendide“, stb. és ki tudja hányadszor ismételtem már el a „how do you do?“-t. Az ismerkedés után következett a kemény munka, London neonfényben Törey B. felvételei A liverpooli kikötő így emlegették ugyanis az előkészí­tett programot. Családi látogatások, összejövetelek, beszélgetések a béke­szervezetek munkatársaival. A kérdé­sek zuhatagával árasztottak el. Nem­csak a nők helyzete és a szociális feltételek, de minden egyéb — sport, zene, nemzeti szokások, földrajzi, történelmi események, nyelvi kérdé­sek és egyéni dolgok is érdekelték őket. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy minden egyes társaság nagyjá­ból már ismerte Csehszlovákiát, így a kérdésekkel csak kiegészítették ismereteiket. Cookhamban nagyon kellemes meg­lepetés ért. Az Unita Spancez gra­fikusa a csehszlovák himnusszal fo­gadott. „ ... hanglemezről tanultam meg, mert megragadott a szép me­lódia ...“ mondta. A béke-körök és szervezetek talál­kozóin lefolyt beszélgetések igen érdekesek voltak. Megfigyeltem, hogy az egyes körökhöz tartozó személyek egyénisége határozza meg a beszél­getések, viták tartalmát: az egyik kör politikai, a másik szociális­társadalmi jellegű. A körökön belül megvitatják a legfrissebb eseménye­ket, megszervezik a tiltakozásokat vagy felhívásokat, bekapcsolódnak a széles körű békemozgalomba. A nők békeharca anyagi és erkölcsi téren domborodik ki. Pl. levelet írnak a politikai foglyoknak, üldözötteknek, meglátogatják azok családtagjait és segítséget nyújtanak nekik. Részt vesznek a békemeneteken, tiltakozó felvonulásokon, összejöveteleken ott­hon és külföldön is. A Reading—London-1 körzetben minden egyes békemegmozduláson jelen van az ifjúság. A fiatalok részt vesznek a történelmi jelentőségű „ Easter March 1958—1965“ húsvéti békemeneten is. Ezt a Reading— London közötti négy mérföld távol­ságot négy nap alatt teszik meg. Éjszakánként az iskolában vannak elszállásolva. Az angol ifjúság kép­viselői nem a beatlesek — még ha világszerte számos követőjük akad is — hanem a haladó szellemű fiatalok. ~A békéért és a leszerelésért küzdő békekörök elsőrendű feladata meg­akadályozni a háborút, megszüntetni a faji üldözést és biztosítani az egyén szabadságát. Az angol nők békemozgalmának alapszervezete, a Nemzetközi Békeliga — Women's Internacíonal League for Peace and Freedom — rövidítve WILPF, amely­nek központi lapja a Pax et Libertás. Főszerkesztője a szimpatikus, fekete hajú skót Phoeba Cusden, aki egyben Reading polgármestere. írásait a gyermekekről és a nőkről való szo­ciális gondoskodás sürgetése jellem­zi. A WILPF szervezetnek saját angol szakosztálya van, amelynek folyó­irata a Peace and Freedom. Még több más szervezet is a bé­kéért és a leszerelésért harcol, pl. az Internacíonal Confederation for di­sarmament and Peace és a Campaing for Nuclear Disarmament. Az angol nők békeharca és a szo­cialista tábor asszonyaihoz való kö­zeledése nagyon értékes. Tevékeny­ségük és Igyekezetük igazi haladó szellemről tanúskodik: megismerni a szocialista építés problémáit és az asszonyok feladatát az új társadalmi rendszer kialakításában. Az ilyen közvetlen, kényszer és képmutatás nélküli közeledés lehetővé teszi, hogy meggyőződjenek a rosszindulatú, egy­oldalú értesülések helytelenségéről. Mivel családoknál voltam elszállá­solva, lehetetlen volt nem észreven­­nem életkörülményeiket. Érdeklődé­semet mindenekelőtt a háztartási munkák megszervezése kötötte le. Meg kell jegyeznem, hogy Angliában igen sok a többgyermekes család. A legtöbb családban négy gyermek van. A háztartási alkalmazottak hiánya miatt igen sok gond és mun­ka hárul az édesanyára. Azonban a legkülönbözőbb .háztartási segéd­eszközök könnyítik meg munkáját És ami a legnagyobb időmegtakari tást jelenti: ez az ésszerű táplálko­zás és az, hogy az angol nő nem várakozik a közlekedési eszközökre. Beül az autójába és perceken belül a kívánt helyen van. Az angol nők általában 18—80 éves korig vezetnek autót. Nem ritka látvány, hogy a dédnagymama kocsikáztatja déduno­káját, persze nem gyermekkocsin, hanem autón. Az idő rövid volt, az élmény ren­geteg. Angliában járni és Londont nem látni — ez szinte lehetetlen. Ezért volt természetes, hogy a gazdag program ellenére igyekeztem egy kis időt szakítani, hogy megtekintsem e nevezetes város képtárait, múzeu­mait, történelmi nevezetességeit, megcsodáljam London nyüzsgő életét és egy kicsit bepillantsak a város történetébe. A királyok termében Anglia egész múltja megelevenedett előttem. A királyok között öt királynő uralko­dott: Tudor Mária, I. Erzsébet, Orá­­niai Anna, Viktória és II. Erzsébet neve íródott be a történelembe. Az elsőn kívül, aki csak öt esztendeig uralkodott, valamennyi Anglia gyar­mati uralmának kiterjesztését és megerősítését szorgalmazta. Ezen a téren az első lépéseket I. Erzsébet tette meg, aki 45 esztendeig trónolt, Viktória 64 esztendeig tartó uralko­dása alatt lett Anglia világ-nagyhata­lom. Vajon milyen feladat vár a je­lenlegi királynőre, II. Erzsébetre és kortársnőire, alattvalóira, akik a bé­kéért és saját egyenjogúságukért küzdenek. Dr. OTÍLIA CHMELOVÄ Itt ért angol földet a lábunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom